A fogorvosos "balhé" utáni napon már ültünk is a kocsiba, kis
kerülővel Egerszalókra igyekeztünk ugyanis, terv szerint. Biztos csak
egy szavamba került volna, hogy az állapotomra való tekintettel
lemondjuk, de sem kedvem, sem szívem nem lett volna ezt tenni az egész
bandával. Banda, mert heten voltunk, mint a törpék (vagy mint a
mesterlövészek). Biztos emlékeztek, hogy tavaly megfordultunk Máltán.
Na, az az út - maradjunk a neveknél - Tóninak a születésnapjára volt a
meglepetés. Hogy hányadikra, arról annyit árulhatok el, hogy a szám
nullàra végződik, és hogy a fiatalember már ihat alkoholt. A mostani
utazás pedig az ő visszainvitálásuk felénk.
A Mátra erdős lankáin keresztülhajtva közelítettük meg a helyszínt.
Gyönyörűeket láttunk az úton, a madártávlatú falvaktól a mesebeli
koromsötét Bakacsinerdőig jó széles volt a skála.
Az ötnapos hétvégén volt részünk mindenféle jóban: bográcsos
finomságok, sonkák, szalonnák, párolt és pirított zöldségek, cikornya
kávék, kömény-tömények, finomnál finomabb borok, valóság sók, autós és
autó nélküli kirándulások, barlanglakások és fürdők. Ez utóbbi
melegvizes volt, szóval én csak derékig mentem be, rövid időre. Sőt,
volt egy ping-pong bajnokság is, amit aztán abbahagytunk, mert megfőtt
a kakas nemesebbik része. (Még szép, hogy abbahagytuk...) Közben
persze megvolt a már emlegetett szülinapom, amire kaptam ajikat is.
Két könyvet, amik nagyon jól állnak majd a kezemben is meg a polcon
is. Valamint közölték velem, hogy az Akadémia 2010-ben nekem ítélte az
Oscar-t , "Legjobb Máltai Sofőr" kategóriában, és át is nyújtották a
díjat.
(Na jó, szünetet tartok. Pihenjetek, még van hátra 5 nap a 14-napos
hazautunkból... Fojtköv)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése