16 Diszembör
Az úgy volt, hogy elindulás előtt kiugrottam a szeméttel.
Nem nagy ügy - gondoltam, kirakom a kukába, visszalépek, cipő, kalap, kabát, és indulok.
Csakhát ezek a fránya londoni ajtók olyan biztonsági záras-féle-ajtók. Ami olyan, hogyha becsukódik mögötted, akkor csak kulccsal lehet nyitni.
Persze a kulcs a kabátom zsebében volt, nem pedig a nadrágoméban. Amikor mentem visszafelé, és csuktam be a bejárati ajtót, azon nyomban hallottam, ahogy a légnyomás behúzza a lakás ajtaját, és kattan a zár.
Persze nem estem kétségbe, de már indulási idö volt. Tudtam, akárkit hivnék, úgysincs kulcsa, és nem is érne oda idöben. S akkor elindultam a munkába - pontosabban Babus elé, és onnan melóba - sállal a nyakamban, pulóverben, és papucsban.A mühelybe érve aztán Babus meglátott.
Általában szeretem Babust megnevettetni.
Papucs! Elképzlte, ahogy a metrón ülök papucsban. Mondtam neki, hogy emelt fövel mentem, hogy az emberek a szemembe nézzenek inkább.
A mühelyben kaptam mellényt, kabátot, este haza pedig a dolgozós cipömben mentem.
Nem nagy ügy - gondoltam, kirakom a kukába, visszalépek, cipő, kalap, kabát, és indulok.
Csakhát ezek a fránya londoni ajtók olyan biztonsági záras-féle-ajtók. Ami olyan, hogyha becsukódik mögötted, akkor csak kulccsal lehet nyitni.
Persze a kulcs a kabátom zsebében volt, nem pedig a nadrágoméban. Amikor mentem visszafelé, és csuktam be a bejárati ajtót, azon nyomban hallottam, ahogy a légnyomás behúzza a lakás ajtaját, és kattan a zár.
Persze nem estem kétségbe, de már indulási idö volt. Tudtam, akárkit hivnék, úgysincs kulcsa, és nem is érne oda idöben. S akkor elindultam a munkába - pontosabban Babus elé, és onnan melóba - sállal a nyakamban, pulóverben, és papucsban.A mühelybe érve aztán Babus meglátott.
Általában szeretem Babust megnevettetni.
Papucs! Elképzlte, ahogy a metrón ülök papucsban. Mondtam neki, hogy emelt fövel mentem, hogy az emberek a szemembe nézzenek inkább.
A mühelyben kaptam mellényt, kabátot, este haza pedig a dolgozós cipömben mentem.
December tizennégy
Csak szeretnék mindenkit megnyugtatni.
Aggodalomra semmi ok.
Végül megtalált minket a Mikulás.
A történehez hozzátartozik két kocsmajáró irodista is, akik a jópár viszki mellé még kértek egy pint csapvizet is. Megesik ez, ha iszik az ember, később szükség lehet az elvesztett víz pótlására.
Nade ők nem inni kérték a vizet. Hanem beleszórtak egy marék instant havat. Amiről annyit érdemes tudni, hogy tényleg hideg, megdagad, ha víz éri, és kiváló dekoráció. És még azt is érdemes észben tartani, hogy nem minden vendég értékeli nagyra, ha dobálózol vele, és hogy ha otthagyod a kocsmában, akkor a csapos hazaviszi.
Aggodalomra semmi ok.
Végül megtalált minket a Mikulás.
Nade ők nem inni kérték a vizet. Hanem beleszórtak egy marék instant havat. Amiről annyit érdemes tudni, hogy tényleg hideg, megdagad, ha víz éri, és kiváló dekoráció. És még azt is érdemes észben tartani, hogy nem minden vendég értékeli nagyra, ha dobálózol vele, és hogy ha otthagyod a kocsmában, akkor a csapos hazaviszi.
Mince pie, húsos pite
Sohasem volt szimpatikus. Darálthúsos pite. Ott áll a polcon a boltokban ki tudja mióta-gondoltam.
Ám valaki vett a műhelybe egy párat, megkóstoltam. Nemcsakhogy nagyon ízlett, hanem még egy érdekes történetet is megtudtam mellé:
Már a 13. századból maradtak feljegyzések a - mára oly hagyományossá vált - karácsonyi pitéről, ami akkor még valóban tartalmazott húst. Ám Victoria királynő idejében, el-elmaradt belőle a hús, s annak ellenére, hogy már legalább 100 éve csak szárított gyümölcsből készül, a neve még mindig mince pie, azaz darálthúsos pite.
Olyannyira megmaradt ez a kifejezés, hogy azt a kutymákot, amit ehhez készítenek (mazsola, szárítottbarack, -alma, -ribizli, mandula, fahéj, szerecsendió) továbbra is mincemeat-nek, vagyis darálthúsnak neveznek.
Az eredeti recept tartalmazott ürühúst, szarvasmarhanyelvet, szegfűszeget, továbbá brandyt, narancshéjat és citromot is.
Mindenfelé lelkesen büszkélkedem!
A náthám kapcsán egy remek kis szót tanultam meg ma! Hogy mennyiféleképpen lehet ezzel szójátékot űzni!!
(that's not the point)
bocsika!
dec 12
Neeem, itt már nincs hó! Ez a kép még tán otthon Ákoséknál készült, a Balatonnál, legalább 3 éve. Csak fura, hogy rábukkantam.
Tizenkettedik hó kilenc
Hàt, az Úr támogatásával - és az IKEA segedelmével - végre sikerült végleges állapotába rendezni egyre otthonosabbnak tünö hálószobánkat.
( Az Ikea segedelme jelen esetben valójában nem bútorbeli, csak eszmei, vagyis amíg ott jártunk, találtuk ki, hogyan is legyen a háló. Jóllehet, vettünk eztazt, például magas vékony szekrényt a fürdöbe. )
A jelenlegi elosztás egyébként eléggé emlékeztet az előző hálószobánkra, ahol olyan sokáig voltunk: ablakkal szemközt a szekrény, közötte az ágy, úgy látszik szeretünk az ágyból oldalra nézve kilátni. Eddig vagy a fejünk felett, vagy szemközt volt az ablak. Ja, és most már van kis éjjeliszekrényke mindkét oldalon, oda tehetem a telefonom, meg minden. Már csak a dekoráció hiányzik, ami néhány kép lesz a falakon. És a hálóazoba azzal kész is lesz.
(Sajnos a dekorálást befolyásolja, hogy fúrni-faragni-szögelni, hát, azt tilos...)
( Az Ikea segedelme jelen esetben valójában nem bútorbeli, csak eszmei, vagyis amíg ott jártunk, találtuk ki, hogyan is legyen a háló. Jóllehet, vettünk eztazt, például magas vékony szekrényt a fürdöbe. )
A jelenlegi elosztás egyébként eléggé emlékeztet az előző hálószobánkra, ahol olyan sokáig voltunk: ablakkal szemközt a szekrény, közötte az ágy, úgy látszik szeretünk az ágyból oldalra nézve kilátni. Eddig vagy a fejünk felett, vagy szemközt volt az ablak. Ja, és most már van kis éjjeliszekrényke mindkét oldalon, oda tehetem a telefonom, meg minden. Már csak a dekoráció hiányzik, ami néhány kép lesz a falakon. És a hálóazoba azzal kész is lesz.
(Sajnos a dekorálást befolyásolja, hogy fúrni-faragni-szögelni, hát, azt tilos...)
dec 7
Azt hiszem ez Sabin autója, aki a szomszéd utcában lakik (a fotó Szabitól). Ő egy virágkötő Olaszországból, s már nagyon várja, hogy meghangoljam a pianínóját. Én is, hiszen a fizetségem nem lesz más, mint VIRÁG!!
Dec. 6.
Mikulás napja van.
Amolyan félig jó, félig "sajnos" nap ez nekünk.
Félig jó, mert drága Apósomnak a névnapja ez, legalábbis a Gergely (nem, nem a György, a Gergely)-naptár szerint, ráadásul ma jön meg a Mikulás! Viszont"sajnos", mert sajnos hozzánk nem jött. Azt hiszem, túl sokszor jelentettem be új lakcímet idén, és emiatt Angliában nem csak telefonelöfizetést, de a jogos ajándékot sem egyszerü megkapni.
Mindegy, remélem, holnapra legalább egy virgáccsal jelzi, hogy azért megtalált...
És még nagyobb sajnos, mert Babus, bár kellemes volt, hogy itthon töltötte a napot, de picit fáj a torka, és nehezen nyel.
Remélem, hamar rendbejön. Szorítsunk Érte együtt!
Amolyan félig jó, félig "sajnos" nap ez nekünk.
Félig jó, mert drága Apósomnak a névnapja ez, legalábbis a Gergely (nem, nem a György, a Gergely)-naptár szerint, ráadásul ma jön meg a Mikulás! Viszont"sajnos", mert sajnos hozzánk nem jött. Azt hiszem, túl sokszor jelentettem be új lakcímet idén, és emiatt Angliában nem csak telefonelöfizetést, de a jogos ajándékot sem egyszerü megkapni.
Mindegy, remélem, holnapra legalább egy virgáccsal jelzi, hogy azért megtalált...
És még nagyobb sajnos, mert Babus, bár kellemes volt, hogy itthon töltötte a napot, de picit fáj a torka, és nehezen nyel.
Remélem, hamar rendbejön. Szorítsunk Érte együtt!
Decemberöt
"Jaj, de finom,
Jaj, de jó!
Mézeskalács-
házikóóó!"
Juhííjj!!!
 |
| Hmm... Jégcsapok. Brrr... |
 |
| Farakás a házikó mögött... |
Ezek tegnap éjjel készültek, Anitával és Pirossal, nekik is lett saját házuk.
Végülis mindjárt jön a Mikulás, nem?
XII. 4.
Csak sebtében:
Most megyünk találkozni Robiékkal, akik jövő héten hazaköltöznek. Egyszer jártak is itt reggelizni. Íme a képeik:
 |
| Robi és Virág |
 |
| Judit és Fruzsi |
 |
| Virág (a másik képen homályos...) |
December három
(Így szólt volna a tegnapelötti bejegyzés, ha lett volna rá
alkalmam.)
"Babusnak nagyon mínuszban kell kelnie. Már reggel 7kor jelenése van egy igen puccos hotelban. De nem bánja, ez a kedvenc hotelja. Mesélte, felújítás volt, ami a zongorákat sem kerülte el. Így hangolni kell az új hangszereket. Utána még van egy másik cím is, egy színház. Megbeszéltek szerint találkozunk a kettö között.
Szeretek a Felesègemmel kávézni az ilyen kora reggeli hangolások után. Kicsit olyan, mintha randiznánk."
Nade a lényeg, hogy kiderült, ezek a színházak (vagy a hangolásért hálás zongorista?) a hangolásért cserébe tiszteletjegyeket juttatnak a cégnek. Csak erröl eddig valahogy nem esett szó.
De most Babus rákérdezett.
Így történt, hogy Babus meg én, ma este, színházba megyünk.
alkalmam.)
"Babusnak nagyon mínuszban kell kelnie. Már reggel 7kor jelenése van egy igen puccos hotelban. De nem bánja, ez a kedvenc hotelja. Mesélte, felújítás volt, ami a zongorákat sem kerülte el. Így hangolni kell az új hangszereket. Utána még van egy másik cím is, egy színház. Megbeszéltek szerint találkozunk a kettö között.
Szeretek a Felesègemmel kávézni az ilyen kora reggeli hangolások után. Kicsit olyan, mintha randiznánk."
Nade a lényeg, hogy kiderült, ezek a színházak (vagy a hangolásért hálás zongorista?) a hangolásért cserébe tiszteletjegyeket juttatnak a cégnek. Csak erröl eddig valahogy nem esett szó.
De most Babus rákérdezett.
Így történt, hogy Babus meg én, ma este, színházba megyünk.
December 2.
Az idei Kalendárka második ablaka mögött bepillantást nyertek kis hátsó udvarunkba, ahol a tél visszavonhatatlanul otthagyta nyomát...
Karácsonyi Kalendárka 3 - Kalendárka Ultimátum
Hogy a nyárból, ami az előző bejegyzésben van, hogyan kerültünk át a télbe, ne kérdezzétek. Fogalamam sincs. Csak hipp-hopp eltelt egy csomó idő, anélkül, hogy megírtuk volna, mi történik. Nem írtunk az új lakásunkról, amit folyamatosan csinosítgatni kell, hogy otthonosabb legyen, sem a kertről, ahova gyakorlatilag nincs is időnk kijárni, a konyháról, ahol nincs külön fűtés, és reggelente, amikor belekortyolok a kávémba, meglátszik a leheletem. Sem a barátainkról, akiknek most szombaton lesz a búcsúpartija, mert egy héttel később visszaköltöznek Magyarországra. És Babus céges vacsorájáról sem írtunk, ami a Markson Pianos százéves fennállását hivatott megünnepelni, és végre láthattam mindazt a sok embert, akiről Babus szokott mesélni.
Sokszor a kedvenc zenéimet hallgatom, mikor írok valamit. De sajnos nem tudom őket idebiggyeszteni. Szerencsére mások megoldották a problémámat, úgyhogy, remélem elnézitek nekem, hogy nem egy karácsonyi dallal kezdem a Kalendárkát, csupán a saját hangulatomat közvetítem felétek.
(Vigyázat, halkan indul...)
Szinte el sem hiszem, hogy megint december van. Ünnepi hangulatom tovább fokozódik. És erösen járatom az agyamat, mi lehetne az összefogó ereje az idei Kalendárkának. Elöször könnyü volt; londoni érdekességek, sajátosságok szolgáltak témaként, valamint kalandjaink, amik az újdonság varázsával hatottak. Ez annyira elég téma volt, hogy a végén már csak címszavakban soroltuk fel, amiröl nem sikerült írni.
Második alkalommal is volt segítö erö. Az új telefonommal csodálatos képeket lehet készíteni, hát gondoltam, legyenek képek, szöveggel, a dolgokról, amiket éppen lefényképeztem.
De most semmi nem hat már az újdonság varázsával. Pedig már egy hónapja agyalok.
Még az is eszembe jutott, hogy írok valamit, amit eddig még jelen Blog hasábjai nem láttak. Egy mesét, mondjuk. Már van egy félkész mesém, a szereplői pont passzolnának egy karácsonyi történetbe.
De nem haladtam elég gyorsan, úgyhogy gondoltam napról napra egy-egy már meglévő írásomat jelentethetném meg. Persze lehet, hogy erre egy külső blog lenne alkalmasabb.
Vagy csak egyszerűen leírom jelen időben, ami aznap történik velünk.
Szeretek jelenidőben írni.
De azt hiszem csak a bennem élő, alaposan elbújt író akar előtörni belőlem.
Sokszor a kedvenc zenéimet hallgatom, mikor írok valamit. De sajnos nem tudom őket idebiggyeszteni. Szerencsére mások megoldották a problémámat, úgyhogy, remélem elnézitek nekem, hogy nem egy karácsonyi dallal kezdem a Kalendárkát, csupán a saját hangulatomat közvetítem felétek.
(Vigyázat, halkan indul...)
Szinte el sem hiszem, hogy megint december van. Ünnepi hangulatom tovább fokozódik. És erösen járatom az agyamat, mi lehetne az összefogó ereje az idei Kalendárkának. Elöször könnyü volt; londoni érdekességek, sajátosságok szolgáltak témaként, valamint kalandjaink, amik az újdonság varázsával hatottak. Ez annyira elég téma volt, hogy a végén már csak címszavakban soroltuk fel, amiröl nem sikerült írni.
Második alkalommal is volt segítö erö. Az új telefonommal csodálatos képeket lehet készíteni, hát gondoltam, legyenek képek, szöveggel, a dolgokról, amiket éppen lefényképeztem.
De most semmi nem hat már az újdonság varázsával. Pedig már egy hónapja agyalok.
Még az is eszembe jutott, hogy írok valamit, amit eddig még jelen Blog hasábjai nem láttak. Egy mesét, mondjuk. Már van egy félkész mesém, a szereplői pont passzolnának egy karácsonyi történetbe.
De nem haladtam elég gyorsan, úgyhogy gondoltam napról napra egy-egy már meglévő írásomat jelentethetném meg. Persze lehet, hogy erre egy külső blog lenne alkalmasabb.
Vagy csak egyszerűen leírom jelen időben, ami aznap történik velünk.
Szeretek jelenidőben írni.
De azt hiszem csak a bennem élő, alaposan elbújt író akar előtörni belőlem.
1 missed call (1 nem fogadott hívás)
Szóval a buszon.
Valaki bökdös a hátam mögül. Próbálok hátrafordulni, de nehezen megy. Egy nő ül ott, mondja, csörög a telefonom a táskámban. Köszönöm- mondom- nem érdekes. De itt szól a táskájában- erősködik, s kinyitja a patentnál, és felfoghatatlan: ott tartja a telefonomat a kezében.
Erre igazán nem lett volna szükség-mondtam (talán angolul).
Hip - hip, Máltaa! Hip - hip, Máltaaaa!
Nos, a rokonokkal töltött "nyaralás" igencsak jól alakul, sőt. egyre jobban. Babussal ketten két teljes nappal korábban érkeztünk, mint a többiek. Az előnyünket ki is használtuk a következő programokkal:
 |
| Repülőút felszolgált kajával!!! |
 |
| A szállás körüljárása... ( Ide látunk. ) |
 |
Reggeli fényben az öblünk. |
 |
| Helyi boltok kinálata... |
 |
| Délelőtt St Julian's Bay-n |
Folyt köv...
Költözés, 2., befejező rész
Tisztelettel jelentem, a dobozok már nincsenek többé az erkélyen, sem a barátoknál. Már a "végleges" helyükön pihennek, bepakolva szépen az új lakás nappalijába, hálószobájába, kibontásra várva. Csak még kiporolunk magunk után Anitánál, ahol egy hónapot ezennel letöltöttünk. Sajnos aztán nekem dolgoznom kell este, úgyhogy Babusnak egyedül kell visszamennie, és a legfontosabbakat kicsomagolnia, amit végtelenül sajnálok...(büggy)
De más miatt is maradunk még pár órát. Egyrészt kipihenjük a költözést meg az előtte tartott barátos estét, másrészt meg Babusnak nézünk szép új telefont, és ott még nincs internet, csak itt. Kicsit sürgős a dolog, mert ugye jövő héten már Máltán leszünk, ahol szép képeket lehet csinálni vele.
De más miatt is maradunk még pár órát. Egyrészt kipihenjük a költözést meg az előtte tartott barátos estét, másrészt meg Babusnak nézünk szép új telefont, és ott még nincs internet, csak itt. Kicsit sürgős a dolog, mert ugye jövő héten már Máltán leszünk, ahol szép képeket lehet csinálni vele.
Meglepetés
Az eredeti ötlet szerint egy külföldi horgásztúrára fizettük volna be
Tónit meg a feleségét, Magdit, mi hárman, Babus, Pisti meg én.Valahová Skandináviába.
(Magdi Babus Anyukájának - az én anyósomnak - a testvére, Tóni pedig a sógora.)
Tudnillik szeretnek horgászni. És hát az 50-et is csak egyszer tölti be az ember. Az ötlet már fél éve megvolt. Aztán addig-addig görgettük a dolgot, míg egy déli ország nem lett belöle, és mi magunk is nem csatlakoztunk a kis csapathoz. Csapat, mert a Kedves Mamának is pont szülinapja lesz, úgyhogy sikerült öt is meglepnünk szépen egy repülőjeggyel. Persze szerettünk volna mindenkinek meglepetést, hogy előbb csak Tóniék tudják meg, aztán Anya, mikor szülinapja lesz, de jobb így, hogy mondenkikészülődhet meg izgulhat egy hónapig.
Ráadásul olyan régen nem üdültünk mi sem...
Úgyhogy a kis levél, amit Tóninak írtunk, és ami arról szól, hogy az ajándékunk nem tárgybeli, hanem egy "élmény", úgy végzödik, hogy
"...Találkozunk a leszállásnál Luqa repterén, 2010. október 22-én, 12:10-kor."
Istenem! Luqa! Hát ismét...
Jaj, nem tudjátok, hol van!? Nem is rémlik? Hát itt!
Tónit meg a feleségét, Magdit, mi hárman, Babus, Pisti meg én.Valahová Skandináviába.
(Magdi Babus Anyukájának - az én anyósomnak - a testvére, Tóni pedig a sógora.)
Tudnillik szeretnek horgászni. És hát az 50-et is csak egyszer tölti be az ember. Az ötlet már fél éve megvolt. Aztán addig-addig görgettük a dolgot, míg egy déli ország nem lett belöle, és mi magunk is nem csatlakoztunk a kis csapathoz. Csapat, mert a Kedves Mamának is pont szülinapja lesz, úgyhogy sikerült öt is meglepnünk szépen egy repülőjeggyel. Persze szerettünk volna mindenkinek meglepetést, hogy előbb csak Tóniék tudják meg, aztán Anya, mikor szülinapja lesz, de jobb így, hogy mondenkikészülődhet meg izgulhat egy hónapig.
Ráadásul olyan régen nem üdültünk mi sem...
Úgyhogy a kis levél, amit Tóninak írtunk, és ami arról szól, hogy az ajándékunk nem tárgybeli, hanem egy "élmény", úgy végzödik, hogy
"...Találkozunk a leszállásnál Luqa repterén, 2010. október 22-én, 12:10-kor."
Istenem! Luqa! Hát ismét...
Jaj, nem tudjátok, hol van!? Nem is rémlik? Hát itt!
Hoosier Hot Shots
A fö zenelejátszó programunknak az az egyik legjobb tulajdonsága, hogy mindenféle internetes rádiókat lehet vele hallgatni. Ez főleg azért jó, mert kategorikusan egy-egy fajta zenét játszanak. És nagy kedvencünk a 20-as, 30-as évek zenéje. Így volt ez tegnap is, amikor vártuk, hogy a kolbászkás-zöldséges finom ebédünk elkészüljön.
Egyszercsak hallottunk egy igen vidám és meglehetősen vicces szövegű dalt "a fickóról, aki elrabolta a feleségem". Szerencsére a lejátszó kiírja, éppen milyen nótát játszanak, így utána tudtunk nézni, ki is az a Hoosier Hot Shots, aki előadta a dalt. Hát, meg kell mondjam, egy múltbeli gyöngyszemre bukkantunk, azúttal Amerikából. Négy jókedvű fiatal a kora 30-as évektől majdnem negyven évig azzal szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy dalokat adott elő - sajátos stílusban. Volt egy klarinétos, egy gitáros, egy bőgős meg egy ... hát, mondjuk ütőhangszeres és csúszkasípos azt hiszem. Ha megnézitek a videót, amin két szám is szerepel, megértitek, miért nem vagyok benne biztos, milyen hangszer is a negyedik - de biztosan házilag készült. Babusnak rögtön az jutott eszébe, ilyesmivel még híres is lehetnék. Nagyon megfontolandó!
( Ha fele annyira tetszik majd nektek is, mint nekünk, már akkor jól szórakoztok. )
Íme! ( Az igazi videó a 16. másodpercnél kezdődik. )
Egyszercsak hallottunk egy igen vidám és meglehetősen vicces szövegű dalt "a fickóról, aki elrabolta a feleségem". Szerencsére a lejátszó kiírja, éppen milyen nótát játszanak, így utána tudtunk nézni, ki is az a Hoosier Hot Shots, aki előadta a dalt. Hát, meg kell mondjam, egy múltbeli gyöngyszemre bukkantunk, azúttal Amerikából. Négy jókedvű fiatal a kora 30-as évektől majdnem negyven évig azzal szórakoztatta a nagyérdeműt, hogy dalokat adott elő - sajátos stílusban. Volt egy klarinétos, egy gitáros, egy bőgős meg egy ... hát, mondjuk ütőhangszeres és csúszkasípos azt hiszem. Ha megnézitek a videót, amin két szám is szerepel, megértitek, miért nem vagyok benne biztos, milyen hangszer is a negyedik - de biztosan házilag készült. Babusnak rögtön az jutott eszébe, ilyesmivel még híres is lehetnék. Nagyon megfontolandó!
( Ha fele annyira tetszik majd nektek is, mint nekünk, már akkor jól szórakoztok. )
Íme! ( Az igazi videó a 16. másodpercnél kezdődik. )
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)