Nos, már elmondhatom magamról, hogy öt órát dolgoztam egy igazi angol PUBban. Kedvesek voltak, volt egy lány, aki a kisfőnök, ő vezetett körbe. Volt rá idő, kábé 1-ig alig voltak vendégek. Aztán magamra hagyott egy sráccal, aki spanyol, de tisztára úgy néz ki, mint Vincent Cassel, csak nagyobb szemekkel és több borostával. Meg persze spanyol akcentussal. Na, vele tök jól eldumálgattunk. Aztán jöttek az emberek, és csapolt sört ittak, nekem meg nem sikerült megjegyezni, melyik sör hol van, mert csak előre felé volt kiírva, úgyhogy fölírtam egy kis cetlire, amit néha megnéztem. De egy idő után már kiismertem magam a pult mögött, már csak a rendelésfelvétel ment lassan, mert olyan kis érintőképernyős menürendszer van, ami első látásra csak egy csomó teleírt négyzetnek tűnik egy képernyőn. Meg persze asztalt törölgettem, poharakat, tányérokat gyűjtöttem.
Képzeljétek! Itt a törvény tiltja, hogy a bár területén gyerek tartózkodjon. Még akkor is, ha Anyuka meg Apuka vigyázó tekintete övezi minden mozdulatát. csak akkor, ha főételt fogyasztanak. Biztos nem akarják, hogy a sörözgető részegesek közelében legyenek. Sajnos emiatt kellett is elküldenünk embereket. Egyszer én is mondtam ezt egy anyukának, aki akkora lányokkal volt, hogy az egyikből, mikor ott állt a pultnál, csak a nyolc kis ujját láttam a söntésen kapaszkodni, még a feje búbját sem.
Szóval jól éreztem magam, de volt még más jelentkező, és még nem tudni biztosat, a héten hívnak.
Azért van remény. Pénteken telefonon kerestek a Courthouse Doubletree by Hilton-tól ( nyugodjatok meg, a telefonban én is csak annyit értettem, hogy bla-bla-bla-Hilton. Szerencsére a honlapjukon később hangzás alapján megtaláltam őket is, meg a posztot is, amire jelentkeztem. ) És puhatolóztak, jelenleg van-e állásom, mennyi volt a fizetésem, mennyi lenne az elvárásom, általában mikor alkalmas engem felhívni és hogy ezen a számon-e. Hm?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése