December 2

A mai elmaradt bejegyzés november 4-éröl maradt rám.

"Megint egy költözés közepén vagyunk. Vagyis voltunk a hetekben, de
föleg múlt vasárnap, amikor már a teherautós részhez értünk. Mindent,
ami nem kellett az utóbbi három napban, azt elpakoltuk és a kocsival
elvittük. Csak a legszükségesebb dolgok voltak kéznél. Aztán eljött a
ma reggel, és a legutolsó morzsákat is el kellett tüntetni. Ma este
már nem ott alszunk, vagyis munkából már az új helyre megyünk. Így
aztán - mivel Babus korán elindult - egy adag holmit magával vitt.
Így volt, hogy fürdés után fésü helyett fogkefével fésülködtem meg..."

Karácsonyi Kalendárka 4. - Az elveszett bejegyzések


Csak nézem a jelentést hitetlenkedve, és alig hiszek a szememnek. Naponta legalább 10-en nézik meg a Blogot, de szombaton voltak 20-an is. 
Egy bocsánatkéréssel tartozom, és némi magyarázkodással.
Tudjátok, blogot írni jó móka. Sokáig az. Megoszthatod másokkal a gondolataidat, a kalandjaidat, bevonhatod a többi embert, családot, barátokat az életedbe, vagy ha úgy tetszik, magadat vonhatod bele az ö életükbe. De ha elmúlik az újdonság varázsa, bizony egyre kevesebb idö jut az írogatásra, és még ha volna is éppen annyi, hogy leírd, mi van veled, biztosan akad valami, ami vagy fontosabb vagy sürgösebb, és csak fogod a témádat és vagy elhalasztod vagy berakod a megíratlan bejegyzéses fiókodba. Így is történt, a dolgok úgy felpörögtek, hogy még, én meg csak éreztem a növekvö nyomást, hogy a Blogolvasók semmiröl sem értesülnek.
Máskor meg, mikor már nagyon nyomott ez az érzés, és elkezdtem valamit írni, akkor meg vagy csak nem maradt idöm befejezni, vagy a telefonom szúrt ki velem, és egy pillanat alatt eltünt az egész a kinelzöröl. ( A telefonom néha igazán vicces tud lenni... )
Nos, különbözö okokból idén is maradt el jópár dolog, ami pedig szót érdemelt volna. De aztán kitaláltam, hogy akkor legyen EZ az idei Kalendárka témája! Csupa olyan bejegyzés, ami aztán nem került terítékre.
Nem ígérek semmit, csak elkezdem, meglátjuk, meddig jutunk...

Dizembör egy

Londonban ma esik az elsö hó. Neeem, nem, mármint úgy értem tényleg
ma, a valós mában, nem elsején, az csak a bejegyzés címe. De mind
tudjuk, hogy tizenhatodika van, és most esik a hó, ami otthon talán
nem olyan nagy szám, de itt akár repterek kerülhetnek lezárásra.

Hát, újra Karácsonyi Kalendárka, megkésve, de törve nem, magyarázkodás
következik.

Kirakatok - nagy kedvencek

Láttatok már ilyet?

Icipici táska. Egy szöszkupacon kívül mi más férhet el benne, nem tudom.
És zacskódarabkákból összeállított ruha. (csak nehogy közel állj a radiátorhoz!)

Ennek a pubnak az épülete, mint egy kis ékszeresdoboz az irodaházak tövében

Koncertek és egyéb vasárnapi programok

Bizonyára értesültetek róla, hogy végül arra a döntésre jutottam, hogy
visszamegyek a pubba, és beszélek a volt főnökömmel, hogy
visszavenne-e félállásba. De nagyon rendes volt, sőt, mikor megkérdeztem,
azt mondta, hogy rögtön akár maradhatok is, csak öltözzek át.
Azért vállaltam az esetleges éjszakázást megint, mert a zenesulitól,
ahol négy hónapon át látogattam órákat, az a hír jött, hogy mégsem
kellek. Persze próbáltam kitalálni, mi is volt a valódi ok, csakhát
addigra már több hónapja voltam fizetés nélkül.
De nem bántam meg, mert nagyon rendesek, és a félállás heti 3-4 napot
(estét) jelent.
Es ami a legjobb a dologban az az, hogy sikerült kieszközölni, hogy legyen
egy állandó szabadnapom; a vasárnap. Úgyhogy, mióta ezt tényként már
ki is mondtam, a vasárnap végre az, aminek mindig is lennie kellett volna: békés pihenőnap Babussal, séta a parkban vagy a kedvenc piacunkon, összefutas a barátokkal, egyszóval: élet.
De nemcsak a vasárnapok, hanem az egyéb, előre megbeszélt szünnapok is velejárói a részmunkaidős kocsmázásnak.
Például ha egy híres magyar együttes lép fel Londonban, vagy esetleg a Dumaszínház tagjai jönnek ide.
De a múlt hétvégén igazi ritka élményben volt részünk. Kaptunk ugyanis meghívást egy képtárba, amit először csak véletlenül fedeztünk fel, de tele volt a kedvenc festőnk képeivel, így bementünk és feliratkoztunk a listájukra. Ez azért is érdekes, mert előtte nem volt kedvenc festőnk, de még galériába sem jártunk nagyon. Nagyon kellemes élmény volt, volt pezsgő meg falatkák, meg azok a képek...
Viszont - és egyelőre befejezem, - a mostani vasárnap is igazán élvezetes lesz. Biztos tudjátok, hogy a filmek zenéit mennyire szeretem. És emlékeztek, hogy már végigültük az összes Gyűrűk Urát élő zenekari kísérettel. ( Itt az első ilyen bejegyzés, két és fél évvel ezelőttről. )
Nos, most vasárnap az élmény fokozódik a Mátrix-szal (1999), ezúttal egy hamburgi zenekar játszik. Ezt fogják játszani. ( Lejjebb a "Tracklist" alatt hallgatni is lehet fél perceket. )
Szóval így is telik.

Az fenti bejegyzéshez...

Csak egy kis érdekesség, hogy milyen összefüggések vannak itt.

Babusnak vasárnap két hangolása is lesz, egy délelőtt, egy meg délután 5-kor. De belefér, mert a Mátrix-koncert 7-kor kezdődik. ( Royal Albert Hall megint. )
És főleg belefér, mert a hangolás is az Albert Hallban lesz. Nagyterem.
Ő hangol a Mátrix-ra!
Hmm, ha jól emlékszem, a Gyűrűk Urára is hangolt, amire aztán mentünk is. De remélem, most jobban bánnak majd a zongorákkal ( kettővel! ), mint a múltkor.
A múltkor egy ökölnyi lánccal verték a húrokat...

Jó hír!!


Szabi ezekben a pillanatokban épp tanít!!! A zeneoviban helyettesít; szeptemberben nagyon gyéren indult, de végre ismét hívták, s a jövőhéten ismét lesz egy pár órája.
Kezdeti lépések, örüljetek velünk együtt!

még a nyáron





















Már nem is tudom, tettünk-e erről említést, de mikor legutóbb itt jártak Ágiék, akkor hoztak egy kis kekszet, amit mi annyira megszerettünk Brüsszelben.
Egyszer talán összeszámolom, hány tízezer kalória van bennük összesen.
Na és vajon ma este hova megyünk...?
Na, mit gondoltok, hova megyünk ma este?

Megyek haza!

Csak a hétvégére ugyan...

Némafilm

A füvön, pléden hanyatt fekve várjuk, hogy elkezdődjön a vetítés. Az
1923-as film alatt a Babus által ( naná ) hangolt zonoraszót fogunk
hallani. Pont úgy, mint a régiek.

Képrejtvény

Vállalkozó szellemű, angolul tudó blogolvasók figyelmébe ajánlom a
fenti képet. Az igen hangzatos, magyarra is - vélhetőleg fordítógéppel
- lefordított álláshirdetés eredeti, angol verziójára lennék kíváncsi,
amit eredeti nyelven teljesen normálisan fogalmaztak meg.
Tippeket komment - vagy akár email - formájában küldjetek, de hogy ne
gondolkodjatok túl sokáig, 2-3 nap múlva felteszem a megfejtést a
Blogra.
Nos, sufniba a logikával, sok sikert!

Blog élőben - Találós kérdés

Dzsezz fesztivál Canary Wharf-on, a
London látképét meghatározó
magas üzletépületek tövében.
Ingyenes belépés.
Színpad. Zongora.
Találós kérdés:
- Vajon ki ülhet a zongoránál?
Válasz:
- Nna, vajon ki!?

De helyesek!

Szombat déli táncoktatás a parkban. Óriási!

Londoni helyzetek

Az évfordulónk alkalmából elutaztunk, és vasárnap este jöttünk vissza Londonba. Amikor hazaértünk, és megláttuk a tévét, jöttünk rá, hogy volt némi szerencsénk is, hogy arrafelé jöttünk, amerre. Mert ha a másik útvonalon indultunk volna, bizony nem várt eseményekbe futhattunk volna.
Bizonyára otthon is hallani az itt tötrénő dolgokról. Negyedikén kezdődött, azóta lázongások, kirakat-betörések és tűzgyújtások ütik fel fejüket Londonban, sőt, pár napja már 4-5 egyéb kisebb városban is forrong a nép. Nem írom le az okokat - már amikről egyáltalán tudni - csak azt írom le, hogy hozzánk nincs annyira közel egyik helyszín sem, hogy bajunk essen, csak néha megy el az utcán egy-egy villogós autó, a környékbeli boltok meg délután háromtól kezdenek bezárni.
Szóval jól vagyunk.