Telefonszám

Sajnos a távfeltöltés nagyon ki tud menni az ember fejéből, mi is igy jártunk. Az évek óta megbízható SIMkártyánk igy hát idén végleg lejárt. Vagyis az eddig ismert számainkon már sohasem fogtok minket elérni.
Kaptunk viszont Pistitől kölcsön egy telefont, amit tudunk használni, amig itthon vagyunk. Ezen a számon elérhettek, igy a legjobbnak láttam a Blogon közzétenni. Persze csak addig, amig itthon vagyunk, még kábé 10 napig. És akkor a szám a következő:
06/20/391-84-60

Szeretettel, békével teli karácsonyt kívánunk!

London, Heathrow reptér, szikrázó napfény

Talán ilyen gyönyörű felszállóidőnk sosem volt
még Londonban. És ez volt az egyik legkellemesebb utazásunk is. Nagy gép, Boeing 767, három széksor közt két folyósó. Kellemes felszállás, leszállás. Budapest nagyon szép kivilágitva fentről. Ja, és volt kaja is, de nem főfogás-desszert, csak szendvics, de akkor is...

December 19.

A Karácsonyi vásárok egyik legédesebb standjára...














...még a Télapó egyik rénszarvasa is betévedt!



December 18.

Hurrá!
Készen vagyunk a karácsonyi bevásárlással!
Mindenkinek megvettünk minden meglepetést!

( Fénykép eltávolítva )





Egy szimfóniát a WC-ben?

Az új telefonom, amelyik a blogunk fotó-állományát igen hatékonyan
dúsította, söt, utunk idejére a fényképezögépet néz ki helyettesíteni,
sok más funkcióval is bír. Térkép, meg hosszú jegyzetek, söt wifi,
vagyis a levegöben úszó internetre is csatlakozik.
De amit a leginkább használok, az a zenehallgatás. Eleve 8GB-os
kártyával jön, ami elég néhány száz nóta tárolásához. És a Nokia
többmilliós adattárából akár filmzenét is letölthetsz. Megkérték
az árát, az igaz, de 1 évig korlátlanul. Ja, és mióta megújult az
internetünk otthon, van wifi is.Vagyis ha unatkoznék a vécén, pár
perc alatt letölthetek néhány karácsonyi dalt.
Nem dicsekvésképpen, csak hogy hol tart a tudomány.
Ja, és ezt a bejegyzést is a telefonban írtam - nincs is benne hosszú ö - és tettem közzé.

December 17.

Ha hiszitek, ha nem, ezt két sarokra a Hoteltől, Londonban fényképeztem le.


És nem csak nekem tetszett...

December 16.

Jó, jó, tudom, hogy nem ez a mai dátum, dehát mégsem hagyhatom a Drága Olvasóinkat kilenc kis ablakocskával kevesebbel. Úgyhogy ha utólag is, de itt egy kép arról a kis kirakós játékról, amit egy szobában találtam egy vendég után, és amelyik néhány derűs percre felidézte azt az időt, amikor még az ilyesmi újdonság volt.
( A kép persze kirakás után készült... )

December 15.

December 14.

Hallottátok-e már otthon?
A hírekben ez volt a fronton:
Nincs itt semmi sztrájknak helye!
Mehet haza Szabi, s neje!


Hírek

Elhagytam az előző helyet, ahol dolgoztam. Nem szerettem, nem is tudtam titkolni.
Így már az influenzám alatt írtam a másik cégnek, (akik még szeptemberben hívtak volna, de már későn, hisz egy munkát elfogadtam) szóljanak, ha még keresnek valakit, mert én nagyon szereték odamenni.
Hogyhogynem, még mindig nem volt náluk új hangszerész, így keddre behívtak próbanapra, ami nagyon klasszul alakult...
S januártól ott fogok dolgozni, egy ZONGORAMŰHELYBEN!!!
Örüljetek! Mert én is.

December 13.


vastagabbra kell hagyni a tésztáját

December 12.


December 11.



Egy esténk csendesen, egy pubban.

Repjegy megvéve, mégsem biztos az út

A British Airways sztrájkolni fog december 22-től 12 napon át. Mi aznap repülnénk haza. A társaság 94 %-a vesz részt a sztrájkban, így az esély arra, hogy legyen elég dolgozó ember a gépek irányításához, kiszolgálásához nagyon kicsi. A gépeket törlik, vagy óriási késések várhatóak.
Ennyire kegyetlen és önző egy társaságot. Karácsonykor?
Ismét bizonytalanságban vagyunk, hogy megölelhetjük-e szeretteinket karácsonykor. A tavalyit itt, Londonban töltöttük. És néztük, ahogy Anya mutatja a kamerán a mákosbejglit háttérben a bátyámmal és a keresztszülőkkel. Pityeregtünk. Ki-ki a maga országában. Idén ezt el szerettük volna kerülni, így pénzt nem kímélve az egyik legnagyobb légitársaságtól vettünk jegyet.
Nem találok szavakat, csak abban bízom, hogy nem kezdődik el a sztrájk.



bár fordítva van a tető, de azért ennivaló!

December 9.




Itt egy picit viccesebb az orvosi ellátás, mint otthon. Ezt ezt értheted így is és úgy is...
Betegségem idején nem közölte velem senki, miféle influenzám volt. Ez végülis jó, mert nem jött rám plusz pánik a hírtől. Ám épp az imént beszéltek a kedves, kínai doktorbácsim által felírt gyógyszerről a hírekben, s most már tudom, hogy sertés influenzám volt (najó, a kiokosított otthoniak kedvéért: H1N1).
Ja és ma ismét meglátogattam dr Ya-t, igaz csak egy általános vizsgálat miatt, és meglehetősen sokat megtudtam a családjáról, a kislányáról, aki zongorázik (már grade 7!), ám annál kevesebbet arról, hogy melyik kórház, milyen osztályáról és mikor fognak hívni...

December 5.

Egyik kedvenc foglalatosságom az üres perceimben, mikor annyira nincs senkinek semmi dolga, hogy a saját munkámat végezhetem, ami ilyenkor az ajtóban való várakozás, hogy segítek az embereknek fotózkodni. meglátom, ahogy adakint egymást fényképezik, és megkérdem, nem kell-e egy olyan kép, amin mind rajtavannak. Jó lenne mindből másolat is. Viccesek, ahogy az én Hotelem előtt feszengenek a két kis fa között - amik most karácsonyosan villognak. Boztos, ami biztos, mindig kettőt kattintok; egyet állva, egyet meg fektetve. De ma meg is dicsértek. Azt mondták, hogy egy gentleman vagyok. És fickó mondta, úgyhogy dicséret.

December 4.

Mi az érdekesség ezen az épületen?



Segítek, egy kicsit közelebbről...

December 3.

Tegnap, mikor beértem a Hotelba dolgozni 3-kor, éppen díszítették a karácsonyfát. A legtöbben ott szorgoskodtak, tekintve a dolog fontosságát. A másik égősor -, ami kísértetiesen emlékeztetett a Karácsony Szellemének fészkében található kis hideg téli éjszakai csillagokra felhő nélkül, - a bejárat fölötti esőellenző sátortetőre került, onnan pedig hanyagul lehullt az ott felsorakoztatott mini cserepes fákra. Végre láttam értelmét azoknak a növényeknek, amiket sokáig nekem is nap mint nap locsolnom kellett, holott elég lenne egyszer hetente, de a tulajdonos testvér trió anyukája, aki persze a lehető legfontosabb személyiség mindig, de legfőképp a feltűnése hihetetlen pillanataiban, nagyon komolyan veszi a növényeket.
De sebaj, lényeg, hogy megint nőtt egy kicsit a karácsonyi alaphangulat, és a hangfalakból még mindig ünnepi hangulat szól.

(kép jön...)

Pedig a család mindene



Miközben hangoltam azt a csúnyaságot tegnap este, végig arról fantáziáltam, hogy ha valaki hirtelen nekiesne egy baltával, szemrebbenés nélkül végignézném. Vagy a végén meggyújtanám, adjon egy kis meleget. Vagy eladnám súlynak. Vagy díszletnek egy akciófilmhez.

Még a szagát sem bírtam.

December 2.

Elfogott a nosztalgia, mint már annyiszor, és belenéztem az első Kalendárkánkba egy évvel ezelőttről. Néha meglepődöm, mi minden jön át az írásainkból, és ismeretlenül csengő poénokon nevetek fel. Ajánlom Nektek is, illetve azoknak, akiknek ideje engedi, vagy épp nincs ott a főnöke. (Ne feledjétek, lentről kezdeni, és fölfelé haladni!)
Idénre azt gondoltam, minden nap valamilyen aktuális vagy odaillő, de mindenképpen saját, a MI életünkből elkapott képek kerülnek a kis ablakokba. A mai képek nem ma, de mindössze két nappal ezelőtt készültek. (Épp most hívtam őket elő...)
Londonban ilyentájt megszaporodnak a jópofa karácsonyi látnivalók, mint például a vásárok. Egyik legnevesebb a Hyde Park-beli Winter Wonderland, ahol meglepetésre német vásárosok árulják a finom Glühwein-t, Bratwurst-ot, sőt még láttunk ínycsiklandó Sauerkraut-ot is!
És ha hiszitek, ha nem, ettünk egy igazi, finom, forró cseresznyés palacsintát is, holland interpretációban. A tészta igazán különleges volt! Ilyet utoljára a gyenesdiási strandon ettem, úgy húsz éve...

December 1.

Ma a Hotelban egy hanyagul eldugott, és gondatlanul résnyire nyitva hagyott nagy papírdobozban rábukkantam a Karácsony Szellemére. Nagyon felkészületlenül érhette, mert amint kinyitottam a dobozt, eliszkolt. Elszállt, pontosabban. Beleköltözött a Hotel hangszórójaiba, úgyhogy most már csak karácsonyi zene szól. Nehéz lesz onnan majd kipiszkálni, ha elmúlnak az ünnepek. De szemügyre vettem a dobozát, amelyikben majd egy évig lakott. Szépen berendezkedett mindennel, ami kellett Neki, bár elképzelni sem tudom, mit ehetett. Vagy hol fürödhetett. Vagy hol fogadta a vendégeit. Lehet, hogy a dobozban nem is lakott, csak a karácsonyi hangulatát tartotta? Ha igen, akkor az a sok kis csillag, amit találtam, biztosan ahhoz tartozik. Ez biztos sok kis hideg téli éjszakai csillag, felhő nélkül, gondoltam. Végül nem is vettem ki semmit a dobozból, bár a Szellem biztos árgus szemekkel figyelt valamelyik hangfoszlányban megbújva, ahogy felemeltem a fényképezőgépemet, és...
...lefényképeztem a dobozát. Az elsőn az látszik jól, milyen sokféle színű hideg téli éjszakai csillag létezik.
A másodikon a hangulat.