Telefonszám

Sajnos a távfeltöltés nagyon ki tud menni az ember fejéből, mi is igy jártunk. Az évek óta megbízható SIMkártyánk igy hát idén végleg lejárt. Vagyis az eddig ismert számainkon már sohasem fogtok minket elérni.
Kaptunk viszont Pistitől kölcsön egy telefont, amit tudunk használni, amig itthon vagyunk. Ezen a számon elérhettek, igy a legjobbnak láttam a Blogon közzétenni. Persze csak addig, amig itthon vagyunk, még kábé 10 napig. És akkor a szám a következő:
06/20/391-84-60

Szeretettel, békével teli karácsonyt kívánunk!

London, Heathrow reptér, szikrázó napfény

Talán ilyen gyönyörű felszállóidőnk sosem volt
még Londonban. És ez volt az egyik legkellemesebb utazásunk is. Nagy gép, Boeing 767, három széksor közt két folyósó. Kellemes felszállás, leszállás. Budapest nagyon szép kivilágitva fentről. Ja, és volt kaja is, de nem főfogás-desszert, csak szendvics, de akkor is...

December 19.

A Karácsonyi vásárok egyik legédesebb standjára...














...még a Télapó egyik rénszarvasa is betévedt!



December 18.

Hurrá!
Készen vagyunk a karácsonyi bevásárlással!
Mindenkinek megvettünk minden meglepetést!

( Fénykép eltávolítva )





Egy szimfóniát a WC-ben?

Az új telefonom, amelyik a blogunk fotó-állományát igen hatékonyan
dúsította, söt, utunk idejére a fényképezögépet néz ki helyettesíteni,
sok más funkcióval is bír. Térkép, meg hosszú jegyzetek, söt wifi,
vagyis a levegöben úszó internetre is csatlakozik.
De amit a leginkább használok, az a zenehallgatás. Eleve 8GB-os
kártyával jön, ami elég néhány száz nóta tárolásához. És a Nokia
többmilliós adattárából akár filmzenét is letölthetsz. Megkérték
az árát, az igaz, de 1 évig korlátlanul. Ja, és mióta megújult az
internetünk otthon, van wifi is.Vagyis ha unatkoznék a vécén, pár
perc alatt letölthetek néhány karácsonyi dalt.
Nem dicsekvésképpen, csak hogy hol tart a tudomány.
Ja, és ezt a bejegyzést is a telefonban írtam - nincs is benne hosszú ö - és tettem közzé.

December 17.

Ha hiszitek, ha nem, ezt két sarokra a Hoteltől, Londonban fényképeztem le.


És nem csak nekem tetszett...

December 16.

Jó, jó, tudom, hogy nem ez a mai dátum, dehát mégsem hagyhatom a Drága Olvasóinkat kilenc kis ablakocskával kevesebbel. Úgyhogy ha utólag is, de itt egy kép arról a kis kirakós játékról, amit egy szobában találtam egy vendég után, és amelyik néhány derűs percre felidézte azt az időt, amikor még az ilyesmi újdonság volt.
( A kép persze kirakás után készült... )

December 15.

December 14.

Hallottátok-e már otthon?
A hírekben ez volt a fronton:
Nincs itt semmi sztrájknak helye!
Mehet haza Szabi, s neje!


Hírek

Elhagytam az előző helyet, ahol dolgoztam. Nem szerettem, nem is tudtam titkolni.
Így már az influenzám alatt írtam a másik cégnek, (akik még szeptemberben hívtak volna, de már későn, hisz egy munkát elfogadtam) szóljanak, ha még keresnek valakit, mert én nagyon szereték odamenni.
Hogyhogynem, még mindig nem volt náluk új hangszerész, így keddre behívtak próbanapra, ami nagyon klasszul alakult...
S januártól ott fogok dolgozni, egy ZONGORAMŰHELYBEN!!!
Örüljetek! Mert én is.

December 13.


vastagabbra kell hagyni a tésztáját

December 12.


December 11.



Egy esténk csendesen, egy pubban.

Repjegy megvéve, mégsem biztos az út

A British Airways sztrájkolni fog december 22-től 12 napon át. Mi aznap repülnénk haza. A társaság 94 %-a vesz részt a sztrájkban, így az esély arra, hogy legyen elég dolgozó ember a gépek irányításához, kiszolgálásához nagyon kicsi. A gépeket törlik, vagy óriási késések várhatóak.
Ennyire kegyetlen és önző egy társaságot. Karácsonykor?
Ismét bizonytalanságban vagyunk, hogy megölelhetjük-e szeretteinket karácsonykor. A tavalyit itt, Londonban töltöttük. És néztük, ahogy Anya mutatja a kamerán a mákosbejglit háttérben a bátyámmal és a keresztszülőkkel. Pityeregtünk. Ki-ki a maga országában. Idén ezt el szerettük volna kerülni, így pénzt nem kímélve az egyik legnagyobb légitársaságtól vettünk jegyet.
Nem találok szavakat, csak abban bízom, hogy nem kezdődik el a sztrájk.



bár fordítva van a tető, de azért ennivaló!

December 9.




Itt egy picit viccesebb az orvosi ellátás, mint otthon. Ezt ezt értheted így is és úgy is...
Betegségem idején nem közölte velem senki, miféle influenzám volt. Ez végülis jó, mert nem jött rám plusz pánik a hírtől. Ám épp az imént beszéltek a kedves, kínai doktorbácsim által felírt gyógyszerről a hírekben, s most már tudom, hogy sertés influenzám volt (najó, a kiokosított otthoniak kedvéért: H1N1).
Ja és ma ismét meglátogattam dr Ya-t, igaz csak egy általános vizsgálat miatt, és meglehetősen sokat megtudtam a családjáról, a kislányáról, aki zongorázik (már grade 7!), ám annál kevesebbet arról, hogy melyik kórház, milyen osztályáról és mikor fognak hívni...

December 5.

Egyik kedvenc foglalatosságom az üres perceimben, mikor annyira nincs senkinek semmi dolga, hogy a saját munkámat végezhetem, ami ilyenkor az ajtóban való várakozás, hogy segítek az embereknek fotózkodni. meglátom, ahogy adakint egymást fényképezik, és megkérdem, nem kell-e egy olyan kép, amin mind rajtavannak. Jó lenne mindből másolat is. Viccesek, ahogy az én Hotelem előtt feszengenek a két kis fa között - amik most karácsonyosan villognak. Boztos, ami biztos, mindig kettőt kattintok; egyet állva, egyet meg fektetve. De ma meg is dicsértek. Azt mondták, hogy egy gentleman vagyok. És fickó mondta, úgyhogy dicséret.

December 4.

Mi az érdekesség ezen az épületen?



Segítek, egy kicsit közelebbről...

December 3.

Tegnap, mikor beértem a Hotelba dolgozni 3-kor, éppen díszítették a karácsonyfát. A legtöbben ott szorgoskodtak, tekintve a dolog fontosságát. A másik égősor -, ami kísértetiesen emlékeztetett a Karácsony Szellemének fészkében található kis hideg téli éjszakai csillagokra felhő nélkül, - a bejárat fölötti esőellenző sátortetőre került, onnan pedig hanyagul lehullt az ott felsorakoztatott mini cserepes fákra. Végre láttam értelmét azoknak a növényeknek, amiket sokáig nekem is nap mint nap locsolnom kellett, holott elég lenne egyszer hetente, de a tulajdonos testvér trió anyukája, aki persze a lehető legfontosabb személyiség mindig, de legfőképp a feltűnése hihetetlen pillanataiban, nagyon komolyan veszi a növényeket.
De sebaj, lényeg, hogy megint nőtt egy kicsit a karácsonyi alaphangulat, és a hangfalakból még mindig ünnepi hangulat szól.

(kép jön...)

Pedig a család mindene



Miközben hangoltam azt a csúnyaságot tegnap este, végig arról fantáziáltam, hogy ha valaki hirtelen nekiesne egy baltával, szemrebbenés nélkül végignézném. Vagy a végén meggyújtanám, adjon egy kis meleget. Vagy eladnám súlynak. Vagy díszletnek egy akciófilmhez.

Még a szagát sem bírtam.

December 2.

Elfogott a nosztalgia, mint már annyiszor, és belenéztem az első Kalendárkánkba egy évvel ezelőttről. Néha meglepődöm, mi minden jön át az írásainkból, és ismeretlenül csengő poénokon nevetek fel. Ajánlom Nektek is, illetve azoknak, akiknek ideje engedi, vagy épp nincs ott a főnöke. (Ne feledjétek, lentről kezdeni, és fölfelé haladni!)
Idénre azt gondoltam, minden nap valamilyen aktuális vagy odaillő, de mindenképpen saját, a MI életünkből elkapott képek kerülnek a kis ablakokba. A mai képek nem ma, de mindössze két nappal ezelőtt készültek. (Épp most hívtam őket elő...)
Londonban ilyentájt megszaporodnak a jópofa karácsonyi látnivalók, mint például a vásárok. Egyik legnevesebb a Hyde Park-beli Winter Wonderland, ahol meglepetésre német vásárosok árulják a finom Glühwein-t, Bratwurst-ot, sőt még láttunk ínycsiklandó Sauerkraut-ot is!
És ha hiszitek, ha nem, ettünk egy igazi, finom, forró cseresznyés palacsintát is, holland interpretációban. A tészta igazán különleges volt! Ilyet utoljára a gyenesdiási strandon ettem, úgy húsz éve...

December 1.

Ma a Hotelban egy hanyagul eldugott, és gondatlanul résnyire nyitva hagyott nagy papírdobozban rábukkantam a Karácsony Szellemére. Nagyon felkészületlenül érhette, mert amint kinyitottam a dobozt, eliszkolt. Elszállt, pontosabban. Beleköltözött a Hotel hangszórójaiba, úgyhogy most már csak karácsonyi zene szól. Nehéz lesz onnan majd kipiszkálni, ha elmúlnak az ünnepek. De szemügyre vettem a dobozát, amelyikben majd egy évig lakott. Szépen berendezkedett mindennel, ami kellett Neki, bár elképzelni sem tudom, mit ehetett. Vagy hol fürödhetett. Vagy hol fogadta a vendégeit. Lehet, hogy a dobozban nem is lakott, csak a karácsonyi hangulatát tartotta? Ha igen, akkor az a sok kis csillag, amit találtam, biztosan ahhoz tartozik. Ez biztos sok kis hideg téli éjszakai csillag, felhő nélkül, gondoltam. Végül nem is vettem ki semmit a dobozból, bár a Szellem biztos árgus szemekkel figyelt valamelyik hangfoszlányban megbújva, ahogy felemeltem a fényképezőgépemet, és...
...lefényképeztem a dobozát. Az elsőn az látszik jól, milyen sokféle színű hideg téli éjszakai csillag létezik.
A másodikon a hangulat.

Szóval újra szól, de még hogy,

vagyis az elmúlt néhány hét alatt történt eccsmás, amiről azért nem árt tudnotok.
Ott fejeztük be, hogy az N19-ben fogok játszani. Nos, az alább látható képen, amit Babus kapott el, és tett közzé az új telefonom és az ottani wifi segítségével, igazából már akció közben vagyok látható - többékevésbé - ahogy két barátommal szolgáltatunk hangulatos zenét. Anitával, az énekes fuvolista lánnyal, akinek, mint ismeretségünk során kiderült, baromi nagy múltja van otthon, mint közismert és köztisztelt zenésznek, együttessel, CDvel, és Norbival, aki még a zongorateremben volt - első ízben - Babus kollégája, és magas fokon műveli a Hammond orgonálást. Minden vasárnap délután fél4 és 6 óra között játszik a "Kedves Jazz" nevű formáció. Aztán beszálltam én is, egyelőre mint vendégművész, és már kétszer voltam ott, és egyre jobban ment a dolog.



De volt még más koncertélményünk is, több is, amikor csak hallgattunk, és a szánkat tátottuk.
Az egyik még október legvégén, amikor megint a Royal Albert Hallban kötöttünk ki, és egy igazi viláxtár szolgáltatta a zenét. Megért volna egy külön bejegyzést, de most csak annyit, hogy a világhírű kanadai jazz-zongorista, Diana Krall szórakoztatott minket. Nagyon élveztük, bár valamiért a visszhangot nem folytották le, ezért főleg dobszólóknál kicsit elkeveredett a fülem, de ez csak ritkán fordult elő. Nagyon jó kis muzsika volt. A Quiet Nights turné egyik állomása volt ez, és még van egy pár hely hátra.
Itt egy szám az új lemezéről, meg egy valami riportfilmféle, azt csak ha nagyon ráértek, és szeretnétek nagy hegyeket látni meg tengert...






Eső, eső, eesőő

Itt ülünk Anitánál, és várjuk, hogy eláljon az esső.
Ma költözik egy új helyre, és csak be kéne pakolni mindent a szép piros autójába, és mehetnénk is. De éppen mikor lehurcoltunk mindent és keztünk volna bepakolni, eleredt. Ez most olyan hagyományos, nagy nehéz cseppekben eső eső. Kicsit vizes lettem, de most már bent ülünk, vagyis én ülök, a lányok az emelettől búcsúznak, ez meg jé, egy laptop itten. De még mással is volna találkozó, ráadásul nekem 3kor kellene kezdenem a melót a hotelban.
Nehéz ügy...
Nehéz ügy...

'Fish and chips' lány



lány halból, sültkrumpliból

Az új zoknikollekcióm


igen, igen, mind rózsaszín!


Ezt a képet ma csináltam az új telefonommal, séta közben

Figyelem, figyelem! (én is figyelem)

Kedves Barátocskák! Szabi csatlakozik holnap Anitáék jazzjátékához vasárnap, fél4től a N19-ben.

Kórus! Gyertek! Család! Gyertek!
Majd jót iszogatunk, meg eszegetünk is, jó?!

Hálló, itt London!

A munkahelyen csörög a telefon. Sokáig. Ez azt jelenti, fel kell vennem, a többiek mással vannak vonalban.
Egy férfi. A gyakorlószobáról kérdez, mondom, innen nem tudom ellenőrizni, a stúdióskönyv egy másik emeleten van, adja meg a számát, s visszahívom, hogy megnézzük, mikor szabad a gyakorlásra a terem. Azt mondja, inkább ő hívna vissza, mert Hong Kongbból beszél. Erre nevettem, naná.

Eztán elmeséli, hogy a lányainak szeretne foglalni időpontot, mert ők zongoráznak. Ők Londonban élnek. Erre megint nevettem.
Még kétszer hívott: hogy elmondjam a szabad órákat, amiket egyeztet a lányokkal, s mégegyszer, hogy sajnos egyik időpont sem jó, de köszöni szépen.

Pedig nem sírok

Az vajon mit jelent a népi hagyomány szerint, hogy egész álló nap potyog a szememből a könny? De csak a jobból. Jól meg is ijesztettem vele egy ukrán papbácsit, akinél jártam. Aztán a tükör a Máriaszobor mellett megmutatta, hogy a fél arcom fekete az elmosódott szemfestéktől.
Hát ezért éreztem én, hogy hiába viccelődöm.

Újra szól a

Szóval vettem egy fagottot.
Még a nyáron. De aztán csak állt a sarokban, mert először még vissza is kellett küldeni valami hibákkal, de aztán visszajött, de aztán mégis csak állt a sarokban. Meg a nád, amit küldtek hozzá, inkább ne is küldték volna, mert nem szólt se jól, se szépen, én meg nem tudtam, mi az oka. Aztán csak állt tovább. Aztán jött Zóra, a fuvolista énekes Anita barátnőnk nővére, meg a párja Tomi, akik szintén zenészek, és nagyon klassz muzsikát játszanak. És aztán kértek, hogy a koncertükön én is játsszak. Úgyhogy szépen vettem jó nádat, és kiderült, hogy az volt a baj, és tök meglepődtem, hogy milyen jól szól.
És a koncert nagyon jó volt, végülis három dalban játszottam, ezek ilyen improvizálós darabok. Nagyon élveztük.
Igen, ők is...

Bezzeg én...

A bejegyzés címének megértéséhez és kohéziós erejének átlátásához ajánlott az előző, "Otthon mindenki jól van" c. bejegyzést átolvasni. (a szerk.)

A visszutunk reggelén fújni kezdtem az orrom, és aztán még egy csomószor aznap. Nem voltam rosszul, de azért kellemetlen volt. Másnap - hétfőn - aztán jobbnak láttam orvoshoz menni, aki influenzás tünetekre való tekintettel kiírt. Egy hétre. Azt hittem, nem lesz képem 3-4 napnál tovább távolmaradni a munkától, de itt olyan gyorsan telik az idő, hogy csak na! Persze így is volt hova szaladgálni, minden nap volt dolgom, barátokkal találkozni, új telefont nézni, na meg persze, és ezt mostanában egyre inkább, új munka után nézni. Életrajzokat küldtem, még nem csomót, de minden nap többet, mint előtte nap. Persze ez visszaesett, ahogy végül is visszamentem a hotelba. De nem adom fel, még küldözgetem.
Hétfőn mentem először, erre szerdán megint orrfúvós napom volt. Azt hittem, visszaesek, de végsősoron mégiscsak szerencsére, erős maradtam, és már megint minden oké.

Na, megyek is aludni. Babus már itt alszik.
Bezzeg én...

Otthon mindenki jól van

Otthon voltunk. Sajnos eddigi legrövidebb tartózkodásunk volt, 5 nap utazással, de egyik legjobb is. Pistitől olyan vendéglátást kaptunk, amilyet már régen. Anyukám jól van, képes beszámolót tartott az üdüléséről. Zsoltiék is jól vannak, "új" munkahely, szép család, Dominikamárötéves! Ja, és ottlétünk másfél órájára tartogatta első tejfoga elvesztésének megrázó élményét. ( Gyerekek, nagyon vigyázzatok azzal a csokiborításos lekváros keksszel!!! )
Drága jó Mama is jól van - ő is 5 évet töltött el- a 90. óta... Sokkal jobban volt, mint legutóbb láttuk, de az a fránya hallókészülék! Nehéz beállítani.
Babus szülei is jól vannak. Anyukája éppen egy telefonon bonyolított autóvásárlásban volt. Mára már megvan az autó, szép piros típusú.
És persze a barátok is jól vannak, persze inkább többé-kevésbé. Mert már nagyon sok emberről van szó, szépen gyarapodik a kórus. Már egy nagyobb teremben próbálnak, és több tag is jár lelkesen. Jó lenne őket hallani megint.

Szóval, otthon mindenki jól van. Maradjon is így!

Új a munka

Már 4 napja dolgozom az új munkahelyemen. Azóta minden mozzanata a napomnak új és új élményektől hemzseg.
A zongoraterem Mayfair-en van , ahova metróval jutok el könnyen, s mikor kilépek az utcára, csupa rohanó, öltönyös, kosztümös embereket látok. Egytől egyig mindenki siet, nem lehet lassabban menni, mint ők. Szinte mindnél újság és take away kávé van. Az épületek tradicionális angol jellegűek, amiket ha nézel úgy érzed, ki kell húznod magad, tartásod kell legyen, hisz itt minden olyan tekintélyt parancsoló.
A leghíresebb helyek innen gyalog is közel vannak, így a
Piccadilly Circus
Oxford Street
Hyde Park

Mellettünk közvetlen egy Ferrari, kicsivel odébb Aston Martin autószalon.
Eltart majd egy ideig, míg felfedezzük ezt a városrészt... de imádni fogom.

Nem fogják elfelejteni

Van egy gyerekműsor, ami különböző családokkal készül hétről hétre, s azzal kezdődik, hogy a szülőknek ígéretet kell tenniük, 2 hétig a gyerekek döntenek mindenben.
Majd a gyerekek 2-3 opció közül választhatnak, hova menjenek nyaralni. A reptéren tudja meg a család, hogy hova mennek és a gyerekek pakoltak be a szülőknek, nagyszülőknek a bőröndbe. Na ez a része vicces igazán, mert a mostaniban például a nagyon pedáns apukának csak egy-egy fél pár cipőt pakoltak; egy edzőt és egy utcait. A nagymama kapott 7pár papucsot, a nagyon csini anyuka pedig idióta rövidnadrágokat...
Vásárláskor a gyerekek mondják meg mit vesznek, s a szülőknek nincs császkálás! Enni, csak amit ők választanak, így Marokkóban csak kecske (vagymi) fejet, meg hasonló meglepiket ettek.
Aztán a programok: hastáncolni idegenek előtt (apukának is!), légballonozni, kanyonban végig drótmászni (vagyhogymondjam).
Marha jó!

Déli harangszó

A hotelban minden tévén ugyanazok a csatornák jönnek be. Van közöttük egy "Vendég Kívánsága" adó is, ami nem más, mint az a csatorna, amit a vendégek választanak. Van egy listánk, meg egy kommunikációs szobánk, ahol ezeket a dolgokat be lehet állítani. Kértek már spanyol, német adást, de arab, török, vagy akár dán csatorna is akad. A vicc az az, hogy ha belövök egyet, akkor az egész hotel azt látja, feltéve, ha van annyi esze, hogy eltéved a 26. csatornáig. Szóval nem tudom, mi van, ha egyszerre ketten kérnének saját adót.
Ahogy egyszer nézegettem, láttam, hogy egy hónapja még mindig a spanyol ETV megy. De a vendégek már rég eltűntek. Úgyhogy - a szobalányok nagy örömére, akik tévé mellett szoktak takarítani, - átnéztem még egyszer a listát.
DUNA TV
Kapcs. És ha hiszitek, ha nem, akkor a Dunán éppen valami angol tévéfilm ment, persze magyar szinkronnal.

Másnap újságoltam is a lányoknak a nagy hírt. Odakapcsolták hát a tévét. Aztán ebédkor találkoztunk legközelebb. Egyikük mesélte, hogy hallotta a Déli Harangszót. És teljesen ledöbbent, hogy neki még egy csomó szobája van hátra, és már dél van!?
Na ja, dél. Otthon, nem itt...