Végre volna kivel
Nagyon szeretnék valamit sportolni, hála Dávidnak is. Kifogások vannak, de már egyre felháborítóbbak számomra is és ez jó jel!
II. Erzsébet
Csilla bizony eljutott a Királynő születésnapjára, s tőle vannak ezek a képek.
Én csak a légiparédéból részesültem. (a fotók továbbra is Csillától).
Aztán persze mi is megünnepeltük a születésnapot (egy pub-ban)
Beteges
Beteg vagyok. Pedig ma mehetnék fodrászhoz is. Bejelentkeztem. De akkor még nem voltam beteg. Most beszélni sem tudok.
Ha valaki felhívna telefonon, felvenném, de csak kíváncsiságból, hogy megtudjam:
-milyen hang fogja elhagyni a torkomat,
-mit szól majd az illető hozzá.
Szóval most nem vagyok ennyire vidám, de a hajam továbbra is ilyen hülyén áll.
És azt sem tudom, hogy van az, hogy frufru.
És azt sem tudom, hogy van az, hogy frufru.
Évi
Szerintem van, aki tudja, ki Szabó Évi.
Ő is szerencsét próbál Londonban. Először a zeneiskolában zongoratanárként, ahol én is dolgozom, aztán, ha az nem megfelelő, akkor bárhol másutt.
Így együtt lakunk egy jó csomó ideig, mert szeptemberre egy új, nagyobb, szebb, kertesebb lakást keresünk.
Csilla
Éppen itt az ideje, hogy szót ejtsünk Csilláról!
Itt dolgozik Enfieldben, mint au-pair. Ott is lakik a családnál, akik honnan valók! Nem fogjátok elhinni, kedves Kórus!
Trinidad-ből!!!
És van egy pianínójuk otthon. Így jöttem a képbe én...
Azóta legalább hetente találkozunk, és már nagyon sokat tud azokról az emberekről, akik például ezeket a sorokat olvassák.
Brighton
It was fantastic!
De azt azért nehezen lehet összetenni, hogy tengerpart, napozóágyak, partmenti kávézók stb. de egyúttal BEFAGY A FENEKED!
Pupill (növendék)
Újabb taggal bővült a tanítványaim száma! És milyen nemzetiségű? Naná, hogy! Imádom őket. Úgy néznek azokkal a hatalmas barna szemeikkel, mint a kis bocik. Amúgy a bocikat is imádom.
Meg a tejet...
Meg a tejet...
Enfield Palace
A tegnapi címem ismét a különlegességek osztályába kerül a fejem erre elkülönített bugyrában.
A ház hatalmas volt, de amúgy minden a szokványos. Ám egyre beljebb kerülvén változik a hangulata a háznak (vagy nekem?).
A szoba, ahol a zongora állt az első pár rercben rendkívül nyomasztóan hatott. Igaz, talán egy kicsit azért is, mert nem tudtam kinyitni a zongorát, és rettegtem, hogy mi lesz, ha kiderül...
Idővel azonban már élvezhetőbb lett (igen, sikerült szétszednem a hangszert).
A falakat fekete fa borította, afféle fakazetták, amiken fekete berakások díszelegtek alig észrevehetően. A plafon pedig kővel borított, s a kőfaragások koronát ábrázoltak. (na, már sejtetek valamit?)
A falon két hatalmas kőtábla, amin királyi jelek és latin szöveg állt.
Megkérdeztem, lehet-e valamit tudni a szobáról, s a férfi készségesen segített.
Ecco: VIII. Henrik palotája Enfieldben otthont adott egy rövid ideig I. Erzsébet királynőnek, aki ezeket a kőtáblákat ajándékozta köszönetképpen az ott eltöltött időért. 16.századi történet ez, a palota aztán elköltözött és csak ez a szoba maradt meg.
Legalábbis így értettem.
Sajnos képet nem mertem csinálni, mert hangos, amikor fotóz... és a hely nem látogatható...
A neten nem találtam semmit erről, csak egy-két mondatot. Ha valakit érdekelne, hogy utánanézzen, itt voltam: 5 Gentlemans Row, Enfield
A ház hatalmas volt, de amúgy minden a szokványos. Ám egyre beljebb kerülvén változik a hangulata a háznak (vagy nekem?).
A szoba, ahol a zongora állt az első pár rercben rendkívül nyomasztóan hatott. Igaz, talán egy kicsit azért is, mert nem tudtam kinyitni a zongorát, és rettegtem, hogy mi lesz, ha kiderül...
Idővel azonban már élvezhetőbb lett (igen, sikerült szétszednem a hangszert).
A falakat fekete fa borította, afféle fakazetták, amiken fekete berakások díszelegtek alig észrevehetően. A plafon pedig kővel borított, s a kőfaragások koronát ábrázoltak. (na, már sejtetek valamit?)
A falon két hatalmas kőtábla, amin királyi jelek és latin szöveg állt.
Megkérdeztem, lehet-e valamit tudni a szobáról, s a férfi készségesen segített.
Ecco: VIII. Henrik palotája Enfieldben otthont adott egy rövid ideig I. Erzsébet királynőnek, aki ezeket a kőtáblákat ajándékozta köszönetképpen az ott eltöltött időért. 16.századi történet ez, a palota aztán elköltözött és csak ez a szoba maradt meg.
Legalábbis így értettem.
Sajnos képet nem mertem csinálni, mert hangos, amikor fotóz... és a hely nem látogatható...
A neten nem találtam semmit erről, csak egy-két mondatot. Ha valakit érdekelne, hogy utánanézzen, itt voltam: 5 Gentlemans Row, Enfield
Nehéz ügy
Újra akarom az esküvőt!
Ez baj???????????????
Nekem az, mert nem tudom, hogy kellene megoldani.
És ha megígérem, hogy már nem bőgöm végig?
Hm?
Mindenkivel táncolnék egy kis swinget, keringőt, vagy (na jó egye fene) még csárdást is.
És, igen Anya, figyelnék, hogy mindig legyen elég süti a vendégeknek.
De ugyanúgy integetnék Juliska néninek a templomba menet, ugyanúgy előző este kérném meg Józsi atyát, hogy ő adjon minket össze, ugyanúgy kérnék koszorút a hajamba, ugyanúgy tapsikolnék másnap reggel, mikor a reptéren kiderül, hogy hova megyünk nászútra.
Áhhh, úgyis bőgnék...
Nincs mese: a péntek 13, az mégiscsak péntek 13!
-Nem tudom elhagyni a lakást. (Szabi véletlenül elvitte magával a kulcsomat, így se tanítani nem tudok menni, se tejet venni.)
-Azt hiszem hányni fogok, annyira fáj a fejem. (Biztos ez a vidám időjárás okozza.)
-A Királynő szülinapi felvonulására ma derült ki, hogy nem mehetek. (Helyette éhbérért hangolhatok. Köszönetem örökké elkísér.)
-A brightoni tengerparti kiruccanásnak lőttek. (Szabi még nem is tudja.)
-Letiltották a bankkártyánkat.
Kíváncsian várom a további fejleményeket.
-Azt hiszem hányni fogok, annyira fáj a fejem. (Biztos ez a vidám időjárás okozza.)
-A Királynő szülinapi felvonulására ma derült ki, hogy nem mehetek. (Helyette éhbérért hangolhatok. Köszönetem örökké elkísér.)
-A brightoni tengerparti kiruccanásnak lőttek. (Szabi még nem is tudja.)
-Letiltották a bankkártyánkat.
Kíváncsian várom a további fejleményeket.
Új oldalelemek
Sziasztok!
Két új elem található a BLOGon;
- Egyik nem sokkal lejjebb a linklista alatt közvetlenül, itt most már mi is nyomon tudjuk követni, hány ember nézi-nézte az írásainkat éppen, vagy aznap. Ez nekünk nagyon jó.
- A másik egggggészen lent, legalul, - egyenlőre, amíg nem tudom rendesen beállítani, ott is marad,- ha valaki jár még arrafelé, láthatja is, bár nem olyan szép, mint az előbbi. Reklámok lesznek, kattintás célzattal, majd szólok, ha élni kezd.
További kellemes olvasást!
/sza
Két új elem található a BLOGon;
- Egyik nem sokkal lejjebb a linklista alatt közvetlenül, itt most már mi is nyomon tudjuk követni, hány ember nézi-nézte az írásainkat éppen, vagy aznap. Ez nekünk nagyon jó.
- A másik egggggészen lent, legalul, - egyenlőre, amíg nem tudom rendesen beállítani, ott is marad,- ha valaki jár még arrafelé, láthatja is, bár nem olyan szép, mint az előbbi. Reklámok lesznek, kattintás célzattal, majd szólok, ha élni kezd.
További kellemes olvasást!
/sza
Mint Papa néha, mikor erős volt a paprika
Ma voltam Mr Almeida-nál. Nagyon idős ember.
Nem értettem, miért jött annyira zavarba, amikor a porszívót kértem. Nem tudja odaadni, mondta.
Ekkor vettem észre, hogy mindenütt rejtett kütyük, mankók vannak, hogy könnyebben boldoguljon.
A porszívó az emeleten volt, lehoztam.
Mikor végeztem, mondtam, nagyon kedves a lakása. Erre mutatott 3 szobrot. Nagyméretű, fekete, meztelen alakok voltak.
Ő csinálta, mesélte. Medícsértem őket, mire a férfi hörögni kezdett. Megijedtem, de látom, nevet. Így nevetett. Hörögve. Ijesztő és aranyos volt egyszerre. Aztán elköszöntem és még hörgött egy keveset. Szóval nevetgélt.
/babus
Nem értettem, miért jött annyira zavarba, amikor a porszívót kértem. Nem tudja odaadni, mondta.
Ekkor vettem észre, hogy mindenütt rejtett kütyük, mankók vannak, hogy könnyebben boldoguljon.
A porszívó az emeleten volt, lehoztam.
Mikor végeztem, mondtam, nagyon kedves a lakása. Erre mutatott 3 szobrot. Nagyméretű, fekete, meztelen alakok voltak.
Ő csinálta, mesélte. Medícsértem őket, mire a férfi hörögni kezdett. Megijedtem, de látom, nevet. Így nevetett. Hörögve. Ijesztő és aranyos volt egyszerre. Aztán elköszöntem és még hörgött egy keveset. Szóval nevetgélt.
/babus
Holland Park
Először az tűnt fel, hogy a házak arrafelé mások. Nagyon mások.
Mikor a férfi beengedett, ki kellett töltenem egy papírt az adataimmal, titulusommal, a cégem pontos címével, mert tudniuk kell, ki jár a lakásban-mondta bocsánatkérően. Aztán a szobába vezetett. Mindenfelé szobrok, mintha egy múzeumban járnék, csak épp használati tárgyak is el vannak pöttyintve.
A terem-szoba végében megpillantottam a zongorát. Siettettem a lépteimet, s egy nagy mozdulattal fellebbentettem a takarót. Miután a karnist felnyitottam körülbelül 2 órás mosolygás vette kezdetét az arcomon. A komornyik azt mondta pénteken szállították. Még új. Igen, észrevettem.
Addigra már 3 pianínó mocska éktelenkedett a könyökömön és a kezemen. Azt nem lehet, hogy így nyúljak hozzá. Megkérdeztem merre találom a mosdót. A férfi erre elsietett és hallom, valakitől megkérdi, hogy elmehet-e a hangolólady a mosdóba.
Már nem vártam, mikor fog kitörni a röhögés valakiből, hogy ez csak vicc...
Aztán amolyan "najó, csak neked" arccal beengedtek a mosdóba. Hm, külön fejezetet érdemelne.
Még sohasem nem láttam festményt a budiban. És a WC-papír vége mesterien olyan kis háromszögbe volt hajtva. Azon is gondolkotam, tudnám-e úgy használni, hogy a háromszög érintetlenül ott maradjon a helyén... Aztán úgy voltam vele, hogy lesz%rom. :)
Mikor végeztem a hangolással, szólni akartam a komornyiknak, de hiába kiabáltam egyre hangosabban, senki sem válaszolt. Így visszamentem és zongoráztam majd 20 percig...
Aztán megint zavarbajöttem ettől a szitutól, és újból nekiindultam a házban, hogy engedjen ki valaki. Ekkor láttam, hogy minden be van kamerázva. Otthonos mondhatom. Fölfelé még 2 szint volt, lefelé talán 1. A komornyik lentről érkezett, enyhén piaszagúan, de nagyon kedvesen megkérdezte, szeretnék-e még maradni és szerintem mennyibe kerülhetett a hangszer.
Ez a része és a rezidencia hangulata kiábrándító volt. Nem baj, nem ez volt a lényeg.
Mi volt a hangszer?
Bösendorfer.
Olyan volt, mint egy gyermek: szófogadó, gyönyörű, szeretnivaló.
/babus
Mikor a férfi beengedett, ki kellett töltenem egy papírt az adataimmal, titulusommal, a cégem pontos címével, mert tudniuk kell, ki jár a lakásban-mondta bocsánatkérően. Aztán a szobába vezetett. Mindenfelé szobrok, mintha egy múzeumban járnék, csak épp használati tárgyak is el vannak pöttyintve.
A terem-szoba végében megpillantottam a zongorát. Siettettem a lépteimet, s egy nagy mozdulattal fellebbentettem a takarót. Miután a karnist felnyitottam körülbelül 2 órás mosolygás vette kezdetét az arcomon. A komornyik azt mondta pénteken szállították. Még új. Igen, észrevettem.
Addigra már 3 pianínó mocska éktelenkedett a könyökömön és a kezemen. Azt nem lehet, hogy így nyúljak hozzá. Megkérdeztem merre találom a mosdót. A férfi erre elsietett és hallom, valakitől megkérdi, hogy elmehet-e a hangolólady a mosdóba.
Már nem vártam, mikor fog kitörni a röhögés valakiből, hogy ez csak vicc...
Aztán amolyan "najó, csak neked" arccal beengedtek a mosdóba. Hm, külön fejezetet érdemelne.
Még sohasem nem láttam festményt a budiban. És a WC-papír vége mesterien olyan kis háromszögbe volt hajtva. Azon is gondolkotam, tudnám-e úgy használni, hogy a háromszög érintetlenül ott maradjon a helyén... Aztán úgy voltam vele, hogy lesz%rom. :)
Mikor végeztem a hangolással, szólni akartam a komornyiknak, de hiába kiabáltam egyre hangosabban, senki sem válaszolt. Így visszamentem és zongoráztam majd 20 percig...
Aztán megint zavarbajöttem ettől a szitutól, és újból nekiindultam a házban, hogy engedjen ki valaki. Ekkor láttam, hogy minden be van kamerázva. Otthonos mondhatom. Fölfelé még 2 szint volt, lefelé talán 1. A komornyik lentről érkezett, enyhén piaszagúan, de nagyon kedvesen megkérdezte, szeretnék-e még maradni és szerintem mennyibe kerülhetett a hangszer.
Ez a része és a rezidencia hangulata kiábrándító volt. Nem baj, nem ez volt a lényeg.
Mi volt a hangszer?
Bösendorfer.
Olyan volt, mint egy gyermek: szófogadó, gyönyörű, szeretnivaló.
/babus
Sors, ami összeköt
Angliában nagy divatja van a kisüveges ( 3dl ) söröknek. Én meg - ritkán - szomjasan érkezem hazafelé a munkából. Hasonlóképp történt tegnap is, esti negyed egykor, így pont kapóra jött egy; a Turnpike Lane -től éppen elfogy hazáig, ez kábé 10-12 perc sétát jelent. A környéken található boltokban egy ilyen sör ára 1 font ( ł1 ), ez az itteni viszonyokhoz képest egészen felebaráti. A boltból kijövet tudatosult bennem, hogy nincs is nálam bontó, de mivel nagyon találékony vagyok, ott rögtön egy buszmegállóban előkaptam a kulcsomat, s máris ... szenvedni kezdtem vele. Közben egy busz is befutott, leszálltak róla az emberek. Tovább feszegettem, s feltűnt, hogy a busz még mindig bent áll.
Felnéztem, és mit láttam?
A sofőrt, a kezét feltartva ül az ülésben, s mi van a kezében?
Nami?
Sörbontó!
Egy ezerszerszámvastagmindenhezvalóésmégbontóisvanbenne sörbontó!
Az ég küldte...
/sza
Felnéztem, és mit láttam?
A sofőrt, a kezét feltartva ül az ülésben, s mi van a kezében?
Nami?
Sörbontó!
Egy ezerszerszámvastagmindenhezvalóésmégbontóisvanbenne sörbontó!
Az ég küldte...
/sza
Csak lányoknak!
Kedveseim, itt olyan aranyos fiúcskákkal találkozik az ember lánya, hogy nem győzök gondolkodni, hogy kit hova kellene elvinni, bemutatni, persze, ha erre jártok.
Van például a kebabos srác! Hatalmasakat mosolygunk (félreértés ne essék: Szabi jelenlétében is!) és olyan rendkívüli hevességel tudunk integetni egymásnak, hogy ezen csodálkozni is csak utána jut eszembe.
Pedig csak egyszer jártunk nála. Igaz, 15percig gondolkodtunk a bárányos gyros-on, olyan drága volt; ám ő bevetett mindent, hogy miért finom, és hogy kéne vegyesen enni, hogy mindent megkóstoljunk...
végül egy hamburgert választottunk, s ezen ő akkorát nevetett, hogy még azóta is nevethet. Hacsak nem alszik.
És ott van a főnököm öccse, Asis. Ő is kedves srác. S épp a minap mesélte, hogy immáron 3 magyar lányt is ismer. És mivel épp asszonykát keres, a nyáron lehet, hogy Magyarországra megy, mert olyan szép az ország (mutattam képeket Budapestről). Értitek?!?!?!?!?!?!?!
/babus
Van például a kebabos srác! Hatalmasakat mosolygunk (félreértés ne essék: Szabi jelenlétében is!) és olyan rendkívüli hevességel tudunk integetni egymásnak, hogy ezen csodálkozni is csak utána jut eszembe.
Pedig csak egyszer jártunk nála. Igaz, 15percig gondolkodtunk a bárányos gyros-on, olyan drága volt; ám ő bevetett mindent, hogy miért finom, és hogy kéne vegyesen enni, hogy mindent megkóstoljunk...
végül egy hamburgert választottunk, s ezen ő akkorát nevetett, hogy még azóta is nevethet. Hacsak nem alszik.
És ott van a főnököm öccse, Asis. Ő is kedves srác. S épp a minap mesélte, hogy immáron 3 magyar lányt is ismer. És mivel épp asszonykát keres, a nyáron lehet, hogy Magyarországra megy, mert olyan szép az ország (mutattam képeket Budapestről). Értitek?!?!?!?!?!?!?!
/babus
Ian Fleming
Fleming pontosan száz éve, 1908. május 28 -án született Londonban.
Első novelláját, a Casino Royale -t 1952 -ben írta - egyúttal bemutatta a világnak James Bondot. Az ezt követő 12 évben Fleming újabb novellákat írt; minden évben egyet, főszerepben a kor legismertebb kémjével. Nevéhez fűződik még a saját fiának írt gyermekkönyv is, egy kocsiról, amelyik repül – a Chitty-Chitty-Bang-Bang, - amely mind a film-, mind a színpadi változatot ihlette.
Fleming az Etonban tanult, ahol neves atléta volt. Egy rövid tiszti tanfolyamot követően, amelyet a sandhurst-i Királyi Katonai Akadémián végzett, továbbképzésen vett részt Németországban és Ausztriában, ahol nyelveket tanult – és végérvényesen beleszeretett az Alpokba. 1931 –ben, miután állás-terve kútba esett külföldön, csatlakozott a Reuters Hírügynökséghez, és megtanult precízen és gyorsan írni. További karrierjét London városában azonban rövidre szabta az időközben kirobbant háború 1939 -ben. A háború alatt a Tengerészeti Hírszerzés igazgatójának személyi asszisztenseként dolgozott, ahol a parancsnoki rangig emelkedett, sok eseményben és ismeretségben volt része, amelyek további alapot képeztek későbbi könyveihez. Háborús tapasztalatai pedig ellátták titkos küldetések első kézből szerzett tudásával.
A háború végeztével a Kempsley hírlapvállalathoz került, ahová a Sunday Times is tartozott. Ő volt a külügyi igazgató.
Ezt követően Jamaikában felépítette a nyaralóját, az Aranyszemet - angolul Goldeneye. ( Ugye, ismerős valahonnan? - a szerk. ) És itt, 44 éves korában két hónap alatt megírta a Casino Royale -t, az első könyvet, amelyben Bond parancsnok kapta a főszerepet. Később ebből az írási morálból hagyományt teremtve ( ezer szó begépelése reggel, aztán merülés - palack nélkül, - egy koktél, ebéd a teraszon, még egy kis búvárkodás, újabb ezer szó késő délután, végül még több Martini és gyönyörű hölgyek ), minden év telét, januártól márciusig Jamaikán töltötte, és egy-egy újabb kötetet jegyzett le. Tizenkét éven át. Érdeklődése a finom ételek, utazás, kocsik és a nők iránt könnyedén fellelhetők a történeteiben, csakúgy, mint a golf és természetesen a szerencsejáték iránti szeretete.
1964 -es haláláig a könyvei 40 millió példányban keltek el világszerte, és ezt a hallatlan sikert csak fokozta a '62 -ben beindult, filmszéria, első darabjával, a Dr. No -val, amelyben Sean Connery játszotta a sármos, szofisztikus, jóképű, hűvösen kegyetlen és halálosan veszélyes titkosügynököt.
Végezetül itt egy interjúrészlet, amelyben maga a Mester nyilatkozik arról, hogyan választott nevet hősének...
Esik, ahogy illik
Egész nap esik az eső.
Vagyis nem is esik.
Úgy ott van a levegőben a víz. A kis vizek. A kis víz darabkák.
Szóval a cseppek.
De nagyon-nagyon-nagyon picikécskék.
Ha kinézel az ablakon, azt hinnéd nem muszáj az ernyő, ám mire a lengyel boltba érsz (tán 5 perc sincs ide) már ronggyá is áztál.
Az esernyőnek ugyanannyi esélye van vizesnek lenni alulról, mint felülről.
Ez borzalom.
/babus
Otthon
Amikor kiderült, hogy hazajutunk pár napra, Anya nagyon kedves ismerősei azonnal feltették a lényeget érintő kérdést:
Hány tyúkot vágjunk a gyerekeknek?
ez hiányzik egy kicsit
/babus
Hány tyúkot vágjunk a gyerekeknek?
ez hiányzik egy kicsit
/babus
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)