Rólam

Itt ülök egy székben egy suliban egy országban, amelyikröl nagyon eddig fogalmam sem volt.
Sok minden történt mióta felszálltam a gépre Londonban 6-án. Találkoztam egy rakás új arccal, beilleszkedtem egy új közösségbe, és talán új barátokat is szereztem. Útjára indítottunk egy iskola új, zenei részlegét. Picit döcögös, de minden kezdet nehéz. Sokat zenélek, és hallok is sok zenét. Tanítok piciket meg picit nagyobbakat is, sokféle dologra, föleg zongorázni és klarinétozni. De semmi gond, egy lépéssel mindig a gyerekek elött járok. És vannak kották, és vannak hangszerek ( épphogy elég ), söt én magam is gyakorlok egy klarinéton. Ja, a legviccesebb egy tíz éves kislány. Ö harsonán tanul.
Sajnos az órarendem kicsit hiányos, van két hónapom, hogy feltöltsem. De ez mindenkire igaz, úgyhogy gyakran játszunk gyerekeknek, hirdetjük magunkat. De a héten például egy musicalt adunk elö ( Annie ), az itt már müködö gyermek-színész társulattal, akik így szereznek színpadi tapasztalatot.
Nos, még írok majd, csak tudom, hogy már nagyon ideje volt.
Mindenkit puszilok Bahrainból!

Szabiról

Szabi lenne a legmegfelelőbb arra a feladatra, hogy elmesélje, mi is történik vele, de ügyesbajos dolgai mellett e hiányért nem hibáztathatjuk.

Tanít. Kicsiket. 13 éves korig kb. Mindenfélét tanít. Hangszeres zene, elméleti oktatás, csoportban és egyénileg.

Szerintem nehéz még, de állja a sarat.

Az iskola zenei részlege most indult be, így sokszor, sokfelé kelle a munkatársaival fellépni, s ezzel a gyerekeket az iskolába, zenetanulásra csábítani.

Meleg van ott. Épp tegnap mesélte, hogy már kezdi megfogni a nap.

Szerintem szeret ott lenni.

Többet később, s talán tőle tudunk meg.

Tényleg nem volt kicsi

A pianino hátulja lehetetlenül mocskos volt, s ugyan nem azon a hangszeren dolgoztam épp, de úgy gondoltam ne álljon ilyen állapotban az eladótérben.
Már a pókháló-szövevény nagyját és vagy 30 különböző méretű pókot porszívóztam össze, mire az egyik (nagy testű, vastag lábú) nagy lendülettel megindult felém!
Úgy meglepődtem, hogy mozgásba lendült egy, hogy az egyik kollégám nevét kántálva éktelen kiabálásba kezdtem, túlordibálva a porszívót.
Az irodából hárman szaladtak ki, a két fonökömet is beleértve. Felháborodva mondom, hogy miért szorulok segítségre, hisz a "ENORMOUS SPIDER!!" (hatalmas pók) első említésre, nem ejti őket kétségbe.
Végül a kedves kollégám menti a helyzetet a pók zongorateremből való eltávolításával.
Lassan mindenki visszabandukol az irodába, azt motyogva maguk elé, hogy azt hitték eltört a kezem, vagy ilyesmi.

A munkatárs próbált egyetérteni velem a pók ijesztő termetességét illetően, de nem tudtam nem észrevenni a kis mosolyt, ami ott bujkált a szája szélén.

Liverpool Street Station - London

Valamiért nagyon szeretem az állomásokat, talán mert olyan csarnokszerűek

Szabi új vizekre evez

Szabi belevágott a nagy útba! Hatalmas elszántsággal, és két fagottal felszerelkezve reggel 8kor felszállt.
9 óra múltán meg is érkezik Bahrainba, ahol egy hét múlva kezd tanítani egy zeneiskolában.

Új év

Hát, srácok, itt állok a kapunál, várom, hogy megkezdjék az utasok
felengedését a repülöre, ami elrepít majd Bahrainba, egy átszállással
Qatarban. Akitöl nem tudtam elbúcsúzni, attól most köszönök el,
bíztatva mindenkit, hogy várják az új híreket, amit küldök, amint
lehet.
Na, megyek is, hívtak. Puszi!