És a szombat reggel el is jött. És nyilvánvalóvá vált, hogy ez az eső
nagyon hamar nem vog elállni. Vagyis ugrott az 'A' terv, és Babus a
kocsmában fogadja a gratulációkat. Pihengettünk hát, szóltunk
mindenkinek, és hangolódtunk a későbbi indulásra. Mígnem - úgy 10
perccel indulás előtt - kinéztem az ablakon. Napsütééés! Na, ekkor
kezdődött a rohanás. Ahogy bírtuk, pakoltuk el a cuccot, szerencsére
egy nagyobb bevásárló táskába befért minden, kaja, pia, pokróc. Még
taxit is hívtunk a metróig. Picit késve, de siettünk kifelé az
érkezési megállóban. Persze kitalálhatjátok, szakadt az eső. Szóval
kocsma.
(De ez - mint az itteni kocsmák (pubok) általában, - nagyon is
kellemes hely az ilyesmire, nem úgy kell elképzelni, mint otthon
mondjuk egy talponállót. Kellően tágasak, lehet finomat enni-inni,
senki sem alszik az asztalra dőlve, a társaságok előszeretettel járnak
pubba ünnepelni.)
Szerencsére egy kivétellel mindenkit megelőztünk, így fogadhattuk a
vendégeket. Kicsit rossz érzés volt, hogy a sok kaja ott pihen az
asztal alatt, dehát ha ki is süt a Nap, a talaj a parkban tuti tiszta
sár maradt továbbra is. De nem volt baj, sőt! Végül aztán szép kis
társaság gyűlt össze, s akkor rendeltünk enni. Utána persze volt
elmaradhatatlan gyertya-elfújás, de a torta nagyon egyedi volt. Nem is
torta volt, hanem Niki sütötte almáspite-bucka, amibe az egyik gyertya
került beszúrásra.
Aztán mégis kimentünk a parkba kicsit "játszani", végül az egyikrégóta várt eseménnyel koronáztuk meg ezt a kellemesen eseménydús
napot: kínai lampinokat eregettünk az égbe, nem felgyújtva egyetlen
fát sem a környéken.
Jól sikerült nap volt. És egy pillanatig sem kellett aggódnunk, hogy
mit együnk másnap ebédre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése