Azt kell mondjam, azon helyek közül, ahol valaha is jártam, Budapestre
eddig Madrid hasonlít a legjobban. A belváros Pestre, a sok betonnal
és gyönyörű régi épületekkel, kintebb pedig Budára, zöld részeivel és
emelkedőivel. Az emberek hangosak és vidámak, nemigen törődnek az
udvariaskodással, az ajtónál való előreengedéssel, az sem ritka, hogy
egy forgalmasabb járdán, ha nekimennek valakinek, vissza se néznek. És
ahhoz képest, hogy reggel-este a tévében valamilyen angol nyelvoktató
műsor megy, meglepően kicsit beszélik a nyelvet. Persze mondhatják,
hogy ha mi megyünk hozzájuk, tanuljuk meg mi a spanyolt, de magyar
fejjel belegondolva ezt elvárni szinte vicc lenne. Azért mi megtettük,
amit lehetett. És három szóval is találkoztam, amik magyarul is szinte
ugyanúgy hangoznak, de csak kettőre emlékszem. A "tíz" szó náluk
"diez". A "szivacs" pedig - amit még hívunk "spongyá"-nak is - az
náluk "esponja". Már nem vetem el a gondolatot, hogy nyelvrokonságunk
szorosabb ővelük, mint valaha a finnekkel volt.
Másik érdekesség, hogy ahány óra van a városban, annyi féle az idő.
Találkoztunk Zsuzsi barátnőnkkel, aki ott él Spanyolországban, de
sajnos első nap egy órát késtünk, mert egy biztosnak hitt óra szerint
indultunk el otthonról. Mint kiderült, az a téli időszámítás szerint
járt. De a buszmegállókban mutatott hőmérsékletek sem egyeztek mindig.
Jártunk parkokban, szép épületeknél, piacon, sőt, szombaton
elvonatoztunk a csodaszép Toledoba, és ott ültünk városnéző buszra.
Megtömtük magunkat helyi étellel, és a sörhöz mindig járt egy kis
nasi.
Képek jönnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése