fagy-i



Steve-vel hűtőt cseréltünk, így nekünk lett egy nagyobb fagyasztóval ellátott, neki pedig egy kisebb, ami befér az új pult alá a konyhába.

De a hűtő túlságosan hűt! Fagyaszt! Így járt ez a tejföl is. Megfagyott.
Anita Steve-je

Itt a tavasz!

Halló? Itt a Leicester Arms. Beszélhetnék Szabival?

Tegnap ez a mondat hangzott el a telefonomban. Emlékeztetőül: ez az a kocsma, ahol múlt szombaton csapoltam a sört meg a poharakat szedtem be.
Vasárnap déltől ötig megint megyek. Csak most már fizetnek is érte. Hétfőtől meg meglátom majd akkor a beosztást...
Remélem, ti is olyan boldogok vagytok ettől, mint Ő...

Éppen kerek két évvel azután, hogy...

... hivatalosan (is) munkába álltam a Ködös Albinoban - jó, tudom, hogy Albion, de sokkal viccesebb a "Ködös Albino", mint valami kocsma a Világ peremén - itt ülök egy kis helyiségben az alagsorban, és várom az interjúmat. Már olyannyira mindenféle munkára adom be a jelentkezést, hogy pár hete hirtelen ötlettől vezérelve felkerestem azokat a cégeket is, akiknek a jegyeit a hotelban concierge-ként árultam.Például a városnéző buszos cégeket is, akiknek mindig kell jegyárus. Úgyhogy most itt ülök egy kis helyiségben az alagsorban, és várom az interjúmat. És nem izgulok, mert úgyis tudom, amire nekik szükségük van.
Rövid eligazítás után, melyben a cégről, a jegyekről meg a fizetésről esik szó, lezajlanak az interjúk. Úgy nyolcan vagyunk. Nem tudom, hány hely van, szerintem most a nyári időszakra toboroznak egy csomó embert. Utoljára megyek be, odaadom a kitöltött jelentkezési lapomat, amin látják, hogy concierge voltam. Vagyis már ismerem a terméket. Barátságosan eldiskurálunk, majd közlik, hogy pénteken hívják majd a továbbjutókat.
Szóval pénteken csörögni fog a telefonom. A fizetésről csak érdekesség, hogy öt napi munkával többet kereshetek, mint a hotelban hattal.Ami jó. Ja, és a vicces, hogy heti húsz font jár jutalmul azért, ha időben bejárok dolgozni, minden nap...

Álomország

Egy muffin 3, 50-be kerül (cirka 1000Ft), ám ennek megfelelően mennyei finom! Ünnepnapokra egyszerűen tökéletes.

Szabi féle vacsi

Nyolc kis kapaszkodó ujj

Nos, már elmondhatom magamról, hogy öt órát dolgoztam egy igazi angol PUBban. Kedvesek voltak, volt egy lány, aki a kisfőnök, ő vezetett körbe. Volt rá idő, kábé 1-ig alig voltak vendégek. Aztán magamra hagyott egy sráccal, aki spanyol, de tisztára úgy néz ki, mint Vincent Cassel, csak nagyobb szemekkel és több borostával. Meg persze spanyol akcentussal. Na, vele tök jól eldumálgattunk. Aztán jöttek az emberek, és csapolt sört ittak, nekem meg nem sikerült megjegyezni, melyik sör hol van, mert csak előre felé volt kiírva, úgyhogy fölírtam egy kis cetlire, amit néha megnéztem. De egy idő után már kiismertem magam a pult mögött, már csak a rendelésfelvétel ment lassan, mert olyan kis érintőképernyős menürendszer van, ami első látásra csak egy csomó teleírt négyzetnek tűnik egy képernyőn. Meg persze asztalt törölgettem, poharakat, tányérokat gyűjtöttem.
Képzeljétek! Itt a törvény tiltja, hogy a bár területén gyerek tartózkodjon. Még akkor is, ha Anyuka meg Apuka vigyázó tekintete övezi minden mozdulatát. csak akkor, ha főételt fogyasztanak. Biztos nem akarják, hogy a sörözgető részegesek közelében legyenek. Sajnos emiatt kellett is elküldenünk embereket. Egyszer én is mondtam ezt egy anyukának, aki akkora lányokkal volt, hogy az egyikből, mikor ott állt a pultnál, csak a nyolc kis ujját láttam a söntésen kapaszkodni, még a feje búbját sem.
Szóval jól éreztem magam, de volt még más jelentkező, és még nem tudni biztosat, a héten hívnak.
Azért van remény. Pénteken telefonon kerestek a Courthouse Doubletree by Hilton-tól ( nyugodjatok meg, a telefonban én is csak annyit értettem, hogy bla-bla-bla-Hilton. Szerencsére a honlapjukon később hangzás alapján megtaláltam őket is, meg a posztot is, amire jelentkeztem. ) És puhatolóztak, jelenleg van-e állásom, mennyi volt a fizetésem, mennyi lenne az elvárásom, általában mikor alkalmas engem felhívni és hogy ezen a számon-e. Hm?...





Fénysugár

Szóval ott tartottam, hogy már hotelekbe is küldözgetem a jelentkezésemet. Azóta pedig már van irodai munkához illő, meg kávézókba - sörözőkbe illő életrajzom is. Múlt héten beszéltem egy lánnyal, aki ilyen helyen dolgozik, és kiderült, két héten belül eljön onnan, ahol van. Megkértem, kérdezze meg, lehetne-e menni.
Szumma-szummárum, kiderült, hogy keresnek embert a helyre, és hát a helyzet az, hogy már voltam is ott, beszélni a főnökkel. Egy rokonszenves 50-60 közötti angol, és jól eldumálgattunk egy 5-10 percig, és nem csak a munkáról, de a helyről meg az egészségi állapotunkról is. Aztán, mivel nyilvánvaló volt, hogy valakit fel fog venni, a legjobbnak látta egy próbanapot adni. Nem lesz hosszú, csak 5 óra, de a legforgalmasabb napon, szombaton. De a hely maga egész aranyos, pici, van egy éttermi szintje is, de az sokszor zárva van. Amolyan hagyományos "inglis páb". Nézzétek, ilyen belül, ilyen meg kívül. Úgy hogy szombaton kora délután gondoljatok rám, vasárnap meg jön a beszámoló. (Ha felvesznek, azért nem érek rá szombat este blogozni, ha meg nem, hát, az nem olyan valószínű.)

Szóval itt járt Ági és Andris

ajándékoztak ujjatlan hosszúkesztyűt a Portobello Roadon,
ügyesen feltalálták magukat a város szövevényes közlekedési térképét fürkészve,


jól elfáradtak esténként,


és természetesen eljöttek a pubba is!

a képek Andristól, Szabitól vegyesen, köszönet érte!