Kenterbörinek kell ejteni, innen származik a Kenter-magos tyúk, a híres Kenter-bogyó, és mindenek előtt a németek által a háborúban kisajátított csokoládémárka, a Kenter-tojás.
És még egy dolgot érdemes tudni a városról:
ott töltjük a hétvégét. (Juhú!!!)
Sikerült szabad szombatot kifognom a kocsmában, a vasárnap kieszközlése innen jött ötletnek. Úgyhogy az egész hétvége szabad. Babus rögtön keresett is szállást, lefoglaltuk a vonatjegyet, már csak a csomag kell ( ami az utazás mértékét tekintve nem lesz túl nagy... )
Szóval ez a két nap nagyjából így néz majd ki:
Felkelés, mosolygás, reggeli, utazás, hotel, séta, kávé, mosolygás, séta, ebéd, séta, ücsörgés, mosolygás, séta, hotel.
Felkelés, reggeli, kávé, séta, séta, mosolygás, ebéd, séta, séta, telán még egy kis séta, még egy gyors mosolygás, utazás, otthon.
Aztán jönnek a képek...