Bezzeg én...

A bejegyzés címének megértéséhez és kohéziós erejének átlátásához ajánlott az előző, "Otthon mindenki jól van" c. bejegyzést átolvasni. (a szerk.)

A visszutunk reggelén fújni kezdtem az orrom, és aztán még egy csomószor aznap. Nem voltam rosszul, de azért kellemetlen volt. Másnap - hétfőn - aztán jobbnak láttam orvoshoz menni, aki influenzás tünetekre való tekintettel kiírt. Egy hétre. Azt hittem, nem lesz képem 3-4 napnál tovább távolmaradni a munkától, de itt olyan gyorsan telik az idő, hogy csak na! Persze így is volt hova szaladgálni, minden nap volt dolgom, barátokkal találkozni, új telefont nézni, na meg persze, és ezt mostanában egyre inkább, új munka után nézni. Életrajzokat küldtem, még nem csomót, de minden nap többet, mint előtte nap. Persze ez visszaesett, ahogy végül is visszamentem a hotelba. De nem adom fel, még küldözgetem.
Hétfőn mentem először, erre szerdán megint orrfúvós napom volt. Azt hittem, visszaesek, de végsősoron mégiscsak szerencsére, erős maradtam, és már megint minden oké.

Na, megyek is aludni. Babus már itt alszik.
Bezzeg én...