A világ a legkisebb a világon

Van az úgy - régebben nagyon gyakran, most már csak két-háromszor hetente, - hogy az embert átküldik valamiért egy másik hotelba, hogy ezt-azt hozzon, vagy pediglen vigyen át. És hát ugye a legtöbb dologgal a nagy és szép öt * -os hotelba, a Holbornba lehet szaladgálni.
Ma is így esett, valamit a konyhára kellett vinnem is, valamit meg hoznom is. Meg is fordultam, visszafelé vártam a liftre. Egy lány is megállt mellettem, aztán megjött a lift, és beszálltunk. Mondta, hogy "Bézment", ami az alagsort jelenti, én is oda mentem. Aztán megnézte a névtáblámat, ami mindig kint van rajtam. Magyarul mondta, hogy "Köszönöm." Aztán megint megnézte a névtáblát, és csodálkozva kérdezte:
"- Nigó Szabolcs?"
( Így mondta, hosszú ó-val, ahogy kell, ami azért érdekes, mert itt nincsenek ékezetek. )
Mondtam igen. Miért - kérdeztem, - ismerős?
"A barátom Nigó Tamás."
Márhogy a baráti körödben, vagy pedig 'A' barátod?
És ha hiszitek, ha nem, megismerkedtem az unokatesóm barátnőjével. Akkor, mondtam, még találkozunk.
Most már tényleg meg kéne inni valamit Tomival...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése