Figyelem, figyelem! (én is figyelem)

Kedves Barátocskák! Szabi csatlakozik holnap Anitáék jazzjátékához vasárnap, fél4től a N19-ben.

Kórus! Gyertek! Család! Gyertek!
Majd jót iszogatunk, meg eszegetünk is, jó?!

Hálló, itt London!

A munkahelyen csörög a telefon. Sokáig. Ez azt jelenti, fel kell vennem, a többiek mással vannak vonalban.
Egy férfi. A gyakorlószobáról kérdez, mondom, innen nem tudom ellenőrizni, a stúdióskönyv egy másik emeleten van, adja meg a számát, s visszahívom, hogy megnézzük, mikor szabad a gyakorlásra a terem. Azt mondja, inkább ő hívna vissza, mert Hong Kongbból beszél. Erre nevettem, naná.
Eztán elmeséli, hogy a lányainak szeretne foglalni időpontot, mert ők zongoráznak. Ők Londonban élnek. Erre megint nevettem.
Még kétszer hívott: hogy elmondjam a szabad órákat, amiket egyeztet a lányokkal, s mégegyszer, hogy sajnos egyik időpont sem jó, de köszöni szépen.

Pedig nem sírok

Az vajon mit jelent a népi hagyomány szerint, hogy egész álló nap potyog a szememből a könny? De csak a jobból. Jól meg is ijesztettem vele egy ukrán papbácsit, akinél jártam. Aztán a tükör a Máriaszobor mellett megmutatta, hogy a fél arcom fekete az elmosódott szemfestéktől.
Hát ezért éreztem én, hogy hiába viccelődöm.

Újra szól a

Szóval vettem egy fagottot.
Még a nyáron. De aztán csak állt a sarokban, mert először még vissza is kellett küldeni valami hibákkal, de aztán visszajött, de aztán mégis csak állt a sarokban. Meg a nád, amit küldtek hozzá, inkább ne is küldték volna, mert nem szólt se jól, se szépen, én meg nem tudtam, mi az oka. Aztán csak állt tovább. Aztán jött Zóra, a fuvolista énekes Anita barátnőnk nővére, meg a párja Tomi, akik szintén zenészek, és nagyon klassz muzsikát játszanak. És aztán kértek, hogy a koncertükön én is játsszak. Úgyhogy szépen vettem jó nádat, és kiderült, hogy az volt a baj, és tök meglepődtem, hogy milyen jól szól.
És a koncert nagyon jó volt, végülis három dalban játszottam, ezek ilyen improvizálós darabok. Nagyon élveztük.
Igen, ők is...

Bezzeg én...

A bejegyzés címének megértéséhez és kohéziós erejének átlátásához ajánlott az előző, "Otthon mindenki jól van" c. bejegyzést átolvasni. (a szerk.)

A visszutunk reggelén fújni kezdtem az orrom, és aztán még egy csomószor aznap. Nem voltam rosszul, de azért kellemetlen volt. Másnap - hétfőn - aztán jobbnak láttam orvoshoz menni, aki influenzás tünetekre való tekintettel kiírt. Egy hétre. Azt hittem, nem lesz képem 3-4 napnál tovább távolmaradni a munkától, de itt olyan gyorsan telik az idő, hogy csak na! Persze így is volt hova szaladgálni, minden nap volt dolgom, barátokkal találkozni, új telefont nézni, na meg persze, és ezt mostanában egyre inkább, új munka után nézni. Életrajzokat küldtem, még nem csomót, de minden nap többet, mint előtte nap. Persze ez visszaesett, ahogy végül is visszamentem a hotelba. De nem adom fel, még küldözgetem.
Hétfőn mentem először, erre szerdán megint orrfúvós napom volt. Azt hittem, visszaesek, de végsősoron mégiscsak szerencsére, erős maradtam, és már megint minden oké.

Na, megyek is aludni. Babus már itt alszik.
Bezzeg én...

Otthon mindenki jól van

Otthon voltunk. Sajnos eddigi legrövidebb tartózkodásunk volt, 5 nap utazással, de egyik legjobb is. Pistitől olyan vendéglátást kaptunk, amilyet már régen. Anyukám jól van, képes beszámolót tartott az üdüléséről. Zsoltiék is jól vannak, "új" munkahely, szép család, Dominikamárötéves! Ja, és ottlétünk másfél órájára tartogatta első tejfoga elvesztésének megrázó élményét. ( Gyerekek, nagyon vigyázzatok azzal a csokiborításos lekváros keksszel!!! )
Drága jó Mama is jól van - ő is 5 évet töltött el- a 90. óta... Sokkal jobban volt, mint legutóbb láttuk, de az a fránya hallókészülék! Nehéz beállítani.
Babus szülei is jól vannak. Anyukája éppen egy telefonon bonyolított autóvásárlásban volt. Mára már megvan az autó, szép piros típusú.
És persze a barátok is jól vannak, persze inkább többé-kevésbé. Mert már nagyon sok emberről van szó, szépen gyarapodik a kórus. Már egy nagyobb teremben próbálnak, és több tag is jár lelkesen. Jó lenne őket hallani megint.

Szóval, otthon mindenki jól van. Maradjon is így!