Hogy a nyárból, ami az előző bejegyzésben van, hogyan kerültünk át a télbe, ne kérdezzétek. Fogalamam sincs. Csak hipp-hopp eltelt egy csomó idő, anélkül, hogy megírtuk volna, mi történik. Nem írtunk az új lakásunkról, amit folyamatosan csinosítgatni kell, hogy otthonosabb legyen, sem a kertről, ahova gyakorlatilag nincs is időnk kijárni, a konyháról, ahol nincs külön fűtés, és reggelente, amikor belekortyolok a kávémba, meglátszik a leheletem. Sem a barátainkról, akiknek most szombaton lesz a búcsúpartija, mert egy héttel később visszaköltöznek Magyarországra. És Babus céges vacsorájáról sem írtunk, ami a Markson Pianos százéves fennállását hivatott megünnepelni, és végre láthattam mindazt a sok embert, akiről Babus szokott mesélni.
Sokszor a kedvenc zenéimet hallgatom, mikor írok valamit. De sajnos nem tudom őket idebiggyeszteni. Szerencsére mások megoldották a problémámat, úgyhogy, remélem elnézitek nekem, hogy nem egy karácsonyi dallal kezdem a Kalendárkát, csupán a saját hangulatomat közvetítem felétek.
(Vigyázat, halkan indul...)
Szinte el sem hiszem, hogy megint december van. Ünnepi hangulatom tovább fokozódik. És erösen járatom az agyamat, mi lehetne az összefogó ereje az idei Kalendárkának. Elöször könnyü volt; londoni érdekességek, sajátosságok szolgáltak témaként, valamint kalandjaink, amik az újdonság varázsával hatottak. Ez annyira elég téma volt, hogy a végén már csak címszavakban soroltuk fel, amiröl nem sikerült írni.
Második alkalommal is volt segítö erö. Az új telefonommal csodálatos képeket lehet készíteni, hát gondoltam, legyenek képek, szöveggel, a dolgokról, amiket éppen lefényképeztem.
De most semmi nem hat már az újdonság varázsával. Pedig már egy hónapja agyalok.
Még az is eszembe jutott, hogy írok valamit, amit eddig még jelen Blog hasábjai nem láttak. Egy mesét, mondjuk. Már van egy félkész mesém, a szereplői pont passzolnának egy karácsonyi történetbe.
De nem haladtam elég gyorsan, úgyhogy gondoltam napról napra egy-egy már meglévő írásomat jelentethetném meg. Persze lehet, hogy erre egy külső blog lenne alkalmasabb.
Vagy csak egyszerűen leírom jelen időben, ami aznap történik velünk.
Szeretek jelenidőben írni.
De azt hiszem csak a bennem élő, alaposan elbújt író akar előtörni belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése