Iszogatunk

Sütés!

Nyugalom, nyugalom!

Mindenki nyugodjon meg, minden rendben van. Jól telt az utazás, ugyan
nem volt nagyon kivel beszélgetni a repülőn, de minden gond nélkül
zajlott a fel és leszállás, Babus pedig még a reptérre is kiment, hogy
ott fogadja. Aztán együtt vonatoztak-metróztak, én pedig a
metrókijáratnál vártam őket, hogy a táskával segítsek. És finom
gombapörkölttel vendégeltük meg, mielőtt nyugodni tértünk.

Ingyenes ruha interjúhoz

Az állami álláskereső irodák hirdetése a kirakatban. Nagyon tetszik az ötlet.

Piros, fehér, zöld, lila 2.

A fogorvosos "balhé" utáni napon már ültünk is a kocsiba, kis
kerülővel Egerszalókra igyekeztünk ugyanis, terv szerint. Biztos csak
egy szavamba került volna, hogy az állapotomra való tekintettel
lemondjuk, de sem kedvem, sem szívem nem lett volna ezt tenni az egész
bandával. Banda, mert heten voltunk, mint a törpék (vagy mint a
mesterlövészek). Biztos emlékeztek, hogy tavaly megfordultunk Máltán.
Na, az az út - maradjunk a neveknél - Tóninak a születésnapjára volt a
meglepetés. Hogy hányadikra, arról annyit árulhatok el, hogy a szám
nullàra végződik, és hogy a fiatalember már ihat alkoholt. A mostani
utazás pedig az ő visszainvitálásuk felénk.
A Mátra erdős lankáin keresztülhajtva közelítettük meg a helyszínt.
Gyönyörűeket láttunk az úton, a madártávlatú falvaktól a mesebeli
koromsötét Bakacsinerdőig jó széles volt a skála.
Az ötnapos hétvégén volt részünk mindenféle jóban: bográcsos
finomságok, sonkák, szalonnák, párolt és pirított zöldségek, cikornya
kávék, kömény-tömények, finomnál finomabb borok, valóság sók, autós és
autó nélküli kirándulások, barlanglakások és fürdők. Ez utóbbi
melegvizes volt, szóval én csak derékig mentem be, rövid időre. Sőt,
volt egy ping-pong bajnokság is, amit aztán abbahagytunk, mert megfőtt
a kakas nemesebbik része. (Még szép, hogy abbahagytuk...) Közben
persze megvolt a már emlegetett szülinapom, amire kaptam ajikat is.
Két könyvet, amik nagyon jól állnak majd a kezemben is meg a polcon
is. Valamint közölték velem, hogy az Akadémia 2010-ben nekem ítélte az
Oscar-t , "Legjobb Máltai Sofőr" kategóriában, és át is nyújtották a
díjat.
(Na jó, szünetet tartok. Pihenjetek, még van hátra 5 nap a 14-napos
hazautunkból... Fojtköv)

Fingörz krosszt...

Ma reggel Babus hívta fel a figyelmem egy friss hírre, ami az újság
címlapján virított. A mellékelt képen egy vulkán volt, amint éppen
füstöt okád. Mint kiderült, a kép Izlandon készült a napokban, és a
füst - ahogy utánaolvastam, időjárástól függő sebességgel - a
kontinens felé sodródik a következő hét alatt.
Ami amiatt "érdekes", mert a hétvégére várjuk a kedves Mamát
otthonról, hogy látogatna meg minket három hétre. Ééés, a tetejébe,
azért ennyi időre, mert nem csak azért jön, hogy engem hízlaljon fel,
(megjegyzem, aminek - részben - köszönhetően otthon négy kilót szedtem

Egy szomszédos farmról

össze, huhh), hanem egy időközben betervezett utazásra is befizettünk.
Mindhárman...
Repülővel...
Nem tudom, átérzitek-e a helyzet komolyságát?
Lényeg, hogy reméljük, nem törölnek járatokat a következő
három-négy-öt-hat-hétben...
Jó hír, hogy ez a hegy nem ugyanaz a hegy, mint a tavalyi, amelyik
miatt kis időre meghalt a brit légiközlekedés, hanem egy kisebb, és az
előrejelzés szerint nagyobb lesz a "füstye, mint a lángya". (Vagy a
lándzsa.) Bár - állítólag - a hamu már a sztratoszférában van - bármit
is jelentsen ez...
Fingörz krosszt, azaz:
"Reménykedjünk"...
(Egyébként vannak még képek, ha ide kattintotok...)

Mexican Burger

Póóósta

Ma, amikor elindultam otthonról, megláttam valamit a postaládában.
Kivettem, egy levél volt. A hátoldalán picit dudorodott.
Megfordítottam, és láttam, hogy nekem küldték.
Feladó: az Erkel Ferenc Vegyeskar.
A boítékban sárga kártya, elöl egy képen mi virítunk Babussal meg egy
nagy violinkulcs, és ott egy masni, amit ki kell oldani, hogy ki
tudjam nyitni és elolvasni. Bent az egyik oldalon egy szép, zenével
kapcsolatos idézet a Velencei kalmár-ból, valamint egy szülinapi
jókívánság.
A masik oldalon...
Gyerekek, nem fogom tudni mindenki aláírását beazonosítani, de...
Köszönöm, köszönöm!

Piros, fehér, zöld! Meg lila, kék, sárga, de aztán rendbejött az arcom - 1.

Két hét. Eddig ez volt a leghosszabb szabadságunk. Mégis kevésnek
tünt, mert egyikünk otthonában sem tudtunk eltölteni többet, mint egy
este, egy nap meg egy reggel. De arra azért elég volt, hogy végülis
mindenkire jutott, akit beterveztünk.
Elöször "londoni" barátainkat látogattuk meg, Juditot es Robit, akik
szépen épülö házukban szállásoltak el minket három kellemes estére. A
kislányok nönek, mint a gomba, alig ismertünk rájuk. Reggelente együtt
mentünk sétálni meg oviba.
A három napban fogorvoshoz jártunk, de sajnos pont az utolsó nap
történt egy kis baj, ami megakadályozta, hogy szeretett kórusunk
tagjaival, barátainkkal találkozhassunk. A kis extra herce-hurcát meg
egy kis ijedtséget kivéve azonban nagyobb baj nem esett, söt, ez volt
életem legkellemesebb fogászati élménye. Egyedül csak a feldagadt
arcom meg a sármos féloldalas mosolyom árulkodott a dologról, de
kitartó antibiotikumozás és jegelés segített a dolgon. Így lett az
arcom piros, lilából kék, aztán zöld, meg sárga. Megjártam a nemzeti
lobogó minden árnyalatát, magyart, britet egyaránt. Sajnos tejterméket
és pálinkát nem lehetett fogyasztani, illetve a vérnyomásom emelésétöl
is tartózkodnom kellett.
(Érdekes tény, hogy a fiúk egytöl egyig javasolták a pálinkát, a
lányok viszont óva intettek. Kivéve Nyuszi barátnönket, ö is mellette
volt.)
Szóval, a születésnapomon végülis még csak narancslével koccicntottam.

Repüla, repüla...

Megérkeztünk!

Minden rendben volt a repüléssel, néhány turbulenciális lökést leszámítva, kaptunk szendvicset is meg kávét is. Már ki is pakoltunk, jöhet az áldott pihenés.

Még egyszer köszönünk mindent mindenkinek, az elmúlt két hétről meg majd rövidesen beszámolunk.

Jó éjszakát!