Alakul

Végül nem sikerült a műhelyből jelentkeznem. Ám így sem rossz: már köntösben, a szemem sarkából figyelve amint Szabi tüsténkedik a konyhában. Nyitja a vörösbort, s készíti a vacsorát azzal a vicces arcával, amit csak akkor produkál, ha nagyon figyelmesen csinál valamit.

Szóval ma mai napom szuper volt, mint az már az új munkahelyemen szinte megszokott.

A Royal Albert Hall kávézójában hangoltam, s hamar elszállingóztak a csendesen kávézgatók, egy férfi kivételével. Ő hol a hozzám legközelebb eső asztalnál foglalatoskodott a noteszában, hol a hátam mögötti teraszra költözött. Néha egymásra mosolyogtunk.

Mikor végeztem, mutatott egy skiccet. Rólam. Ahogy ott hangoltam. Hagyott egy kis helyet a rajz bal alsó sarkában, s kérte, írjam alá. Beszélgetni kezdtünk, bemutatkoztunk. David Paskettnek hívták. Buzukin játszik kedvtelésből, s néha fel is lép, meséli. Megadta a pub címét. Amolyan jam session féle lehet, amire mindenféle görög muzsikus elmegy, s együtt örömködnek (zenélnek).

Kérdem, mit csinál. Kiállításai vannak, mondja. Jövőre például a Royal Albert Hallban lesz egy, s így egy pár festőkollégájával járják a házat a nap különböző szakaiban, s lerajzolják, ami ott zajlik. Mindenféle élethelyzetet próbálnak elcsípni; a zenészekkel, a dolgozókkal. Így elképzelhető, hogy a kávéházi hangolólány rajza is ki lesz állítva jövőre, mondta mosolyogva.

Kedves képei vannak, nézzétek meg! klikk a nevére.