Egy közös reggelizésünk alatt berepült a szobába egy icipici kismadár. Érthetetlen, mit akart, mert később a nyitott ablakot direkt elkerülte, mintha kint várt volna rá valami szörnyűséges veszedelem, amihez képest az óriáshalmok fenyegető mérete és üldözésének színtere, vagyis a mi keserves harcunk az apró szobában inkább menhelynek minősülne.
Azt írtam, hogy a 'mi' harcunk, de ez nem igaz, én végig a wcben voltam és vártam a riadalom végét.
És ha valaki csodálkozna, hogy ilyen pókhálós a lakásunk (2.kép), akkor visszakérdeznék, hogy ugyan ki takarítja a bojlert belülről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése