Buszosdi



Általában emeletes buszok járnak mindenfelé.
Ha jön, integetned kell, hogy megálljon.
Elöl beszálláskor ellenőrzi egy gép a bérletedet azzal, hogy odatartod elé, s miután ez közvetlen a buszsofőr mellett van, így nem utazhatsz, ha nem érvényes (nem indul el, míg le nem szállsz, vagy veszel tőle egy jegyet).

Ha hosszabb ideig utazol, akkor az emeletet használod. Ezt az idősebbek is megteszik, annak ellenére, hogy az alsó szinten rengeteg kijelölt hely van a számukra, a babakocsis kismamák és a mozgáskorlátozottak számára.
Érdekes, hogy ezt mindenki figyelembe is veszi, s azonnal megy a helycsere, ha valaki olyan száll fel a buszra, aki rászorul.
Az első ajtóknál kell felszállni, s a hátsóknál leszállni. Ebben nincs apelláta. A leszállást is mindig jelezni kell, különben nem áll meg a busz. Ám, ha az emeleten vagy, a sofőr mindig megvárja, amíg leérsz (van egy trükkös kis tükre, amivel látja az emeletet, vagy kamerája), s még sosem láttam, hogy siettette volna az utast. Ezt sokszor ki is használják az emberek...


Ami még érdekes, hogy az utak többségén ezek a hatalmas buszok nem férnek el egymás mellett, mert vagy keskeny az út, vagy autók parkolnak oldalt. Így folyton figyelik és előreengedik a másikat. De semmi agresszió, vagy idegeskedés!

Időjárásjelentés

Hát, gyerekek, ma szép időnk volt végig. Ennek köszönhetően most megmutathatom, milyen kilátás nyílik hátrafelé a 301-esből.













Út utca

"Londonban sej, van számos utca, s mindegyik úton van sarok."
( Vagy Párizsban, mindegy...)
És számos elnevezést is alkalmaznak rájuk: street, road, lane, way, avenue, mews, path, row, és még lehetne sorolni. De tegnep buszozás közben láttam egy érdekeset.
Lehet, hogy kifogytak az utca(út, sor, sétány, fasor, sugárút-) névadókból? Az egyik utcát így hívták:
Avenue Road
Most jönnek az ilyen nevek: Road Street, Lane Way, vagy a nyelvtörő Street Street?


Zoli és az IMAX

Voltunk már moziban idekint többször is. Láttuk például a Spiderwick-krónikákat, a Hulkot, sőt az Indiana Jonesot is, ez utóbbinál már majdnem megírtam, milyen klassz is mozizni itt, ahol elvileg mindenki ért mindent, ami elhangzik, vagyis nincs felirat, még angolul sem. "Persze gondolhatnának a halláskárosultakra is" - gondolnánk, de ugye ezekben a mozikban egyrészt van olyan hangerő néha, hogy még talán ők is hallanának mindent, másrészt meg lehet, hogy valaki pont a filmektől lett svérhőrige...
Volt már persze, hogy valami érezhetően drámai fontosságú dologról mindketten jól lemaradtunk a nyelvi akadályaink miatt, sebaj! Lényeg: az élmény...

Aztán, hogy, hogy nem, eljött az új Batman-film augusztus elején, és tapasztalt kollégám, Zoli rábeszélt, nézzük meg extrahiperszuperlátványhangvány kiadásban, hisz úgy az igazi. Ez meg nem más, mint az úgynevezett IMAX, ami sajátos méretű mozi. Merthogy ott is játszák.
De sajnos a mozi folyton tele van, jegyet kábé két-három héttel előre kéne rendelni. Szóval különböző okok miatt Zoli megrendelte magának a jegyet, október 6-ra, ha törik, ha szakad, elmegy. Mi meg tegnap úgy döntöttünk, nem várunk tovább, elmentünk a sima moziba. A film egészen jó volt, bár megint az a fránya párbeszédek... Furcsa volt, hogy Batman-nek mindig elváltoztatott hangon kellett beszélnie, dehát ilyenek ezek a szuperhősök.
Az IMAX meg megvár majd a Harry Potterrel...

Fontos információk Londonhoz

Az eddigi ez london címke mellé régebb óta tervezem egy olyat is bevezetni, ami nem magáról a városban tapasztalt dolgainkat foglalja magában, hanem tárgyilagosan, kizárólag a puszta tényt közli. Olyan elcseppentett infókat Londonról, esetleg Angliáról, amik felbecsülhetetlen értéket képviselnek majd azok számára, akik akár dolgozni, de ha "csak" látogatóba is, jönnek a szigetországba.
Nos, nem húzom tovább, az első fontos infó máris az utazni vágyók ölébe hullik:

1. információ

Londonban gyakran esik az eső, ezért hasznos, ha mindig van nálad egy ernyő.














(Én is jártam már így...)


magányosillatos

Éreztél már néniparfümöt és banánszagot egyszerre? Meglehetősen fura, de másfél óra (míg hangoltam) elegendő volt hozzá, hogy megszokjam.


Közben hol a nénit néztem, hol a banánt fürkésztem. S egyszercsak össze tudott fonódni egy édeskés, bánatos egyveleggé.

Talán jó lesz

Ma 2 zongoratanár is volt a zenesuliban interjún!
Mindkettő magyar!
Egyikük Ancsa - Szabi évfolyamtársa a fősuliról.
A másikuk Norbi - munkatársam a zongorateremből.

Az utolsó Csillás esténk összefoglalója képekben

Chicken Tikka Massala
Strongbow

Norbi, a zongoratermi kollégám szintén kiköltözött Londonba. S az új zenekarát hallgattuk meg a Buffalo Bar-ban. Ám amíg kellett várni a muzsikájukra:


Norbiék (klassz lenne, ha tudnám a nevét a zenekarnak, de elfelejtettem):



Végül hazafelé vettük az irányt


Na de azt ki gondolta, hogy mifelénk nincsenek pubok?




Már tényleg hazafelé!





egy otthoni horgásztanyáról

Van ez így?


Sosem gondoltam, hogy valaha is kell a körmömet lakkoznom. Nagyon élvezem, hogy bíbelődhetek vele, de a kényszerűség valódi oka az, hogy találtunk Csillával egy gyönyörű színű lakkot, amit rögtön ki is próbáltam, s magamon is hagytam. Viszont mikor már közeledett a szülőkkel való találkozás, éreztem, hogy csak le kéne mosni, mit tudom én, mit szólnának hozzá.

És itt jött a váratlan fordulat! A körmöm betegesen sárgás színű maradt...

Mi lesz így?





Nem véletlenül írtam címnek a múltkor, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ugyanis akkor már tudtuk, hogy Csilla, akit - nincs mit tagadni - a londoni legjobb barátnémnak titulálok végleg távozik a Londonban élők sorából.

Elképzelni sem tudom, kivel fogok eztán úgy shoppingolni és cidereket (szájder-gyümölcssör)felfedezni, mint Vele.






madár

Egy közös reggelizésünk alatt berepült a szobába egy icipici kismadár. Érthetetlen, mit akart, mert később a nyitott ablakot direkt elkerülte, mintha kint várt volna rá valami szörnyűséges veszedelem, amihez képest az óriáshalmok fenyegető mérete és üldözésének színtere, vagyis a mi keserves harcunk az apró szobában inkább menhelynek minősülne.

Azt írtam, hogy a 'mi' harcunk, de ez nem igaz, én végig a wcben voltam és vártam a riadalom végét.
És ha valaki csodálkozna, hogy ilyen pókhálós a lakásunk (2.kép), akkor visszakérdeznék, hogy ugyan ki takarítja a bojlert belülről.

Magdi, Tóni, Debrecen







Kénytelen vagyok ugrálni az időben, mert mikor otthon voltunk, nem jutott idő a blogírásra pedig bizony sok lenne a mesélnivaló.


A Keresztszülőknél is voltunk Debrecenben. A Keresztanyám augusztus 4-re virradóra olyan reggelivel várt minket, amiről még álmodozhatunk egy ideig. Na nem csak a mennyei illatú szalonnástojás miatt, hanem mert itt nem árulnak túrórudit...
Tónit pedig a birkapörköltjéért emlegetjük.


Ezúton is köszönet mindenért, és még egyszer (még sokszor) nagyon boldog születésnapot és névnapot kívánunk, Magdi!!!

Egyre kevesebben vagyunk


Nálunk voltak Nyusziék nyaralni.
(Nyuszi nem szereti, ha idegenek előtt leNyuszizom, de nincs mit tenni, ő Nyuszi. Olyan, mint mikor valamit kérsz apától és közben nem gondolkodsz, hogyan szólítsd, mit mondj neki, mert ő apa. Na így van ez Nyuszival is. )
Mindannyian baromira élveztük, hogy itt voltak.
És már hiányoznak.

Felicity

Felic egy 60 éves, fekete hölgy. Ő az új tanítványom a suliban. Valaha 12 évig tanult zongorázni. Azt mondja, mára mindent elfelejtett.
Tündéri, ahogy pötyög a hangszeren.

Egész állás - előre hozva

Az úgy volt, hogy szegény Babus elég rendszertelenül kapta a hangolásokat, időben, szervezésben egyaránt. Emmiatt nem lehetett számítani fix pénzre, ami pedig azért fontos lenne. Így jött a hotel, ami miatt viszont a hangolások szűntek meg teljesen. Na, a zenesulinak több se kellett, - vélhetőleg van összefüggés, - az intézet vezetője, Graham
telefonált, és egész állást ajánlott Neki, szeptembertől, bejelentve, minden! Hurrá!


És...

Miután visszajöttünk szeretett Magyarországunkról, megint telefonáltak.
Messze van
az a szeptember... Tudna-e kezdeni hamarabb? Mondjuk... hétfőn?

Úgyhogy Babus most hétfő óta szerződéses a zenesulinál!!!




Juhéj!

Otthon, édes!











Otthon lenni elmondhatatlan jó volt!