Rólam

Itt ülök egy székben egy suliban egy országban, amelyikröl nagyon eddig fogalmam sem volt.
Sok minden történt mióta felszálltam a gépre Londonban 6-án. Találkoztam egy rakás új arccal, beilleszkedtem egy új közösségbe, és talán új barátokat is szereztem. Útjára indítottunk egy iskola új, zenei részlegét. Picit döcögös, de minden kezdet nehéz. Sokat zenélek, és hallok is sok zenét. Tanítok piciket meg picit nagyobbakat is, sokféle dologra, föleg zongorázni és klarinétozni. De semmi gond, egy lépéssel mindig a gyerekek elött járok. És vannak kották, és vannak hangszerek ( épphogy elég ), söt én magam is gyakorlok egy klarinéton. Ja, a legviccesebb egy tíz éves kislány. Ö harsonán tanul.
Sajnos az órarendem kicsit hiányos, van két hónapom, hogy feltöltsem. De ez mindenkire igaz, úgyhogy gyakran játszunk gyerekeknek, hirdetjük magunkat. De a héten például egy musicalt adunk elö ( Annie ), az itt már müködö gyermek-színész társulattal, akik így szereznek színpadi tapasztalatot.
Nos, még írok majd, csak tudom, hogy már nagyon ideje volt.
Mindenkit puszilok Bahrainból!