Kepzeljetek, a muhelybol irok, mert ebedido van, es itt is van egy gep...
Mogottem Jerry hangol (a vak ficko), aki hihetetlen, mellettem John (a mester) eszik. Hamarosan jon a kozos fankeves! (ha ezt ekezetek nelkul is ertitek, akkor ugyik vagytok!)
A nappaliból
Ilyen már csak otthon van, itt amúgy is jobban szeretik az esőt, mint a havat. Hát nem fura?
Hát itt
Szóval még nem volt olyan munkahelyem, ahol egyértelműen ezt éreztem volna. Szeretem. Nagyon elfáradok a nap végére, pedig nincs hajtás. A kollégák különlegesek, nem tökéletesek, ez így jó. Az ebédidő 1 óra, amit együtt töltünk mind; viszünk kajákat, beszélgetünk, vagy átugrunk a szemközti pubba.
4-kor vége a munkaidőnek, integetünk, mosolygunk, és nincs hányingerem, ha arra gondolok, holnap is ide jövök vissza.
Szerintem ez jó.
Apa, Jazz és kezdhetjük!
Csak ez a homályos, bemozdult kép árulkodik arról,
hogy egy karácsonyi Diana Krall számmal swingeltünk
bele Apával a közös karácsonyunkba.
Kezdődik
Klassz volt otthon! (Képek hamarosan érkeznek) De már azt is vártuk, hogy visszajöjjünk, mert rengeteg izgi dolog vár(t) ránk.
Például elkezdeni az új munkahelyemen a munkát, Szabinak keresni másikat, kipróbálni a bátyámtól kapott kapszulás KVgépet, villogni az otthonról hozott bejglikkel (persze kizárólag szóban, s nem említve, hogy 5 rúddal is sütött Anya, mert már rég elfogyott, mire ...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)