Világnézet

Van nekem egy concierge-kollégám.
Van kettő is, de az egyik, Zoli. Épp csütörtökön este voltunk náluk barbekjúzni, jól éreztük magunkat.
Van egy kedves menyasszonya, Dia, aki szintén a hotelláncban dolgozik.
Szeptemberben esküsznek.


Balin...

Szóval Zoli dolgozott bárosként négy hónapig hajón, és volt mindenféle munkatársa; Indiából, Afrikából, meg ki tudja még milyen távoli helyekről... ( Talán Zoli tudja. )
És ahogy a néhány éves közös terveikről beszélt, leszögeztük, hogy az a bizonyos NAGYVILÁG korántsem olyan döbbenetesen, elképesztően, észveszejtően nagy. Ha veszed a cipőd, a táskád, és elindulsz valamerre, nem kell más, csak találj egy munkát, és ez máris elég vastag karó ahoz, hogy megragadd, és akármilyen vastag gyökeret eressz. Nem is a végleges letelepedésről van most szó, de egy 1-2-3 évről simán.
Mi megtettünk egy valóban nagy lépést. Vagyis nagynak tűnő lépést. Igaz, hogy maguk a távolságok, amiket lehagytunk, tényleg nagyok. De még így is, - bár kell hozzá pénz, ez is biztos, de - maga az utazás cirka két és fél óra! Reptértől reptérig. Ennyit kábé Pestről megyek vonattal haza Ajkára!!!
Szóval kicsi a világ. Még az is lehet, hogy a következő blogot
tényleg egy tengerparton írjuk?
Vagy óceánparton?

Még sosem láttam az Óceánt...