
Hogy én mennyit telefonáltam akkoriban! Csak sokszor nem értettem, mit mondanak nekem, még telefon nélkül is...
Aztán meguntuk a sok mászkálást, eltévedést, térkép ide vagy oda, bementünk egy alkalmas ügynökséghez. Egy kedves hölgy röviden kikérdezett minket az igényeinkről, elvárásainkról, és már repített is kocsijával oda, ahol aztán azhét szombatja óta lakunk is egyfoltában. Fél évig – így szól a szerződés.
Ez volt március 1 –jén. Azóta csinosítgatjuk, otthonosítgatjuk, főleg Babus, ő többet van itthon.
Én ugyanis heti hat nap DOLGOZOM!
De ez már egy másik bejegyzés...
/sza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése