Költözés, vagy maradás?

Senkit ne lepjen meg a hír: elkezdtünk nézni lakásokat az interneten. Amik elérhető közelségben és árban vannak. Egy "háztűznézést" már be is szerveztünk holnapra, délelőtt 10-re,
mert most pár napig délután melózom. Nem biztos, hogy rögtön költözünk, de már igencsak fontolgatjuk.
Ja! A legfontosabb a két K!
Kert!
És Kád!

London légiforgalmámak sűrűségéről

Már majdnem fél éve, hogy megígértem, mindenféle érdekességről szó esik itt a Blog lapjain, többek között a jelen bejegyzés címéül szolgáló, amúgy kétségtelenül érdekes témáról is. Azonban erre - egyéb érdekességek, fejlemények, valamint részben időhiány miatt is - eddig mégsem került sor.
A témában, amikor megemlítettem, nagyjából még csak annyit tudtam, hogy itt Londonban, a napnak talán bármelyik szakában, ha felnézel az égre, maximum 3 percet kell várnod, és biztosan szemtanúja leszel egy gép fel-, vagy leszállásának. Ezt az érdekes tényt alapul véve tettem a kijelentést, miszerint erről is lesz szó. Igen ám, de Blogunkat olvassa egy kórustársunk is, aki a témához nem kevésbé kapcsolódó munkát végez, mint repülőgép irányítás. Úgyhogy őt mindenképpen érintette volna a téma.
Az idő azonban elhaladt, most viszont új fejlemények alakultak. Kórustársunk - nevezzük... Kristófnak, - az Egyesült Királyságba látogat, nem is kisebb városba, mint London! Nyelvtanulási hétköznapokat követően, november 7-én ( többeknek ismerős lehet a dátum ) érkezik kis lakunkba, hogy aztán valami féktelen ivászat, opcionális palacsintasütéssel - valószínűleg - vegye kezdetét. És nálunk marad hétfő hajnalok hajnaláig.
Várjuk szeretettel

Meccs!

Name: Zsolt Péter Nigó
Outbound Flight: LS898
Departure Date: 26 September 2008
From: Budapest
Departure Time: 19:00
To: MANCHESTER TERMINAL 1
Arrival Time: 20:50
Seat: -
Bags: 1

Ezt is tartalmazta az az ímél, amit kedves Bátyám, Zsolti küldött augusztusban, mesélte is, hogy ki akar jönni dolgozni. Hűha, mondtam, már a jegy is megvan, a barátja él Manchesterben, segítene valamit intézni. Akkor, gondoltam, Angliában több alkalmunk lesz találkozni, mint odahaza. A kis családja is követi majd, ha eljön az idő, mondta.
Aztán teltmúlt az idő, és a múlt hétvégén, kapcsolatba léptünk az emesen fántásztikus találmánya által, és kérdeztem, izgule már, meg pakole. Igenám, de kiderült: mégsem jön. Túl nehéz lenne Ritának, meg a kis ( Kis!? Hisz most lett négy éves! Hogy nőnek ezek a gyerekek!) Dominikának, amit meg persze a végsőkig megértek.

Szóval, mindenki marad, ahol eddig, de azért felhívnám
Zsolti figyelmét, hogy mindazonáltal szeretettel várom
legalább egy hosszú hétvégére, amikor is elmegyünk meccsre, és kikiabáljuk a torkunkat.
Ugyanez áll ( még mindig ) kedves sógoromra, Pistire is...

Alvás, alvás

Merthogy kedves kollégám, Zoli most a mézes heteit tölti, és - eltekintve néhány elszántnak indult, de 1-2 nap alatt kudarcba fúlt próbálkozástól, - a hotel concierge állományát pillanatnyilag egyedül töltöm be (ki), az utóbbi időben se blogolni nem tudtam, de még pihenni is alig, hiszen felállítottam egyéni csúcsomat a "Legtöbb, vonalban ledolgozott napok száma " -kategóriában.
Ha mára nem kaptam volna OFF-ot, akkor még több lehetne, így csak 16...

Pihen...
Alszik...
Nyugi...

Recept a suliból

Spenót - 30dkg, leveles, amit nagyobb darabokra vágva felteszel olajra 'fonnyadni'
Rizs - 3 ek(púpos) külön megfőzöl
Hagyma - 1 fej apróra vágva olajon megpirítod

Ha mind kész, akkor összeöntöd és lelocsolod 2 dl natúr joghurttal, amibe előtte 2 nagy gerezd fokhagymát préseltél.

Mennyei! És gyors!
Kettőnknek épp csak elég volt, szóval úgy számolj, ha...!

SZERETNÉK

-Párizsba menni
-Mah Jonggal társasozni
-Lefogyni

ÚGYHOGY!

-Le kell foglalni a jegyeket
-Meg kell tudni, hol lehet kapni
-Nem enni

from browniepointsblog

Pancserség mesterfokon

Szóval itt most déli 11.48 van, s én itthon ülök. Kényszerből, és mert két táskám van.
Az egyiket mindig a suliban hagyom, így mindig van, amit ottfelejtek. Tegnap épp a lakáskulcsot, amit ma realizáltam, miután behúztam magam mögött a (kifele kulcs nélkül is működő) lakásajtót és jobbra fordulva szembesülvén a kulcsra zárt bejárati ajtóval (amit Szabi intéz minden reggel a biztonságom érdekében).
Így egy körülbelül 1×1,5 méteres előszobában pislogtam úgy 1 órát, hol Szabit hívva, hol a főbérlőt. (Szabi nem tudott hazajönni munkából, Steve meg ki volt kapcsolva, bár a hangposta elindulása így is szinte lenullázta a telefonom egyenlegét.)
Azonban az a totálisan érthetetlen dolog, hogy a retikülömben egy csavarhúzó hevert megmentett a további kilátástalanságból.
Szétszereltem a roppant biztonságosnak tűnő lakásajtó előtti léceket, ahonnan már hozzáfértem a zárhoz, s hipp-hopp 2 óra múltán visszakerültem a lakásba.

A sulit felhívtam, megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért nem tudok menni tanítani délelőtt.
Szerintem még most is röhögnek.

Privilégium

Nem izgultam.

Csak boldog voltam.

Annyira, hogy kértem Szabit jöjjön velem a 2. hangolásra, amit már estére kértek.

Ebben neki is részesülnie kell. Találkoznia, vagy legalábbis látnia kell ezeket az embereket, s a helyet. A próbatermet.

Merthogy a Londoni Filharmonikus Zenekarnak hangoltam ma!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mikor kinek

Amikor elmegyek valakihez hangolni, akkor látom annak házát, látom a családját, s a végén van egy nagyon izgalmas pillanat, amire az első pillanattól gondolok, mikor belépek a házba...
A munkám befejeztével megkérem azt, aki tud játszani, hogy próbálja ki a hangszert. Itt derül ki minden. Kinek csináltam, és (legyünk őszinték) tényleg megérte-e. Olykor-olykor elkeseredem, ha ekkor derül ki, hogy már senki sem használja, vagy a 3 éves kisfiú ököllel mért ütéseit kell kiállnia. Mert ekkor jövök rá, hogy feleslegesen csináltam újra és újra a tökéletlen részeket.
Nem így a múltkor Mrs. Scatchard-nél.
Igazán papírból volt a bőre. A 80-as éveiben járhat már. Nem tudtam, mire számíthatok.
Odalépegetett a pianínóhoz, leült és elkezdett zongorázni. Nem minden hang szólalt meg, amihez hozzáért, mert olyan gyenge volt a keze. De akkor is. Szalonzenét játszott.
Muzsikált.

A "Top up" intézménye

Gondolom abbóli elgondolásból, hogy egyszerűbb, ha nem kell mindig külön kártyát venni, sőt, helytakarékosabb is, kitalálták, hogy akkor neked legyen egy állandó kártyád, amit mindig vigyél magaddal, és ha kell, legyen kéznél. Lehet, hogy csak magunkból indulok ki, de errefelé rengeteg a feltöltős telefonos ember. Gyanítom ammiatt, mert ide nem letelepedni jön az emberek javarésze, így nem tudni, meddig is marad valaki.
( Egy szerződés fél évtől 18 hónapig is eltarthat, amit - szintén az ideiglenesség-érzet miatt - nem hasonlítok össze az otthoni ún. hűségnyilatkozattal... )
Ezt hívják egyébként szakszerű módon "Top up Pay as you Go"-nak, ami nagyjából olyasmit jelent, hogy "úgy fizetsz, ahogy használod".
Ennek okán az ötletet továbbvitték.
Már nem csak a telefonod egyenlegét, de a buszbérletedet is feltöltéssel intézed. Meg a metrójegyet is.
Tulajdonképpen az utazáshoz használt oyster card (kép) - amit érthetetlen módon egy afrodiziákumról neveztek el - nem más, mint egy kis chippel ellátott kártya, amire pénzt, meg szolgáltatást töltesz fel. Vehetsz heti buszbérletet, metróbérletet -utóbbit árban a metró zónáihoz alakítva. De ha gondolod, rátehetsz mondjuk 10 fontot, és azt addig használod, míg el nem fogy. Ha soha semmivel nem mész, megmarad. Én mondjuk a hotelba 4-5X tudok elmenni itthonról, vagyis inkább onnan hazasietni. Merthogy a metró olcsóbb reggel 7 előtt, és este 7 után. Akkor csak £2 egy út ezen a távolságon. Nap közben £ 2,50.
Most, hogy megvan a kártya, ellenőrizni is kell. Erre vannak az úgynevezett kártya-olvasók, ami egy pillanat alatt tudják, mi van a kártyádon. Ezekkel van tele a metró be- és kijárója, sőt a buszon is van, a sofőr mellett, úgyhogy cikinek érezni, ha nem érinted oda a kártyádat. Aztán, 1 sípolás, zöld fény, mehetsz. 2 vagy sok sípolás, piros villogó fény esetén, lehet, hogy jó fej lesz a sofőr a buszon, és csak akkor vagy sz*rban, ha ellenőr is jön, de a metróra így nem lehet bejutni. ( Úgy hallom, hogy a bírság a £ 20 -tól az £ 500-ig is elmehet... ) De a card-nak van még egy nagy előnye; adnak hozzá rögtön tokot is-. Kitűnő feltöltőkártyák, bankkártyák, apró cetlik, hoteles szobaajtónyitó kártyák tárolására. És nekem sikerült végre az eredeti -feliratos helyett egy feketét szereznem!

Ja, eredetileg nem is az oysterről akartam írni, hanem az elekromos szekrényben levő kis pöcökről, ami szintén ezen az elven működik. Onnan jutott eszembe, hogy tegnap mosás közben lejárt. Vagyis elment a villany...
Babus hozzáfűznivalója:

Vészhelyzet esetén, ha nem tudod feltöltetni, akkor jobban be kell nyomni és adományoz 5 fontot, amit persze pótolni kell.

Állítólag ez azért van így, mert annyi a bérlemény, hogy mire kijön a számla addigra már kitudja hanyadik bérlő költözött ki, vagy be.

Szóval fel kell töltenem...
Megyek is...

birka irka

Az örökös tanácstalanság, hogy mit főzzek, tegnap a húsos pult felé vezérelt. Minden megtalálható a pultban, ami otthon is, illetve nem. Pont ezt akarom írni, hogy ugyanúgy néznek ki, csak itt másfajta állatból vannak. A tarjafélék, a nagy csontos húsok, a szív, a nyelv(ha ettől undorodsz, még nem ettél az Anyukám-féle paprikás álomból!), de nem malac az alapanyag, hanem a bárány.
Így esett, hogy híján a pulyka, csirke, stb. májnak kértem egy darabot a birka májból.

Állat volt.
Persze ez úgy lenne jó, ha miközben ezt mondom 'állat volt', látnád az arcomon átsuhanó fekete ködöt.
Ugyanis állat íze volt. Mint mikor a friss tejnek (általam 'boci íz'nek titulált) széna íze van.
Az ízek első pillanatra stimmeltek, meg az állaga is májszerű, de aztán jött az az íz. Erős vadíz. Hiába a másfél órát tartó pácolás az ecetes pácban, megmaradt az a szag is, amit a májjal együtt vettem a boltban.

Ezennel kibővült a nemszeretemkaják listám:
1. bárány máj
2. ?
(de ki tudja, mit találok holnap a boltban)

Számváltozás!

( Ha nincs időd, olvasd el csak az utolsó bekezdést alul, ha van, folytasd a * jeltől. )

*Kezdetben volt az Ég és a Föld.

Aztán jöttek az emberek, és csináltak egy csomó mobiltelefon-szolgáltatót.
Míg nagyban versengtek különböző akciókkal megnyerni maguknak a pácienseket, Babusnak és nekem otthon évek óta megadatott
egymással ingyen beszélgetni
A. G. Bell (a "fránya", ld. kép - a szerk.) továbbfejlesztett találmányán.

Igen ám, de idekint a rideg külföldön ez nem olyan könnyű, pláne, ha gyorsan is kell egy szám, (hogy az új ismerősök hamar elérhessenek,) meg az ember nem is ismeri a lehetőségeket. Úgyhogy hamariban vettünk két szimkártyát, azt ismertük.
Nade, mint kiderült, ez sokba kerül, és nemcsak a magyar árakhoz képest ( Itt jegyezném meg, hogy a forintra való folytonos átszámolás súlyos depresszióhoz, kedvtelenséghez vezethet, hiszen egyelőre itt költekezünk. ) De ugye itt feltöltéssel megy a dolog, és mint rájöttünk a napi £1 néha kevésnek is bizonyul - ez pedig kábé 25 pengőt jelent itteni pénzben havonta. Ami sok.
Aztán nemrég Babus hallott egy magyar (!) szállítójuktól egy lehetőségről az -nál. Ott, ha minden hónapban legalább £15-ot töltesz föl ( topapolsz ), és elküldöd az ide vonatkozó ingyen sms-t is, akkor minden (MINDEN ) ótús számot ingyen hívhatsz!!! Így lett aztán, hogy tegnap végre megvettük a két új szimkártyát, ami persze két új számmal is járt. Biztos lehetne számot hordozni, de annak még utána kellene járni...

Szóval új számunk lesz, amit közreadunk, ha életbe lép.
Pár napig még a régi lesz.

Válság

Kevés a lány a hotelban.
Pontosabban kevés a szobalány. Javarészt jönnek - mennek, és aki van, az is néha beteget jelent, fáradtabb, szóval kevés a munkaerő, na. Állítólag mi kérjük a központi irodát, hogy küldjenek embert, de nem teszik, vagyis inkább csak néha teszik. Mindegy, hogy hol, valahol hülyén csinálják, merthogy kevés a lány a hotelban.
Asszem, most éppen három van elméletileg. De 5 ( öt darab ) lenne a jó. Meló van, csak ember nincs rá.
Pontosabban ember van. Ott van például a séf. Vagy az F&B-s lányok, akik reggeliztetnek. Vagy a tiszta nemű pakolgató srácok.
De mindenekelőtt ott van az az ember, aki folyton ráér,
hiszen semmi dolga sincs:
a concierge...
Ez vagyok én.
A legszebb talán múlt hétfőn vagy kedden volt, mikor egy lány dolgozott, meg volt kölcsönbe még két másik hotelből jött lány, akik ugye azt se tudták, mit hol keressenek. Ez volt az a nap, amikor csak a recepciós nem húzott át ágyat.
Ja! Beleértve Mary-t is, a hotel vezetőjét.
Ő WC-t sikált...

Szép, mi?

Cashier

Vannak olyan üzletek (Tesco, Sainsbury, etc.) amikben Te magad lehetsz a pénztáros. Tehát odaállsz a beolvasó gép elé, a vonalkódot odatartod, majd fizetsz kártyával, papírpénzzel, vagy apróval.

Kérhetsz is azért segítséget, mert ott flangál valamerre egy biztonságiőr, vagy mobil pénztáros, aki útbaigazít, vagy megcsinálja helyetted, ha kéred.

Tetszik!

Csak én nevettem

Nincsenek kulcsaim a zeneiskolához. Mindig kérnem kell, ha a másik épületben nincs senki, s arra van dolgom.
Így volt ez tegnap is, mikor a főnökasszonyomtól kértem a kulcsot. Nem lett túl vidám, mondhatni rendesen begurult... Ugyanis azt valahogy abban a pillanatban elfelejtettem, hogy a lakás-, BMW-, iskolakulcsát már két napja lázasan keresi mindenki az épületben, mert elhagyta valahol.
Eztán ki kellett mennem az udvarra, annyira rámjött a nevetés.

Régi-új

Az úgy volt, hogy nem volt elég hangolás, ezért Babus elment hotelba dolgozni. Ott pedig először betanították, több lánnyal is dolgozott. És közülük az egyik két napig tanítgatta Babust. A második napja Babussal egyúttal az utolsó is volt, mert már felmondott korábban. Aznap együtt jöttek haza a buszon, s mi derült ki az utolsó félórában?
Hiszitek vagy sem, azt a lányt, már akkor ismerte, mikor még ENGEM sem!
Bizony, bizony, Szeged, bizony, bizony, konzi!
Hát egyszerre jártak a Tömörkénybe!
Igaz, nem egy osztályba, sőt, nem is igazán találkoztak, de el tudom képzelni, milyen arcot vághattak fent a buszon, pláne, hogy annak a lánynak az volt az utolsó napja csembörméjdként.
Sajnálom, hogy a lányok egymás után elmentek, és Babusnak nem maradt "játszópajtása". De most megint van kivel találkozni, beülni valahova. Ennek örülök, mivel a zenesuliból nem nagyon kerülnek ki barátok.
Ja, Olgi amúgy negyed órára lakik innen...

ennivaló

Néha kapok borravalót a hangolásokért. Néha mást. Ma például egy kis üveg, sajátkészítésű szilvadzsemet kaptam egy japán nénitől.