16 Diszembör
Az úgy volt, hogy elindulás előtt kiugrottam a szeméttel.
Nem nagy ügy - gondoltam, kirakom a kukába, visszalépek, cipő, kalap, kabát, és indulok.
Csakhát ezek a fránya londoni ajtók olyan biztonsági záras-féle-ajtók. Ami olyan, hogyha becsukódik mögötted, akkor csak kulccsal lehet nyitni.
Persze a kulcs a kabátom zsebében volt, nem pedig a nadrágoméban. Amikor mentem visszafelé, és csuktam be a bejárati ajtót, azon nyomban hallottam, ahogy a légnyomás behúzza a lakás ajtaját, és kattan a zár.
Persze nem estem kétségbe, de már indulási idö volt. Tudtam, akárkit hivnék, úgysincs kulcsa, és nem is érne oda idöben. S akkor elindultam a munkába - pontosabban Babus elé, és onnan melóba - sállal a nyakamban, pulóverben, és papucsban.A mühelybe érve aztán Babus meglátott.
Általában szeretem Babust megnevettetni.
Papucs! Elképzlte, ahogy a metrón ülök papucsban. Mondtam neki, hogy emelt fövel mentem, hogy az emberek a szemembe nézzenek inkább.
A mühelyben kaptam mellényt, kabátot, este haza pedig a dolgozós cipömben mentem.
Nem nagy ügy - gondoltam, kirakom a kukába, visszalépek, cipő, kalap, kabát, és indulok.
Csakhát ezek a fránya londoni ajtók olyan biztonsági záras-féle-ajtók. Ami olyan, hogyha becsukódik mögötted, akkor csak kulccsal lehet nyitni.
Persze a kulcs a kabátom zsebében volt, nem pedig a nadrágoméban. Amikor mentem visszafelé, és csuktam be a bejárati ajtót, azon nyomban hallottam, ahogy a légnyomás behúzza a lakás ajtaját, és kattan a zár.
Persze nem estem kétségbe, de már indulási idö volt. Tudtam, akárkit hivnék, úgysincs kulcsa, és nem is érne oda idöben. S akkor elindultam a munkába - pontosabban Babus elé, és onnan melóba - sállal a nyakamban, pulóverben, és papucsban.A mühelybe érve aztán Babus meglátott.
Általában szeretem Babust megnevettetni.
Papucs! Elképzlte, ahogy a metrón ülök papucsban. Mondtam neki, hogy emelt fövel mentem, hogy az emberek a szemembe nézzenek inkább.
A mühelyben kaptam mellényt, kabátot, este haza pedig a dolgozós cipömben mentem.
December tizennégy
Csak szeretnék mindenkit megnyugtatni.
Aggodalomra semmi ok.
Végül megtalált minket a Mikulás.
A történehez hozzátartozik két kocsmajáró irodista is, akik a jópár viszki mellé még kértek egy pint csapvizet is. Megesik ez, ha iszik az ember, később szükség lehet az elvesztett víz pótlására.
Nade ők nem inni kérték a vizet. Hanem beleszórtak egy marék instant havat. Amiről annyit érdemes tudni, hogy tényleg hideg, megdagad, ha víz éri, és kiváló dekoráció. És még azt is érdemes észben tartani, hogy nem minden vendég értékeli nagyra, ha dobálózol vele, és hogy ha otthagyod a kocsmában, akkor a csapos hazaviszi.
Aggodalomra semmi ok.
Végül megtalált minket a Mikulás.
Nade ők nem inni kérték a vizet. Hanem beleszórtak egy marék instant havat. Amiről annyit érdemes tudni, hogy tényleg hideg, megdagad, ha víz éri, és kiváló dekoráció. És még azt is érdemes észben tartani, hogy nem minden vendég értékeli nagyra, ha dobálózol vele, és hogy ha otthagyod a kocsmában, akkor a csapos hazaviszi.
Mince pie, húsos pite
Sohasem volt szimpatikus. Darálthúsos pite. Ott áll a polcon a boltokban ki tudja mióta-gondoltam.
Ám valaki vett a műhelybe egy párat, megkóstoltam. Nemcsakhogy nagyon ízlett, hanem még egy érdekes történetet is megtudtam mellé:
Már a 13. századból maradtak feljegyzések a - mára oly hagyományossá vált - karácsonyi pitéről, ami akkor még valóban tartalmazott húst. Ám Victoria királynő idejében, el-elmaradt belőle a hús, s annak ellenére, hogy már legalább 100 éve csak szárított gyümölcsből készül, a neve még mindig mince pie, azaz darálthúsos pite.
Olyannyira megmaradt ez a kifejezés, hogy azt a kutymákot, amit ehhez készítenek (mazsola, szárítottbarack, -alma, -ribizli, mandula, fahéj, szerecsendió) továbbra is mincemeat-nek, vagyis darálthúsnak neveznek.
Az eredeti recept tartalmazott ürühúst, szarvasmarhanyelvet, szegfűszeget, továbbá brandyt, narancshéjat és citromot is.
Mindenfelé lelkesen büszkélkedem!
A náthám kapcsán egy remek kis szót tanultam meg ma! Hogy mennyiféleképpen lehet ezzel szójátékot űzni!!
(that's not the point)
bocsika!
dec 12
Neeem, itt már nincs hó! Ez a kép még tán otthon Ákoséknál készült, a Balatonnál, legalább 3 éve. Csak fura, hogy rábukkantam.
Tizenkettedik hó kilenc
Hàt, az Úr támogatásával - és az IKEA segedelmével - végre sikerült végleges állapotába rendezni egyre otthonosabbnak tünö hálószobánkat.
( Az Ikea segedelme jelen esetben valójában nem bútorbeli, csak eszmei, vagyis amíg ott jártunk, találtuk ki, hogyan is legyen a háló. Jóllehet, vettünk eztazt, például magas vékony szekrényt a fürdöbe. )
A jelenlegi elosztás egyébként eléggé emlékeztet az előző hálószobánkra, ahol olyan sokáig voltunk: ablakkal szemközt a szekrény, közötte az ágy, úgy látszik szeretünk az ágyból oldalra nézve kilátni. Eddig vagy a fejünk felett, vagy szemközt volt az ablak. Ja, és most már van kis éjjeliszekrényke mindkét oldalon, oda tehetem a telefonom, meg minden. Már csak a dekoráció hiányzik, ami néhány kép lesz a falakon. És a hálóazoba azzal kész is lesz.
(Sajnos a dekorálást befolyásolja, hogy fúrni-faragni-szögelni, hát, azt tilos...)
( Az Ikea segedelme jelen esetben valójában nem bútorbeli, csak eszmei, vagyis amíg ott jártunk, találtuk ki, hogyan is legyen a háló. Jóllehet, vettünk eztazt, például magas vékony szekrényt a fürdöbe. )
A jelenlegi elosztás egyébként eléggé emlékeztet az előző hálószobánkra, ahol olyan sokáig voltunk: ablakkal szemközt a szekrény, közötte az ágy, úgy látszik szeretünk az ágyból oldalra nézve kilátni. Eddig vagy a fejünk felett, vagy szemközt volt az ablak. Ja, és most már van kis éjjeliszekrényke mindkét oldalon, oda tehetem a telefonom, meg minden. Már csak a dekoráció hiányzik, ami néhány kép lesz a falakon. És a hálóazoba azzal kész is lesz.
(Sajnos a dekorálást befolyásolja, hogy fúrni-faragni-szögelni, hát, azt tilos...)
dec 7
Azt hiszem ez Sabin autója, aki a szomszéd utcában lakik (a fotó Szabitól). Ő egy virágkötő Olaszországból, s már nagyon várja, hogy meghangoljam a pianínóját. Én is, hiszen a fizetségem nem lesz más, mint VIRÁG!!
Dec. 6.
Mikulás napja van.
Amolyan félig jó, félig "sajnos" nap ez nekünk.
Félig jó, mert drága Apósomnak a névnapja ez, legalábbis a Gergely (nem, nem a György, a Gergely)-naptár szerint, ráadásul ma jön meg a Mikulás! Viszont"sajnos", mert sajnos hozzánk nem jött. Azt hiszem, túl sokszor jelentettem be új lakcímet idén, és emiatt Angliában nem csak telefonelöfizetést, de a jogos ajándékot sem egyszerü megkapni.
Mindegy, remélem, holnapra legalább egy virgáccsal jelzi, hogy azért megtalált...
És még nagyobb sajnos, mert Babus, bár kellemes volt, hogy itthon töltötte a napot, de picit fáj a torka, és nehezen nyel.
Remélem, hamar rendbejön. Szorítsunk Érte együtt!
Amolyan félig jó, félig "sajnos" nap ez nekünk.
Félig jó, mert drága Apósomnak a névnapja ez, legalábbis a Gergely (nem, nem a György, a Gergely)-naptár szerint, ráadásul ma jön meg a Mikulás! Viszont"sajnos", mert sajnos hozzánk nem jött. Azt hiszem, túl sokszor jelentettem be új lakcímet idén, és emiatt Angliában nem csak telefonelöfizetést, de a jogos ajándékot sem egyszerü megkapni.
Mindegy, remélem, holnapra legalább egy virgáccsal jelzi, hogy azért megtalált...
És még nagyobb sajnos, mert Babus, bár kellemes volt, hogy itthon töltötte a napot, de picit fáj a torka, és nehezen nyel.
Remélem, hamar rendbejön. Szorítsunk Érte együtt!
Decemberöt
"Jaj, de finom,
Jaj, de jó!
Mézeskalács-
házikóóó!"
Juhííjj!!!
 |
| Hmm... Jégcsapok. Brrr... |
 |
| Farakás a házikó mögött... |
Ezek tegnap éjjel készültek, Anitával és Pirossal, nekik is lett saját házuk.
Végülis mindjárt jön a Mikulás, nem?
XII. 4.
Csak sebtében:
Most megyünk találkozni Robiékkal, akik jövő héten hazaköltöznek. Egyszer jártak is itt reggelizni. Íme a képeik:
 |
| Robi és Virág |
 |
| Judit és Fruzsi |
 |
| Virág (a másik képen homályos...) |
December három
(Így szólt volna a tegnapelötti bejegyzés, ha lett volna rá
alkalmam.)
"Babusnak nagyon mínuszban kell kelnie. Már reggel 7kor jelenése van egy igen puccos hotelban. De nem bánja, ez a kedvenc hotelja. Mesélte, felújítás volt, ami a zongorákat sem kerülte el. Így hangolni kell az új hangszereket. Utána még van egy másik cím is, egy színház. Megbeszéltek szerint találkozunk a kettö között.
Szeretek a Felesègemmel kávézni az ilyen kora reggeli hangolások után. Kicsit olyan, mintha randiznánk."
Nade a lényeg, hogy kiderült, ezek a színházak (vagy a hangolásért hálás zongorista?) a hangolásért cserébe tiszteletjegyeket juttatnak a cégnek. Csak erröl eddig valahogy nem esett szó.
De most Babus rákérdezett.
Így történt, hogy Babus meg én, ma este, színházba megyünk.
alkalmam.)
"Babusnak nagyon mínuszban kell kelnie. Már reggel 7kor jelenése van egy igen puccos hotelban. De nem bánja, ez a kedvenc hotelja. Mesélte, felújítás volt, ami a zongorákat sem kerülte el. Így hangolni kell az új hangszereket. Utána még van egy másik cím is, egy színház. Megbeszéltek szerint találkozunk a kettö között.
Szeretek a Felesègemmel kávézni az ilyen kora reggeli hangolások után. Kicsit olyan, mintha randiznánk."
Nade a lényeg, hogy kiderült, ezek a színházak (vagy a hangolásért hálás zongorista?) a hangolásért cserébe tiszteletjegyeket juttatnak a cégnek. Csak erröl eddig valahogy nem esett szó.
De most Babus rákérdezett.
Így történt, hogy Babus meg én, ma este, színházba megyünk.
December 2.
Az idei Kalendárka második ablaka mögött bepillantást nyertek kis hátsó udvarunkba, ahol a tél visszavonhatatlanul otthagyta nyomát...
Karácsonyi Kalendárka 3 - Kalendárka Ultimátum
Hogy a nyárból, ami az előző bejegyzésben van, hogyan kerültünk át a télbe, ne kérdezzétek. Fogalamam sincs. Csak hipp-hopp eltelt egy csomó idő, anélkül, hogy megírtuk volna, mi történik. Nem írtunk az új lakásunkról, amit folyamatosan csinosítgatni kell, hogy otthonosabb legyen, sem a kertről, ahova gyakorlatilag nincs is időnk kijárni, a konyháról, ahol nincs külön fűtés, és reggelente, amikor belekortyolok a kávémba, meglátszik a leheletem. Sem a barátainkról, akiknek most szombaton lesz a búcsúpartija, mert egy héttel később visszaköltöznek Magyarországra. És Babus céges vacsorájáról sem írtunk, ami a Markson Pianos százéves fennállását hivatott megünnepelni, és végre láthattam mindazt a sok embert, akiről Babus szokott mesélni.
Sokszor a kedvenc zenéimet hallgatom, mikor írok valamit. De sajnos nem tudom őket idebiggyeszteni. Szerencsére mások megoldották a problémámat, úgyhogy, remélem elnézitek nekem, hogy nem egy karácsonyi dallal kezdem a Kalendárkát, csupán a saját hangulatomat közvetítem felétek.
(Vigyázat, halkan indul...)
Szinte el sem hiszem, hogy megint december van. Ünnepi hangulatom tovább fokozódik. És erösen járatom az agyamat, mi lehetne az összefogó ereje az idei Kalendárkának. Elöször könnyü volt; londoni érdekességek, sajátosságok szolgáltak témaként, valamint kalandjaink, amik az újdonság varázsával hatottak. Ez annyira elég téma volt, hogy a végén már csak címszavakban soroltuk fel, amiröl nem sikerült írni.
Második alkalommal is volt segítö erö. Az új telefonommal csodálatos képeket lehet készíteni, hát gondoltam, legyenek képek, szöveggel, a dolgokról, amiket éppen lefényképeztem.
De most semmi nem hat már az újdonság varázsával. Pedig már egy hónapja agyalok.
Még az is eszembe jutott, hogy írok valamit, amit eddig még jelen Blog hasábjai nem láttak. Egy mesét, mondjuk. Már van egy félkész mesém, a szereplői pont passzolnának egy karácsonyi történetbe.
De nem haladtam elég gyorsan, úgyhogy gondoltam napról napra egy-egy már meglévő írásomat jelentethetném meg. Persze lehet, hogy erre egy külső blog lenne alkalmasabb.
Vagy csak egyszerűen leírom jelen időben, ami aznap történik velünk.
Szeretek jelenidőben írni.
De azt hiszem csak a bennem élő, alaposan elbújt író akar előtörni belőlem.
Sokszor a kedvenc zenéimet hallgatom, mikor írok valamit. De sajnos nem tudom őket idebiggyeszteni. Szerencsére mások megoldották a problémámat, úgyhogy, remélem elnézitek nekem, hogy nem egy karácsonyi dallal kezdem a Kalendárkát, csupán a saját hangulatomat közvetítem felétek.
(Vigyázat, halkan indul...)
Szinte el sem hiszem, hogy megint december van. Ünnepi hangulatom tovább fokozódik. És erösen járatom az agyamat, mi lehetne az összefogó ereje az idei Kalendárkának. Elöször könnyü volt; londoni érdekességek, sajátosságok szolgáltak témaként, valamint kalandjaink, amik az újdonság varázsával hatottak. Ez annyira elég téma volt, hogy a végén már csak címszavakban soroltuk fel, amiröl nem sikerült írni.
Második alkalommal is volt segítö erö. Az új telefonommal csodálatos képeket lehet készíteni, hát gondoltam, legyenek képek, szöveggel, a dolgokról, amiket éppen lefényképeztem.
De most semmi nem hat már az újdonság varázsával. Pedig már egy hónapja agyalok.
Még az is eszembe jutott, hogy írok valamit, amit eddig még jelen Blog hasábjai nem láttak. Egy mesét, mondjuk. Már van egy félkész mesém, a szereplői pont passzolnának egy karácsonyi történetbe.
De nem haladtam elég gyorsan, úgyhogy gondoltam napról napra egy-egy már meglévő írásomat jelentethetném meg. Persze lehet, hogy erre egy külső blog lenne alkalmasabb.
Vagy csak egyszerűen leírom jelen időben, ami aznap történik velünk.
Szeretek jelenidőben írni.
De azt hiszem csak a bennem élő, alaposan elbújt író akar előtörni belőlem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)