A tegnapi címem ismét a különlegességek osztályába kerül a fejem erre elkülönített bugyrában.
A ház hatalmas volt, de amúgy minden a szokványos. Ám egyre beljebb kerülvén változik a hangulata a háznak (vagy nekem?).
A szoba, ahol a zongora állt az első pár rercben rendkívül nyomasztóan hatott. Igaz, talán egy kicsit azért is, mert nem tudtam kinyitni a zongorát, és rettegtem, hogy mi lesz, ha kiderül...
Idővel azonban már élvezhetőbb lett (igen, sikerült szétszednem a hangszert).
A falakat fekete fa borította, afféle fakazetták, amiken fekete berakások díszelegtek alig észrevehetően. A plafon pedig kővel borított, s a kőfaragások koronát ábrázoltak. (na, már sejtetek valamit?)
A falon két hatalmas kőtábla, amin királyi jelek és latin szöveg állt.
Megkérdeztem, lehet-e valamit tudni a szobáról, s a férfi készségesen segített.
Ecco: VIII. Henrik palotája Enfieldben otthont adott egy rövid ideig I. Erzsébet királynőnek, aki ezeket a kőtáblákat ajándékozta köszönetképpen az ott eltöltött időért. 16.századi történet ez, a palota aztán elköltözött és csak ez a szoba maradt meg.
Legalábbis így értettem.
Sajnos képet nem mertem csinálni, mert hangos, amikor fotóz... és a hely nem látogatható...
A neten nem találtam semmit erről, csak egy-két mondatot. Ha valakit érdekelne, hogy utánanézzen, itt voltam: 5 Gentlemans Row, Enfield
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése