Mindenhol jó...

Kaptunk egy levelet a főbérlőnktől július közepén, hogy vissza kell költöznie a lakásba, két hónap időt hagyott, hogy talájunk új helyet.
Úgyhogy nagy keresgélés volt, interneten is, meg aztán fizikailag is. Néztünk lakásokat együtt, külön, nagy gondolkodás volt, hova is költözzunk. És közben jött az ötlet, hogy ha lakótársat keresnénk, fejenként kevesebb összegért szebb és nagyobb helyen élhetnénk. Szóval már két hálószobás lakások után (is) kutatva jutottunk el ehhez a kis lakáshoz, amihez kis kert is van, és tündéri az egész, főleg a konyha-étkező, amilyenünk még soha, de soha nem volt. De még ez sem minden, van egy hátsó (teljesen sajátnak mondható) udvar/kert.
Miután mindannyian megnéztük, úgy döntöttünk, aláírjuk a szerződést. Kaptunk nyomtatványt meg cetliket, fizettünk is már, és a fényképeinket is lefénymásolták.
Sajnos nagy verseny volt ez meg egy másik lakás között. Babus egyik munkatársa tudott volna kiadó helyet, a saját régi lakásába mehettünk volna. Rettentő sok munka lett volna vele, festéstől és favágástól kezdve, aminek a végén kis földi Paradicsom vált volna belőle. De sajnos olyan messze van, hogy már vonattal kellene járni, és bizony azok ritkábban és nem olyan későig járnak, mint ami nekem még beférne. Úgyhogy kicsit fájó szívvel, de le kellett mondanunk róla, pedig a környék olyan volt, hogy jobbat kívánni sem.
Szóval költözünk, mégpedig a hétvégén, sikerült a vasárnapot kivenni. Hisz letelik a két hónap, amit a főbérlő adott. Kedden már ő alszik az ágyban, ahol most még én írok Blogot.

Csak egy bökkenő van. Leghamarabb október közepén költözhetünk be. Hm. Már intézve van, barátok segítenek, de egy teljes hónapig dobozból fogunk élni.