Holland Park

Először az tűnt fel, hogy a házak arrafelé mások. Nagyon mások.
Mikor a férfi beengedett, ki kellett töltenem egy papírt az adataimmal, titulusommal, a cégem pontos címével, mert tudniuk kell, ki jár a lakásban-mondta bocsánatkérően. Aztán a szobába vezetett. Mindenfelé szobrok, mintha egy múzeumban járnék, csak épp használati tárgyak is el vannak pöttyintve.
A terem-szoba végében megpillantottam a zongorát. Siettettem a lépteimet, s egy nagy mozdulattal fellebbentettem a takarót. Miután a karnist felnyitottam körülbelül 2 órás mosolygás vette kezdetét az arcomon. A komornyik azt mondta pénteken szállították. Még új. Igen, észrevettem.

Addigra már 3 pianínó mocska éktelenkedett a könyökömön és a kezemen. Azt nem lehet, hogy így nyúljak hozzá. Megkérdeztem merre találom a mosdót. A férfi erre elsietett és hallom, valakitől megkérdi, hogy elmehet-e a hangolólady a mosdóba.
Már nem vártam, mikor fog kitörni a röhögés valakiből, hogy ez csak vicc...
Aztán amolyan "najó, csak neked" arccal beengedtek a mosdóba. Hm, külön fejezetet érdemelne.
Még sohasem nem láttam festményt a budiban. És a WC-papír vége mesterien olyan kis háromszögbe volt hajtva. Azon is gondolkotam, tudnám-e úgy használni, hogy a háromszög érintetlenül ott maradjon a helyén... Aztán úgy voltam vele, hogy lesz%rom. :)

Mikor végeztem a hangolással, szólni akartam a komornyiknak, de hiába kiabáltam egyre hangosabban, senki sem válaszolt. Így visszamentem és zongoráztam majd 20 percig...
Aztán megint zavarbajöttem ettől a szitutól, és újból nekiindultam a házban, hogy engedjen ki valaki. Ekkor láttam, hogy minden be van kamerázva. Otthonos mondhatom. Fölfelé még 2 szint volt, lefelé talán 1. A komornyik lentről érkezett, enyhén piaszagúan, de nagyon kedvesen megkérdezte, szeretnék-e még maradni és szerintem mennyibe kerülhetett a hangszer.
Ez a része és a rezidencia hangulata kiábrándító volt. Nem baj, nem ez volt a lényeg.

Mi volt a hangszer?
Bösendorfer.
Olyan volt, mint egy gyermek: szófogadó, gyönyörű, szeretnivaló.
/babus