Most, hogy lejárt a Kalendárka ideje, és elértünk a Karácsonyig, rájöttem, hogy még mi mindenről akartam, akartunk volna írni, ami ehhez a témához kapcsolódik. Arról, példul, hogy majdnem kifogytunk az időből favásárlás terén, aztán szerencsénk lett, meg vettünk díszeket is, meg égőket. Meg arról is írtam volna, hogy Babusnál is, meg nálam is volt céges buli, és hogy interneten keresztül kicsit részt vehettünk a Kórus buliján is, de sajnos végül ezekre nem jutott idő. Ráadásul, ugye nem csak karácsonyos témáink lettek volna ( voltak ), úgyhogy aztán meg végképp nem sikerült mindenről írni. No de sebaj, ahogy bírom, pótolom. Így is elég jó arány a napi egy bejegyzés, ti meg csak győztétek olvasni.
Nos, csak így tovább. Amit nem tudunk megírni, azt megemlítjük, amit nem tudunk megemlíteni, azt elmondjuk szóban. Amit szóban sem tudunk megemlíteni, az meg már nem is érdekes. Szóval visszatérünk a mezei bejegyzésekhez - nem éppen mezei életünkről.
További kellemes olvasgatást!
Boldogboldog
Békés Karácsonyt Mindenkinek, aki csak nap, mint nap nyitogatta az új bejegyzésablakocskákat! Szerintem tényleg olyan volt, mint az igazi. Hol utólag pótolgattuk, hol pedig előre eszegettük. December 23.
Néha álmodom.
A gyötrő gondolkodásról, a megoldás keserű kereséséről és végül a megváltás szerű ötletről:
menjünk világgá!
Ma is ezt álmodtam, mint már annyiszor, mióta világgámentünk.
December 22.
Jaj, segítség!
Másfél nap van hátra karácsonyig, de még mindig nincs ajándékom Babusnak...
Segítsetek már, írjatok egy-két kommentet, hogy mit kéne venni Neki?
Gyorsan, amíg még nem figyel...
Halkan!
Másfél nap van hátra karácsonyig, de még mindig nincs ajándékom Babusnak...
Segítsetek már, írjatok egy-két kommentet, hogy mit kéne venni Neki?
Gyorsan, amíg még nem figyel...
Halkan!
December 21.
Találtam egy fantasztikus receptet a minap. Rozmaringos malac párolt körtével. Kellettek hozzá különlegesebb dolgok is, így elszaladtam a boltba.
A pénztáros lány egyszer csak megkérdi tőlem, hány éves vagyok.
Én meg gyanútlanul válaszoltam is nyomban, mert miért ne. Itt nem szokatlan, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben kérdezgetnek mindenfélét. Bár leginkább persze azt, hogy honnan való vagyok, meg ugye lengyel vagyok (ez utóbbin már rendszerint ösztönösen bepipulok).
De azért ez a kérdés szokatlan volt. Visszakérdeztem, miért.
Nem fogjátok elhinni! Mert vettem egy üveg cidert (gyümölcsös sör)!
21 éves kor alatt tilos alkoholt venni itt.
TÚLZÁS!!!
December 20.
Megtettem. Volt vagy 40 lakás a túloldalon, de én megtettem.
Az ablak ugyan a talajig ért a fürdőben, de megtettem.
Kerestem én a függönyt, de csak az itt oly jellemző rolót találtam. Nem működött.
Mit tehettem? Megtettem.
Kértem volna meg a családot, hogy húzzák le nekem a rolót?
Nem.
Egy idegen lakás, idegen emberekkel, messze. Nem volt veszteni valóm. Szóval nem volt mit tenni.
Pisiltem.
Az ablak ugyan a talajig ért a fürdőben, de megtettem.
Kerestem én a függönyt, de csak az itt oly jellemző rolót találtam. Nem működött.
Mit tehettem? Megtettem.
Kértem volna meg a családot, hogy húzzák le nekem a rolót?
Nem.
Egy idegen lakás, idegen emberekkel, messze. Nem volt veszteni valóm. Szóval nem volt mit tenni.
Pisiltem.
December 19.
Cheese and Onion Pastry.
Nem csodálom, hogy így hívják ezt a kaját. Nem írhatják ki, hogy 'hányásízű buci eladó'. Úgy nem vettem volna meg.
De vajon vásárolnának az emberek a boltból, ha valódi neveket kapnának a kaják a valódi ízük alapján?
Vicces is lehetne.
Ilyen péksütiket árulhatnának: húsos vacak, savanyú tekercs, fánk pontyaromával, stb.
(blöee)
December 18.
Sajnos nem jutunk haza karácsonyra.
Viszont Norbi - Babus volt, és egy ideje újra jelenlegi munkatársa - január elején megy haza, mégpedig kocsival. Még nem pontosítottuk a részleteket, de annyi biztosnak tűnik, hogy mi is vele tartunk, illetve velük, hiszen a barátnője, Brigi is utazik. Jobban mondva utazik és vezet, amikor kell, mert hát hosszú az út (állítólag 4 óra pm, ahogy Angliában mondják, nálunk úgy mondják: 16 óra.) És hát, ha tényleg olyan hosszú lesz, lehet, hogy majd elkél még egy erős vezetői kéz, az lennék majd én...
Mindenesetre autóval még soha nem mentünk haza - vagy ennyit egyáltalán, - és biztos jó kis móka lesz. Meg lehet tervezni a programot: megállunk Franciaországban, vagy megnézzük megint a Karácsonyfalut Oberakármi-ben, zenét válogatunk az útra, társasjátékozunk, énekelünk, kacagunk...
Csak hát nincs itt a téligumi, ami 2 (két) okból gond. Egy: otthon ez ilyenkor kötelező, így be sem léphetnénk az országba. Kettő: itt viszont még csak nem is előírás használni. Következésképp nem használják. További követketmény: nem veszik. Ergo: nem is forgalmazzák. Nem lehet kapni. Úgyhogy most küldetjük otthonról a téligumiszettet, aztán ha megjött, majd akkor mehetünk.
U.i.: Németországban hólánc kötelező...
Viszont Norbi - Babus volt, és egy ideje újra jelenlegi munkatársa - január elején megy haza, mégpedig kocsival. Még nem pontosítottuk a részleteket, de annyi biztosnak tűnik, hogy mi is vele tartunk, illetve velük, hiszen a barátnője, Brigi is utazik. Jobban mondva utazik és vezet, amikor kell, mert hát hosszú az út (állítólag 4 óra pm, ahogy Angliában mondják, nálunk úgy mondják: 16 óra.) És hát, ha tényleg olyan hosszú lesz, lehet, hogy majd elkél még egy erős vezetői kéz, az lennék majd én...
Mindenesetre autóval még soha nem mentünk haza - vagy ennyit egyáltalán, - és biztos jó kis móka lesz. Meg lehet tervezni a programot: megállunk Franciaországban, vagy megnézzük megint a Karácsonyfalut Oberakármi-ben, zenét válogatunk az útra, társasjátékozunk, énekelünk, kacagunk...
Csak hát nincs itt a téligumi, ami 2 (két) okból gond. Egy: otthon ez ilyenkor kötelező, így be sem léphetnénk az országba. Kettő: itt viszont még csak nem is előírás használni. Következésképp nem használják. További követketmény: nem veszik. Ergo: nem is forgalmazzák. Nem lehet kapni. Úgyhogy most küldetjük otthonról a téligumiszettet, aztán ha megjött, majd akkor mehetünk.U.i.: Németországban hólánc kötelező...
December 17.
A hétvégén vettünk dupla paplant.
Huzatot igazából, a paplan már megvolt.
Nagyon zavaró volt ugyanis az a jelenség, amely a külön, de egymásra igazított paplanok közötti résecskéken át néha váratlanul, de annál inkább irritálóan vacogtatva betörő hideg levegőnek köszönhetően igen megzavarta a nyugalmunkat az alváshoz legmegfelelőbb pozíció keresése közben, többrendben, és amely jelenséget Babus nagyon bölcsen és találóan úgy említett - rögtön a jelenség fellépése után:
"Ott van egy lyuk!"
Szóval mindez már a múlté, hiszen a 200x200 -as takaró szélei olyan messze vannak, hogy a meleg is meggondolja, távozzon-e, hisz olyan messze kéne menni.
Mi meg csak mosolygunk, mert ugye most már addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónkér'.
Huzatot igazából, a paplan már megvolt.
Nagyon zavaró volt ugyanis az a jelenség, amely a külön, de egymásra igazított paplanok közötti résecskéken át néha váratlanul, de annál inkább irritálóan vacogtatva betörő hideg levegőnek köszönhetően igen megzavarta a nyugalmunkat az alváshoz legmegfelelőbb pozíció keresése közben, többrendben, és amely jelenséget Babus nagyon bölcsen és találóan úgy említett - rögtön a jelenség fellépése után:
"Ott van egy lyuk!"
Szóval mindez már a múlté, hiszen a 200x200 -as takaró szélei olyan messze vannak, hogy a meleg is meggondolja, távozzon-e, hisz olyan messze kéne menni.
Mi meg csak mosolygunk, mert ugye most már addig nyújtózhatunk, ameddig a takarónkér'.
December 16.
Úgy szeretnék enni egy kis:
pörköltet, borsófőzeléket, hurkát, mákosbeiglit, rákócitúróst, székelykáposztát, túróscsuszát, slambucot, halászlevet, töltöttkáposztát, spenótot, somlóit, tojásos nokedlit, tejbegrízt, kocsonyát...otthonról.
Mert itt nem olyan.
pörköltet, borsófőzeléket, hurkát, mákosbeiglit, rákócitúróst, székelykáposztát, túróscsuszát, slambucot, halászlevet, töltöttkáposztát, spenótot, somlóit, tojásos nokedlit, tejbegrízt, kocsonyát...otthonról.
Mert itt nem olyan.
December 15.
Hallgatunk róla.
Mit is mesélnénk?
Hogy minden vacak, régi és javításra szorul? Hogy szinte mindennel baj van?
Folyik, nem működik, szorul, hideg?
Nem.
Erről nem akarunk mesélni, ezért inkább hallgatunk róla.
De igen, már elköltöztünk.
És tudjátok mit?
IMÁDJUK!
Mit is mesélnénk?
Hogy minden vacak, régi és javításra szorul? Hogy szinte mindennel baj van?
Folyik, nem működik, szorul, hideg?
Nem.
Erről nem akarunk mesélni, ezért inkább hallgatunk róla.
De igen, már elköltöztünk.
És tudjátok mit?
IMÁDJUK!
December 14.
Várok egy megállóban. Este van. Nyugalmas, de amolyan csendesen hömpölygő.
Közelit egy néni. Egy árva szavát sem értem, de gondolom talán román. Elkezd mutogatni valamit, de mintha egyúttal dugdosná is azt. Nyakláncok.
Mondom neki angolul, nem értem, mit mond, de nem szeretnek vásárolni. Ezt megértette, mert visszakérdezte angolul, honnan való vagyok. Mondom. Mire ő magyarul:
-Ez büztos arony. Occsón adom.
Erre rámjött a nevetés. Mondtam, immár magyarul,
-köszönöm nem kell.
-De nüncs pénz.
-Sajnálom.
-De utazni kell.
-Mondom, nem.
-Mennyid van?
-Biztos nem adok pénzt!
Erre egy szó nélkül lelepett. Én meg ottmaradtam egyedül nevetgélve.
Közelit egy néni. Egy árva szavát sem értem, de gondolom talán román. Elkezd mutogatni valamit, de mintha egyúttal dugdosná is azt. Nyakláncok.
Mondom neki angolul, nem értem, mit mond, de nem szeretnek vásárolni. Ezt megértette, mert visszakérdezte angolul, honnan való vagyok. Mondom. Mire ő magyarul:
-Ez büztos arony. Occsón adom.
Erre rámjött a nevetés. Mondtam, immár magyarul,
-köszönöm nem kell.
-De nüncs pénz.
-Sajnálom.
-De utazni kell.
-Mondom, nem.
-Mennyid van?
-Biztos nem adok pénzt!
Erre egy szó nélkül lelepett. Én meg ottmaradtam egyedül nevetgélve.
December 13.
Az új albérlethez új busszal kell járni. Kis utcákon szalad velem hazafelé esténként. Első reggel itthonról indulva nagyjából emlékeztem, hol tett le előző este, mentem hát, és kerestem a buszmegállót. Nem volt ott. Mentem tovább, már el kellett volna hagynom egy másik megállót is. Semmi. Más buszt kerestem hát a főúton. Később viszont megnéztük: valóban nincsenek megállók. Legalábbis ezen a szakaszon. Úgy van ugyanis, hogy aki fel akar szállni ( vagy le ), annak csak le kell intenie a buszt ( illetve jeleznie ). A busz meg meg is áll. Persze, ha nem gyűlnek össze a felszállni vágyók, hanem elszórtan, és túl sokszor meg kell állni, akkor azért szól a sofőr.
Ezt a fajta utazást hívják amúgy hail and ride-nak, vagyis "leintés és utazás"-nak. Mikor gyakorlatilag egy
hoz hasonlóan inted le a buszt.
Ezt a fajta utazást hívják amúgy hail and ride-nak, vagyis "leintés és utazás"-nak. Mikor gyakorlatilag egy
December 12.
Mikor Párizsba utaztunk a vonattal, szemben velünk egy fiatal házaspár ült picibabával. A férfi francia volt, a nő angol. Egyszer csak előkerültek az elemózsiák, s nekem felkeltette az érdeklődésemet az egyik keksz-féle. Amolyan szendvics jellegű volt, viszont sajtos krémmel a közepén. Jól hangzik, nem?
Aztán egy-két héten belül meg is találtam egy boltban a kekszet. Klassz volt, hamar elfogyott.
Ám a papírját vizsgálgatva, rábukkantam valami nagyon érdekes és vicces dologra:
Made in Hungary.
Aztán egy-két héten belül meg is találtam egy boltban a kekszet. Klassz volt, hamar elfogyott.
Ám a papírját vizsgálgatva, rábukkantam valami nagyon érdekes és vicces dologra:
Made in Hungary.
December 11.
Csak egy gondolat.
Nem lebecsülendő ez a fajta hazafiság, azt hiszem, amivel itt találkozni.
Sosem hallottam még ugyanis, ahol úgy adtak volna nevet egy országnak, hogy egyben minősítik is. Egyedül itt, az angoloknál. Mert az ország neve Great Britain, vagyis, ahogy helyesen fordították, Nagy Britannia.
De a great nem csak azt jelenti: nagy.
Hanem azt is: nagyszerű.
Nem lebecsülendő ez a fajta hazafiság, azt hiszem, amivel itt találkozni.
Sosem hallottam még ugyanis, ahol úgy adtak volna nevet egy országnak, hogy egyben minősítik is. Egyedül itt, az angoloknál. Mert az ország neve Great Britain, vagyis, ahogy helyesen fordították, Nagy Britannia.
De a great nem csak azt jelenti: nagy.
Hanem azt is: nagyszerű.
Decmber 10.
Szenzációs találmány a reggeli "Mentesítő busz", azt hiszem, így hívják.
Pontosabban a kora hajnalban pont időben elinduló busz után egy perccel megérkező következő busz, ez lehet, hogy tényleg csak az én fejemben minősül mentesítőnek, lényeg, hogy teljesen váratlanul érkezik egy busz, ami jó irányba megy.
Pláne, ha az ember siet, és látta elmenni az előbbi buszt. Nyilván ideges lesz erre - ugyanaz - az ember, de, mit lát? Még egy busz! Hát mégis elértem!? Csodás!
És mindenki mosollyal az arcán száll föl, boldogok, hisz elérték...
És mind futva szálnak föl...
Én is...
Pontosabban a kora hajnalban pont időben elinduló busz után egy perccel megérkező következő busz, ez lehet, hogy tényleg csak az én fejemben minősül mentesítőnek, lényeg, hogy teljesen váratlanul érkezik egy busz, ami jó irányba megy.
Pláne, ha az ember siet, és látta elmenni az előbbi buszt. Nyilván ideges lesz erre - ugyanaz - az ember, de, mit lát? Még egy busz! Hát mégis elértem!? Csodás!
És mindenki mosollyal az arcán száll föl, boldogok, hisz elérték...
És mind futva szálnak föl...
Én is...
December 9.
Rengeteg gyorsétkezde van itt Londonban. De még attól is több. Szinte mind take away is, vagyis elvitelre, otthoni evésre alkalmas. Főleg kebabos, fish and chips-es, de van kínai, görög, török, karibi, olasz, japán is dögivel.
A probléma az, hogy miután általában elég olcsóak is, így az itt élők (és főleg az angolok) körében szokás NEM főzni.
Ez a szokás már oly döbbenetes mértéket öltött, hogy minden újság és tévéműsor azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy igenis tudsz főzni, csak próbáld.
Sok ilyen műsort nézek. Egyrészt, mert én imádok főzni, másrészt így tudtam meg hogy vannak olyan 9-10 éves gyerekek is akár, akik még soha életükben nem ettek házikosztot, vagy hogy hogyan bőgik el magukat a felnőttek, amikor megkóstolják a saját főztjüket... nem viccelek, a tulajdon szememmel láttam.
A probléma az, hogy miután általában elég olcsóak is, így az itt élők (és főleg az angolok) körében szokás NEM főzni.
Ez a szokás már oly döbbenetes mértéket öltött, hogy minden újság és tévéműsor azt próbálja elhitetni az emberekkel, hogy igenis tudsz főzni, csak próbáld.
Sok ilyen műsort nézek. Egyrészt, mert én imádok főzni, másrészt így tudtam meg hogy vannak olyan 9-10 éves gyerekek is akár, akik még soha életükben nem ettek házikosztot, vagy hogy hogyan bőgik el magukat a felnőttek, amikor megkóstolják a saját főztjüket... nem viccelek, a tulajdon szememmel láttam.
December 8.
Múlt héten a tévében - már az új lakásbeli készülékben - leadták a Popeye című örökzöldet.
Tudjátok, amiben Robin Williams játszott.
És amit Máltán forgattak.
Láttunk ismerős tájakat...
Tudjátok, amiben Robin Williams játszott.
És amit Máltán forgattak.
Láttunk ismerős tájakat...
December 7.
Sok apró történetem van a rendőrökkel. Szemezgessetek:
¤Egyszer egy lovasrendőrt kérdeztem útbaigazítás végett. Jó magasan ült. Jópofa volt, hogy olyan természetesen viselkedtünk, közben meg TEJÓÉGALOVONÜLTARENDŐR!
¤A lakásunkhoz közel (az előzőhöz..., de erről később) szembetalálkoztam egy bobbyval, aki megkérdezte mosolyogva, hogy minden rendben-e. Aztán hallottam, mögöttem is kérdezgette az embereket.
¤Ha térképpel a kezemben álltam az utcán, eddig még sosem úsztam meg anélkül, hogy a közelben álló rendőr oda ne jött volna megkérdezni, elvesztem-e, és segíthet-e. Így esett, hogy egyszer egy olyan utat ajánlottak, ami tudtam, hosszabb, mintha a másik irányt választanám, de mit tehettem? Olyan kedves, határozott és segítőkész volt.
¤Egyszer egy lovasrendőrt kérdeztem útbaigazítás végett. Jó magasan ült. Jópofa volt, hogy olyan természetesen viselkedtünk, közben meg TEJÓÉGALOVONÜLTARENDŐR!
¤A lakásunkhoz közel (az előzőhöz..., de erről később) szembetalálkoztam egy bobbyval, aki megkérdezte mosolyogva, hogy minden rendben-e. Aztán hallottam, mögöttem is kérdezgette az embereket.
¤Ha térképpel a kezemben álltam az utcán, eddig még sosem úsztam meg anélkül, hogy a közelben álló rendőr oda ne jött volna megkérdezni, elvesztem-e, és segíthet-e. Így esett, hogy egyszer egy olyan utat ajánlottak, ami tudtam, hosszabb, mintha a másik irányt választanám, de mit tehettem? Olyan kedves, határozott és segítőkész volt.
December 6.
Most, hogy nyakunkon a költözés, és Babus elsőnek a képeket vette le, eszembe jutott, hogy meg sem köszöntük az eljövetelünk előtti "búcsúpartin", az Ellátó-ban tartott kórusos-barátos rendezvényen kapott, nagybecsű fényképeket.
Emlékeztek? Kaptunk memória játék formájú kis képeket, 80 darabot...
Aztán végül ezek a képek díszítették az egyik falat. Igazából, azt hiszem, ezek tették igazán kis ideiglenes otthonkánkat otthonossá. Sőt, néha az élő másaikat helyettesítették a képek.Na, jó, azért nem beszélgettünk velük...
Szóval még egyszer köszönjük, és hát mit is kívánhatnék?
Boldog Mikulást!
December 5.
A mai napra csak egy odahaza sohasem tapasztalt, itt azonban nap mint nap észlelhető furcsaság jut.
Reggelente gyakran járok dolgozni jó korán. Mikor még sötét van, mielőtt nyitnak a kis boltok. Látni, hogy megjött már a friss szeletelt kenyér meg az újság.
A bezárt bolt előtt áll.
A szállító elment.
A közelben sincs senki.
Senki sem vigyáz rá...
Szokatlan...
Reggelente gyakran járok dolgozni jó korán. Mikor még sötét van, mielőtt nyitnak a kis boltok. Látni, hogy megjött már a friss szeletelt kenyér meg az újság.
A bezárt bolt előtt áll.
A szállító elment.
A közelben sincs senki.
Senki sem vigyáz rá...
Szokatlan...
December 4.
Volt már szó a buszozásról, az Oyster kártyáról és a leolvasóikról is, de arról még nem, hogy vannak buszok - mint amivel én is járok,- amelyek sima földszintes, úgynevezett csuklós buszok.
Ennek a fajta busznak, akárcsak otthon, mivel jó hosszi, több ajtaja van. Mindnél van leolvasó is, de azt nem nézi senki árgus szemekkel. Vagyis mindig a lelkiismeretre van bízva a dolog. Erre találták ki az úgynevezett ellenőröket.
Nade Londonban vagyunk, ahol az emberek nemigen adnának egy "Akkoregyszemélyiigazolványtkérekszépen"-re, sőt, vészhelyzetben itt nem riadnának vissza egy hirtelen, váratlan sprinttől sem, Londonban sokan viselkednek szokatlanul. Ezért, mindamellett, hogy ajtónként van ellenőr, pluszban be is biztosítják magukat. Nem is akárhogy!
Egyszer, mikor ültem a buszon hazafelé, láttam, hogy a közeledő megállóban egy kisebb tömeg várja a buszt. Ez megszokott ezen a vonalon. Aztán feltűnt, hogy sokan viselnek olyan zöld jólláthatósági mellényt. Na, ezek ellenőrök, gondoltam. ( Természetesen semmi félnivalóm sem volt! ) De a társaság másik fele is gyanús volt. Figyelem: az egész kompánia a busz elejétől a végéig ért! Hamar kiderült: az ellenőröket igen erőteljes rendőri erők segítették. Jegyellenőrzésnél.
Egy bírság kb. 20 £.
Ha elcsalod, az kábé 1000£.
Szép mi?
Ennek a fajta busznak, akárcsak otthon, mivel jó hosszi, több ajtaja van. Mindnél van leolvasó is, de azt nem nézi senki árgus szemekkel. Vagyis mindig a lelkiismeretre van bízva a dolog. Erre találták ki az úgynevezett ellenőröket.
Nade Londonban vagyunk, ahol az emberek nemigen adnának egy "Akkoregyszemélyiigazolványtkérekszépen"-re, sőt, vészhelyzetben itt nem riadnának vissza egy hirtelen, váratlan sprinttől sem, Londonban sokan viselkednek szokatlanul. Ezért, mindamellett, hogy ajtónként van ellenőr, pluszban be is biztosítják magukat. Nem is akárhogy!
Egyszer, mikor ültem a buszon hazafelé, láttam, hogy a közeledő megállóban egy kisebb tömeg várja a buszt. Ez megszokott ezen a vonalon. Aztán feltűnt, hogy sokan viselnek olyan zöld jólláthatósági mellényt. Na, ezek ellenőrök, gondoltam. ( Természetesen semmi félnivalóm sem volt! ) De a társaság másik fele is gyanús volt. Figyelem: az egész kompánia a busz elejétől a végéig ért! Hamar kiderült: az ellenőröket igen erőteljes rendőri erők segítették. Jegyellenőrzésnél.
Egy bírság kb. 20 £.
Ha elcsalod, az kábé 1000£.
Szép mi?
December 3.
Van egy hajnyírógépünk.
Néha, - mint a múlt hétvégén is,- Babus levágja a hajam. Ezt azelőtt otthon mindig a fürdőszobában ejtettük meg. Itt azonban kisebb-nagyobb akadályok gördültek elénk. Pontosabban kettő: a fürdőben nincs fűtés. ( FIGYELEM: ez nem elterjedt, a másik annál inkább! ) A fürdőben nincs áram!
Helyesebben: az angliai fürdőszobákban nincs közvetlen hozzáférés az elektromos áramhoz. Ez azt jelenti, hogy nincs konnektor, csatlakozó, de még kapcsoló sem. Értsd: villanykapcsoló. Ha betévedünk egy angol fürdőszobába, legjobb, ha rögtön az ajtó mellett keresünk egy zsinórt,
amit meghúzva érhetjük el a világosság állapotát. Ez voltaképpen a teljes mentességet biztosítja áramütés bekövetkeztétől. És ez jó is.De nem látom magam hajszárítás közben, mert az előszobában nincs tükör.
És hosszabbító kell a hajvágáshoz...
December 2.
Mint talán tudjátok, London - ,csakúgy, mint Budapest, - kerületekből áll. Csak itt nem Angyalföld meg Zugló meg Rózsadomb van, hanem Muswell Hill, Upper Norwood és Islington. De akárcsak otthon, itt is van hivatalos nevük a kerületeknek. Égtájok alapján, ahol "Előttem van N(orth), hátam mögött S(outh), balra a Nap W(est) -szik(?), jobbról pedig E(ast)...
Na, jó, ez nem mindig stimmelt, de lényeg, hogy mindenki érti, hogy most az égtájakról volt szó. Égtájak szerint osztották fel ugyanis Londont, majd az északi, keleti, satöbbi nagy részeket tovább osztották, és számozták. Így lett az, ahol - még mindig - lakunk, N - mint North - 22. N22. Ez egyben az irányítószám ( postcode ) első fele is. És így létezhet W4, sőt, akár SE19
( délkeletből ). A központ ( centre ) két fele Kelet és Nyugat; C(entre) betűből így lesz EC, és ha hiszitek, ha nem, WC.
Na de eddig az ismertetés, és most egy kis érdekesség. Én csak véletlenül jöttem rá.
A kilancvenes években, fiatalkoromban volt egy híres együttes. Most már tudom, londoniak voltak. Tudom, a nevükből.
Mond valamit: East 17?
Karácsonyi kalendárka
A Karácsonyi kalendárka - sorozatban nem kisebb dologra vállalkoz-tam/-om, mint amit maga a cím rejt. Mi is az a kalendárka?
Egy naptár-jellegű valami, ami tele van kis ablakokkal. Lényege, hogy minden nap kinyitsz egy kis ablakot, ami mögött kis meglepetés vár: általában csoki, cukorka, de megteszi bármi apróság, ami a kedves felhasználó kedvére való.
A mi kis Kalendárunkban viszont kis bejegyzések lesznek, ez itt az első. És mivel kicsik lesznek, úgy gondoltam, szólhatnának Londonról, elejtett infókkal, de majd meglátjuk. Mindenesetre a címkék itt is élnek, mint ez london, concierge, ( ez a tudnivalók címkét váltotta fel; hisz mégiscsak fontos információkról van szó, ugye! )
Nos, mint látható lesz, az első meglepetés címkéje ez london, vagyis Londonnal kapcsolatos érdekességről lesz szó. Remélem, tudom magam tartani a tervemhez, és legalább Karácsonyig minden nap egy bejegyzés kerül lelkünk étkezőasztalára.
Már féllábon is kibírjuk
Már csak 6 nap és itt a Mikulás! Illetve Apukám neve napja TOVÁBBÁ a költözésünk napja!
Már elméletben mindent összepakoltam, így gondolom, ha belekezdek a tényleges pakolásba, 2 óra alatt végzek is mindennel.
Szinte hihetetlen, hogy 9 hónapot húztunk ki egy lakásnak nevezett szobában.
Már elméletben mindent összepakoltam, így gondolom, ha belekezdek a tényleges pakolásba, 2 óra alatt végzek is mindennel.
Szinte hihetetlen, hogy 9 hónapot húztunk ki egy lakásnak nevezett szobában.
Sztepp
Múltkor jövök haza a metrón este, beletemetkezve a könyvembe, egyszerre csak azt hallom, hogy valaki hangosan beszél. Előfordul ez, pláne errefelé, pláne estefelé, pláne tömegközlekedésen. Valakik vitatkoznak. Csakhogy nem jött válasz, hanem a valaki folyamatosan beszélt. Odasandítottam, nehogy én legyek a vita másik fele, de láttam, hogy a valaki nem valaki máshoz, hanem mindenkihez beszél. Aztán rájöttem, hogy pénzt szeretne. Ez is előfordul. Nade!
Éppen a mellettem levő ajtóhoz ért, ahol kicsit nagyobb a hely. Megállt. Egyszer csak elkezdett a cipőtalpával ütemesen csapkodni. Jó kemény gumitalpa volt a cipőnek, jó hangos. Mint tanult zenész, rögtön megéreztem a ritmust is. Forgott, kopogott, a karját felemelve ütötte a ritmust a lábával.
Szteppelt.
Próbáltam nem figyelni, ahogy a többiek is, de muszáj volt mosolyognom.
Pont az én megállóm előtt fejezte be. Hajlongva megköszönte a nemlétező tapsot, majd megint beszélt, és kért pénzt.
Lehet, hogy igazából talán el akart adni valamit...? Miközben már szálltunk kifelé, azt hallottam, hogy "Nagyon olcsó."
Vetítőterem
Történt, hogy mikor legutóbb ( ejtsd: augusztusban ) otthon jártunk, vettünk egy nagy memóriájú adathordozót, mert már nagyon hiányzott a filmnézés itt Londonban, és Pisti, legkedvesebb sógorom tudott segíteni filmekkel is. Ezt a kis dobozt csak össze kell dugni a laptoppal, és máris lehet mozizni!
Igenám, de teltmúlt az idő, és rájöttünk, nem csak az a fontos, mit nézünk, hanem az is, ahogyan! Mert a laptop képernyője ugye túl kicsi, meg nem olyan, meg minden, értitek, igaze? Úgyhogy gondoltuk, váltani kéne. Szumma szummárum, megnéztünk egy-két tévét, de Babusnak ( aztán már nekem is ) bizergálta a csőrét, mi lenne, ha inkább olyat vennénk, aminek állítható mérete, meg ami jobban hasonlít az eredeti mozira: vagyis projektort? Jó! Menjünk és nézzük meg, milyen is a projektor képe!
Hm...
HÁTEZAZ!
- Hát, nem árulunk.
- Talán a szemközti boltban.
- Projektort használat közben? Áááh! Olyan nincs!
Aztán múlt szerdán végre mégis lett, nem messze a hoteltől. Egy nagyon hozzáértő, készséges srác, Sean segített, aki 5 ( öt ) éve árul ilyeneket, szóval ért hozzá. Néhány rövid kérdés után - a legnagyobb magától értetődéssel - mutatott is egy kis fehér gépet, NEC márkájút. Kicsit húzódoztunk, mivel ez volt valójában az első, amit láttunk, de viszonylag baráti ára, és hogy a srác - nagyszerű üzleti érzékkel - elengedte az adót, kb. 10-12 % -ot, plusz a kép sem volt rossz, ( így utólag, valószínűleg a kellő sötétség hiánya miatt nem annyira éltek a színek nekem ), és a végén még pénzvisszafizetési izémizét is ígért, ha nem jönne be a cucc.
No, végülis kötélnek álltunk, megvettük. Este ki is próbáltuk.
A Galaxis útikalauz-t néztük meg.
Nagyon jó.
Most is sokat nevettünk rajta.
Ja, a proji? Nagyon tuti!
Maradhat!
Történetek a metróból - lesz még ilyen
A metrók bejáratánál mindig szól valami zene. A hozzánk közeliben általában klasszikus.
A centrumban viszont akadnak olyan megállók, ahol élő zenészek, élő zenével szórakoztatják az utazó közönséget (végre igazi értelmet nyert ez a szókapcsolat).
Így esett, hogy egyszer épp együtt hömpölyögtem a tömeggel az átszálláshoz használatos, soha véget nem érő folyosókon, mikor hallom, hogy egy basszusgitáros játszik valahol. Egy perc mulva már meg is pillanthattam a zenészt teljes erősítőfelszereléssel maga mögött, aki egy sarokban virgázott a hangszerén.
A poén, cseppet sem poén, ám annál inkább döbbenetes: nem volt jobb keze a srácnak. A felkarjára szerelt kis pengetővel játszott a hangszeren. És oly meglepő volt, hogy a tömeg lelassult és érezhetően egy mondat lebegett a levegőben.
Mi a lehetetlen?
A centrumban viszont akadnak olyan megállók, ahol élő zenészek, élő zenével szórakoztatják az utazó közönséget (végre igazi értelmet nyert ez a szókapcsolat).
Így esett, hogy egyszer épp együtt hömpölyögtem a tömeggel az átszálláshoz használatos, soha véget nem érő folyosókon, mikor hallom, hogy egy basszusgitáros játszik valahol. Egy perc mulva már meg is pillanthattam a zenészt teljes erősítőfelszereléssel maga mögött, aki egy sarokban virgázott a hangszerén.
A poén, cseppet sem poén, ám annál inkább döbbenetes: nem volt jobb keze a srácnak. A felkarjára szerelt kis pengetővel játszott a hangszeren. És oly meglepő volt, hogy a tömeg lelassult és érezhetően egy mondat lebegett a levegőben.
Mi a lehetetlen?
Tower Bridge
Az elmúlt hétvégén ismét az a megtiszteltetés ért minket, hogy egy kedves barátunk látogatott meg minket szerény lakunkban. Ezúttal egyik kórustársunkat láttuk vendégül, aki két hetes angliai algolkurzuson vett részt Bournemouthban, és mikor a többiek gyanútlanul hazarepültek, ő szépen kivált a társaságból, és felénk vette útját.
Nevezzük mondjuk, hmm... Kristófnak!
Hajdanán ( L. E. - London Előtt ) szólamtársak voltunk, aztán előbb ő, aztán mi is elkerültünk a kórusélettől. Amúgy repülőgép-irányító, és ő várta olyan sóvárogva
a "London légiforgalmának sűrűségéről" szóló értekezésemet. Volt is nagy öröm, napjában vagy húsz-harmincszor nézett föl az égre, és mondta meg - szerintem biztosra - az éppen látható gép típusát. Meg hogy hányan férnek el rajta. Pénteken jött, aztán rögtön elkezdtük jól érezni magunkat. Sajnos nem sikerült még lakást cserélni, de azért elfértünk. El is vittük egy-két jó helyre, az egyiket éppen előtte fedeztük fel, halloween-es dekoráció volt benne.Sajnos szombaton délután kellett dolgoznom, úgyhogy Babussal felváltva szórakoztattuk Kristófot. Vasárnap viszont, valami égi közbenjárásra Off-ot kaptam, szóval, aznap végig együtt lehettünk. El is mentünk egy igazi angol nevezetességhez, London egyik ikonját néztük meg belülről. Délutánra pedig egy másik angol "nevezetességet" tartogattam magunknak; ezért is vártam vele eddig. Elmentünk ugyanis moziba, ahol Kristóf letesztelhette az angol kurzus hatásosságát, én meg végre megnézhettem az évad filmjét.
Aztán sajnos hétfő lett, és Kristóf elment haza, de ne feledjétek, az új lakásunkba is sok szeretettel várunk más érkezőket is!
Kacsalábon
..., aztán eljött a múlt hét, és gondoltam, lakást találni csak nem lehet olyan bonyolult dolog! Elvégre Londonban vagyunk, minden nap újabb és újabb lakások kerülnek kiadásra. Gondolkozni azonban tilos; ugyanilyen gyorsan ki is veszik őket. Csakhogy ezelőtt csak a lakásnézés fázisáig jutottunk, másnap meg a szabadkozás a telefonban, hogy végülis most miért nem tetszett.
Szóval sikerült megbeszélni két találkát 1, illetve 2 órára. Meg is néztük, és hallatlan szerencsével mindkét helyen úgy láttuk, hogy oda akár mehetnénk is. Nem volt vállvonogatás, meg hátnemtudom, hanem fogtuk magunkat, beültünk a legközelebbi kocsmába, amit viszont nagyon ötletesen dekoráltak Halloween-esre, és egy-egy ivólé mellett kitárgyaltuk mindkét lakás előnyét, hátrányát, de már akkor tudtuk, a kettő közül az egyik a szerencsés választott lesz, ahol kis életünk nagy fonalát tovább gombolyítjuk majd.
Nos, jelenthetem, megvan a nyertes! Innen, ahol most lakunk, kábé húsz percre található, az N13-ban, kicsit északabbra. Nekem kicsit többet kell majd mennem munkába, de mindenképp megéri a fáradtságot a nyitott ablakon át beáradó friss zöld fű képe, és az esti kádban való ázás...
Pontos címet később. Addig a képek, amik a hirdetés mellett voltak mellékelve.
Sikáká. Síkfutás! SÍKÁGÓ!!!
BABUS és az egyik munkatársa, akivel egyébként egyszer már voltunk "beülni", a múlt hét elején beszélgettek, és szóba került az , hogy Aziz ( ez a rendes neve ) nem szereti a zenés darabokat, vagyis musicaleket. Tudjátok, azt, amiben sokat énekelnek, mégsem opera, és ami itt Londonban egy raklappal van. Babus pedig meggyőzte, hogy de, azért meg kéne próbálnia, mert tök jók, mi pedig már amúgy is régesréges elterveztük, hogy megnézünk 1-et. Már Csillával szerettük volna, ha eljutunk a színházba, én pedig, mint cocncierge, hatalmas tudattárral rendelkezem a West End-en ( a londoni "nyugatvég", minden kultúra és érdekesség abszolút csúcsa ) történő, zajló musikal-ekről, főleg.
Egyből tudtam, mi a teendő, és azt is már rég megbeszéltük, mit nézünk meg, ha egyszer. Magamnál nem rendelhettem, mert, bár árulunk ilyen jegyeket (is), jegyvásárlásra a legjobb hely a Leicester Square, ami nagyon közel is van a színházakhoz, meg van ott egy - eszt figyeld - Hivatalos Féláras Pénztár, ahol mindig olcsóbb, akár az előadás napján is, de néha tényleg a teljes ár töredékéért(!) lehet jegyet szerezni.
No, szumma-szummárum, pénteken, az előadás előtti napon, elmentem, és vettem három jegyet, de nem akármire, hanem a híres
címűre, amiből egy-két éve film is készült.Kitűnő muzsika, nagyszerű szereplők ( bár többen beugrók voltak, a Velma Kelly-t alakító nő nem annyira brillírozott, Roxy-t viszont imádtam ), és az egész tánc-, és énekkar, profik, profik. Amiről előtte elfeledkeztem, ezért meglepetés lett: élőzene volt, mi több, a zenészek színpadon ültek, emelvényen!
Érdekesség: ez a darab immár tíz éve színpadon van, s közben olyan hírességek is felléptek, mint David Hasselhoff!
Nagyon jól szórakoztunk. Egyedül a parkolással és az esernyővel volt bajunk, de ez nem befolyásolta a hangulatot. Legalább tudjuk már, hogy legközelebb hol tudjuk hagyni a kocsit ( Aziz kocsiját, persze... )
Még egy kicsit
Azt a sajnálatos tényt, ami ott éktelenkedett párizsi utazásunkon, mint az olajos sajt folt Szabi pulcsiján, mindeddig elhallgattuk: Beteg voltam, és ez bizony végigkísért az amúgy felhőtlen utunkon és hangulatunkon.
A város nem csak a divat és a szerelem városa. A hangulata magával ragadó, és rendkívül sokszínű.
Van, ahol úgy érzed, kell legyen valahol megbújva egy festő, akinek épp modellt áll a sétány.
Van, ahol már nem lep meg, hogy újabb erotikus, pipshow negyedre bukkansz.
Van, mikor nem tudsz merre fordulni, mindenfelől cigaretta, vagy szivar füst árad az utcán.
Már magától a francia nyelvtől is új, leírhatatlan hangulat uralkodik el rajtad, ahogy azt hallgatod andalogva.
A ruha üzletek kirakatai tényleg azt tükrözik, amit a párizsi divatról feltételeznél (komolyabb érdeklődés ellenére is): nőiességüket sokkal inkább az elegáns stílussal emelik mesteri szintre, semmint az egyszerű, legalább egy intim testrészedet erősen kihangsúlyozó (angol)modellekkel.
A város nem csak a divat és a szerelem városa. A hangulata magával ragadó, és rendkívül sokszínű.
Van, ahol úgy érzed, kell legyen valahol megbújva egy festő, akinek épp modellt áll a sétány.
Van, ahol már nem lep meg, hogy újabb erotikus, pipshow negyedre bukkansz.
Van, mikor nem tudsz merre fordulni, mindenfelől cigaretta, vagy szivar füst árad az utcán.
Már magától a francia nyelvtől is új, leírhatatlan hangulat uralkodik el rajtad, ahogy azt hallgatod andalogva.
A ruha üzletek kirakatai tényleg azt tükrözik, amit a párizsi divatról feltételeznél (komolyabb érdeklődés ellenére is): nőiességüket sokkal inkább az elegáns stílussal emelik mesteri szintre, semmint az egyszerű, legalább egy intim testrészedet erősen kihangsúlyozó (angol)modellekkel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)