Már régebben is szerettem volna a hotelben megszálló emberekről írni. Volt mindenféle, néhányat meg is kedveltem - írhatnék a dubai ötvenes üzletemberről, akinek gondja volt a lábával, bottal járt, gabonákban utazott, és késett a vízuma, úgyhogy unásig sétálgatott a környező utcákon, egyedül. Vagy arról a nigériai igazi színes ruhás-sokunokás-jóságos néger mama-néniről, akinek nem működött az ágyától amúgy is messzi asztalon lévő telefonja, és a recepción volt kénytelen fogadni otthonról a férje hívását...
Volt szívmelengető történet, és volt mulattató is. Mint az a kanadai család, akiknek a minap mutattam meg a szobájukat, szép nagy szobát, tetszett is nekik, jókedvűek voltak. Aztán, a férfi azt kérdezte tőlem, mint "illetékestől", hogy most jöttek Kanadából, és errefelé milyen borravalók szokás adni.
Sajnálom, de általában a szívemre hallgatok, nem pedig az eszemre, így mondtam, hogy aki ad, az 1-2 fontos érmét, esetleg 5 fontos bankót. Mondta, hogy csak húszasa van, és míg a többiekkel beszélgettem, felváltotta a recepción. Így kaptam 5 fontot...
Azt hiszem, a huszast is gondolkodás nélkül ideadták volna...
Csak olyan jó fejek voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése