Karácsonyi Kalendárka 4. - Az elveszett bejegyzések

Csak nézem a jelentést hitetlenkedve, és alig hiszek a szememnek. Naponta legalább 10-en nézik meg a Blogot, de szombaton voltak 20-an is. 

Egy bocsánatkéréssel tartozom, és némi magyarázkodással.

Tudjátok, blogot írni jó móka. Sokáig az. Megoszthatod másokkal a gondolataidat, a kalandjaidat, bevonhatod a többi embert, családot, barátokat az életedbe, vagy ha úgy tetszik, magadat vonhatod bele az ö életükbe. De ha elmúlik az újdonság varázsa, bizony egyre kevesebb idö jut az írogatásra, és még ha volna is éppen annyi, hogy leírd, mi van veled, biztosan akad valami, ami vagy fontosabb vagy sürgösebb, és csak fogod a témádat és vagy elhalasztod vagy berakod a megíratlan bejegyzéses fiókodba. Így is történt, a dolgok úgy felpörögtek, hogy még, én meg csak éreztem a növekvö nyomást, hogy a Blogolvasók semmiröl sem értesülnek.

Máskor meg, mikor már nagyon nyomott ez az érzés, és elkezdtem valamit írni, akkor meg vagy csak nem maradt idöm befejezni, vagy a telefonom szúrt ki velem, és egy pillanat alatt eltünt az egész a kinelzöröl. ( A telefonom néha igazán vicces tud lenni... )

Nos, különbözö okokból idén is maradt el jópár dolog, ami pedig szót érdemelt volna. De aztán kitaláltam, hogy akkor legyen EZ az idei Kalendárka témája! Csupa olyan bejegyzés, ami aztán nem került terítékre.

Nem ígérek semmit, csak elkezdem, meglátjuk, meddig jutunk...