Képek feltöltés alatt...

Talán nem kell kimondottan hangsúlyoznom ezt a kis diavetítőt itt mellettem, vagyis a bejegyzés mellett, pontosabban tőle balra. ( Ez utóbbi később változhat! ) Most már csak idő kérdése, és több és több képet láthattok, olyanokat, amiket amúgy nem tennénk fel, de jópofák vagy szépek vagy ilyesmi. Az egérrel értelemszerűen lehet irányítani, a képeket pedig megnézhetitek nagyítva is, ha rákattintototok, és a képtárba juttok.
Még képek feltöltés alatt...

Gnocchi fokhagymás kagylóval vacsira

Az egy fontos boltban akadtunk rá Sonyi Sanyira

Something to do with the footballist...

I have no idea.

Nehéz ügy, nehéz ügy...

Először voltaképpen hallani sem akartam olyanról, hogy munka. Jó volt, hogy bármikor mehetek - és megyek is - Babus elé 4re a műhelyhez, és hozhatom haza.
Aztán ráálltam. Küldtem, aztán vittem életrajzot személyesen is színházakhoz, mondván, hogy zene meg kultúra meg hangmesterség. Aztán internet böngészés naphosszat, aztán stúdiók jöttek szépszámmal. Azután regisztrálás ilyen-olyan oldalakon, ahol sok állás van, mégsem kell fizetni, legalábbis egyelőre. Adatlapok, adatlapok, adatlapok, úgyhogy néhol már csak három gombnyomással kell jelentkezni. Sok pályázás, egy interjú, és közben végre valahára megtaláltam álmaim foglalkozását. Nem állását, hanem foglalkozását, vagyis már tudom, mit szeretnék csinálni, ha bármit lehetne. Mint régen az a  zenebohóc dolog. De az már régen volt. És hát sajnos általában kisfilmekhez keresnek embert, aminek nem csak a mérete kicsi, de a költségvetése is. Így van, hogy ha már eleget dolgoztál be ingyen és neved van, akkor lehet elkezdeni pénzben gondolkozni. De ez kicsit sok idő. Így harmincon ( vagy inkább huszonkettőn ) túl.
Aztán voltak kitöltős jelentkezési lapok, jobbnál jobb állásokhoz, néha hihetetlen pénzekért. De vagy csak lejártak a határidők minden jelzés nélkül, vagy még várok. De csak úgy nem szabad itt várakozni, kell még másik ötlet is.
Úgyhogy jöhetnek a jobb hotelok, abban legalább tapasztalt vagyok, ráadásul az életrajzaim, sok kiírás felhasználása után, olyan profinak tűnnek, hogy csodálkozom, hogyhogy nem kapkodnak utánam, mint a levegő után.
Megyek is vissza a keresésemhez, már így is sok időt Blogoltam, de már piszokul hiányzott, meg van egy rakat képünk, amit Babus ( akinek, mint tudjuk, tegnap volt a névnapja, ) szorgalmasan pakolgat a Blogra, én meg csak sasolom néha.

Victoria & Albert Museum

Valentin napon

Hajvágás

most megint nagyon szép

Ma itt

Ma a London Television Centre-ben hangoltam, tök izgi volt, mert még nem láttam ilyesmit.

Ez egy konyha teljes felszereléssel, hátul gázpalack a sütőhöz... A jobboldali szekrényféle az egy hűtő. Nagyon pöpec!

Igen, kilátás az itteni Dunára.

És beszélgetni kezdtem a végén egy sráccal, s végre volt merszem a munkáról kérdezni. Mennyire nehéz ide bejutni dolgozni?- kérdeztem. Azt mondta, nem lehetetlen, noha általában önkéntesként kezdik az egyetemről szabadultak. S nagyjából egy év ingyenmunka után van esélyük bejutni a céghez fizetéses munkára.

Öhm...sokmindenben támogatom Szabit, de erről lebeszélném.

Helyzetjelentés Szabiról

Szóval tudom, úgy tűnik, mintha ez a blog már csak az enyém lenne, de Szabi most nem tud blogolni, mert munkát keres. Nagyon.

Leginkább olyan helyeket próbált, amiknek a kultúrához, vagy a szakmáihoz köze van. Sok jelentkezési határidő mostanában fog lejárni, így bizakodik, ám nincs idő várni, ahhoz túl drága itt az élet, így már sajna ismét szóba kerülhetnek a hotelek.

Emiatt se bánkódjatok, nem rossz ez egy cseppet sem, s ráadásul a hotelek java jobb feltételekkel dolgoztat, mint az előző. Például 6 helyett 5 munkanap!

Electricity

YangYangéknál ilyen áram mérő/óra van (tudom, hogy nem ez lehet a neve, de nem jut eszembe). Még a mi előző albis mérőnktől is ócskább, ugyanis 1fontosokat kell beledobálni, hogy legyen áram.

Nem árulom el, melyikük YangYang és Aziz.

Vastag tésztájú, könnyű álom

Nem szoktam olyat enni, ami felülmúlná anyukám konyháját, ez a crepe azonban felveszi az édes harcot. Így Kristóf fel kell kötnöd a gatyát, mikor jövőhéten ismét jöttök palacsintát sütni!

Mr English

Nálunk járt. Zongorát szeretne.

És az életben tisztára sármos. Szemüveget viselt, amolyan férfiasan vastagot, s egy barna kordbársony kabátot.

Alakul

Végül nem sikerült a műhelyből jelentkeznem. Ám így sem rossz: már köntösben, a szemem sarkából figyelve amint Szabi tüsténkedik a konyhában. Nyitja a vörösbort, s készíti a vacsorát azzal a vicces arcával, amit csak akkor produkál, ha nagyon figyelmesen csinál valamit.

Szóval ma mai napom szuper volt, mint az már az új munkahelyemen szinte megszokott.

A Royal Albert Hall kávézójában hangoltam, s hamar elszállingóztak a csendesen kávézgatók, egy férfi kivételével. Ő hol a hozzám legközelebb eső asztalnál foglalatoskodott a noteszában, hol a hátam mögötti teraszra költözött. Néha egymásra mosolyogtunk.

Mikor végeztem, mutatott egy skiccet. Rólam. Ahogy ott hangoltam. Hagyott egy kis helyet a rajz bal alsó sarkában, s kérte, írjam alá. Beszélgetni kezdtünk, bemutatkoztunk. David Paskettnek hívták. Buzukin játszik kedvtelésből, s néha fel is lép, meséli. Megadta a pub címét. Amolyan jam session féle lehet, amire mindenféle görög muzsikus elmegy, s együtt örömködnek (zenélnek).

Kérdem, mit csinál. Kiállításai vannak, mondja. Jövőre például a Royal Albert Hallban lesz egy, s így egy pár festőkollégájával járják a házat a nap különböző szakaiban, s lerajzolják, ami ott zajlik. Mindenféle élethelyzetet próbálnak elcsípni; a zenészekkel, a dolgozókkal. Így elképzelhető, hogy a kávéházi hangolólány rajza is ki lesz állítva jövőre, mondta mosolyogva.

Kedves képei vannak, nézzétek meg! klikk a nevére.

Kakukk!

Itt voltak Ágiék! Csak egy pár napra jöttek. Kaptak mindenből egy kicsit: a változékony időből, a hétköznapunkból, s a hétvégi dínom dánomból, ami annyit tesz, hogy Nati szülinapjára mentünk, s őket jól magukrahagytuk a városban, s a Szabi féle koncertre is jöttek...(képekkel még jövünk)

Jajj és még annyi mesélnivalóm van! Lehet, holnap a műheyból írok ebédidőben, de pssszt!