Mehetek vissza a balettbe ugrálni!

Kedveseim!
Őrületesen jó híreim vannak!
Szóval épp chambermaid vagyok a Grange City Hotelben. Annyira nehéz munka, hogy már-már meghaladja az erőmet, de csinálom, mert látom a végét! (Vagyis tudom, mikor fogok felmondani. )
Még egy ideig tartott a levelezésünk a sulival, mely abból állt, hogy ők küldték a hangolások címeit, én meg sorra lemondtam azokat. Mígnem végleges elhatározásra jutottam. A hangolástól végképp megválok.
Nehéz volt a döntés, de nincs mit tenni, London valóban a világ egyik legdrágább városa, ebből itt megélni nem lehet.
Dolgoztunk Szabival, mint a kisangyalok, ki-ki a maga hotelében, mígnem tegnap este jött egy telefonhívás a zenesuli tulajától (Graham, ő is hangszerész), hogy akkor most tényleg megválok tőlük? Mert neki lenne egy ajánlata.
Hát ennek az ajánlatnak és a mai tárgyalásnak az eredményeképpen szeptembertől teljes állásban (full time) várnak a suliban. Bejelentve, s nem szabadúszóként, mint eddig! A feladatköröm elsősorban a hangolások és javítások lesznek, de olykor tanítás is, ha úgy adódik.
Örültök Ti is remélem, mert mi elmondhatatlanul! Úgyhogy fogjatok egy gyűszűnyi pálinkát, vagy bármit és EGÉSZSÉGÜNKRE!