December 1.

Ma a Hotelban egy hanyagul eldugott, és gondatlanul résnyire nyitva hagyott nagy papírdobozban rábukkantam a Karácsony Szellemére. Nagyon felkészületlenül érhette, mert amint kinyitottam a dobozt, eliszkolt. Elszállt, pontosabban. Beleköltözött a Hotel hangszórójaiba, úgyhogy most már csak karácsonyi zene szól. Nehéz lesz onnan majd kipiszkálni, ha elmúlnak az ünnepek. De szemügyre vettem a dobozát, amelyikben majd egy évig lakott. Szépen berendezkedett mindennel, ami kellett Neki, bár elképzelni sem tudom, mit ehetett. Vagy hol fürödhetett. Vagy hol fogadta a vendégeit. Lehet, hogy a dobozban nem is lakott, csak a karácsonyi hangulatát tartotta? Ha igen, akkor az a sok kis csillag, amit találtam, biztosan ahhoz tartozik. Ez biztos sok kis hideg téli éjszakai csillag, felhő nélkül, gondoltam. Végül nem is vettem ki semmit a dobozból, bár a Szellem biztos árgus szemekkel figyelt valamelyik hangfoszlányban megbújva, ahogy felemeltem a fényképezőgépemet, és...
...lefényképeztem a dobozát. Az elsőn az látszik jól, milyen sokféle színű hideg téli éjszakai csillag létezik.
A másodikon a hangulat.