Csak szép sorjában

Ott tartottam, hogy felvettek egy pubba dolgozni, amit azóta is

serényen csinálok. Örültem is a lehetőségnek, mert munka volt,

ráadásul egy igazi angol dolgot próbálhattam ki. Mindenki

beláthatja, egy angol pubban sört csapolni, ez olyan, amit ki kell

próbálni! Hát igen, az újdonság varázsát homályosította a

rendszerrel való ismerkedés bizonytalansága.Egy ideig nem is

sikerült magam úgy érezni, hogy akkor bemegyek dolgozni meg hogy

munkából jövök haza. A társaság jó, a főnökömről utóbb kiderült,

egy haláli rendes pali - zokszó nélkül elintézett nekem egy plusz 

szabadnapot - és még a munka sem rohanós, néha csak sétálunk a

pult mögött, persze esténként azért nem nagyon van időm poharakért 

menni az asztalokhoz.Csakhát ugye, egy munka során előbb-utóbb
előjönnek bizonyos gyakorlati kérdések, mint például fizetés, meg időbeosztás
( illetve szabadidő ), és arra a kellemetlen megállapításra kellett jutnom, hogy
bizony ha heti két napom üres is - a hotelos eggyel szemben, - Babussal bizony alig
látjuk egymást, ellenben a pénz... hát, igen, azt is alig látom. Úgyhogy a melóvadászat
még koránt sem ért véget. Egy barátunk egy étteremben dolgozik, ahol valakit elküldtek,
ott voltam is interjún, meg próbaműszakon, mostanra várok választ, mert ha időben nem, de
pénzben azért jobban megérné ott dolgozni. Szóval itt tartok, még semmi nem fix. Csak az, hogy kéne egy jó meló.