Egy pár hete jártam egy zeneszerzőnél. A pianínó kottatartóján egy akkora ötvonalas, hangjegyes kézirat volt, amit eddig csak múzeumokban láttam. Épp egy szólódarabot írt alt énekesnek zongorakísérettel.
Sajnos nem tudom rábeszélni, hogy csináljunk valamit a hangszerével, ugyanis olyan éles annak a hangja, mint egy cimbalomnak. Jót nevetett is rajta, mikor félszegen közöltem, hogy ilyen meg olyan csúnya, s már nem is zongoraszerű igazán...
Na de a történetem nem erről szeretne szólni.
Kérdezte, mikor voltam utoljára Romániában. Nagyon furán néztem rá, mert azt hittem, összekeverte, honnan való vagyok. Ám mint kiderült, másnap utaztak Erdélybe a családjával, s kíváncsi volt, mint javasolnék.
Gyorsan kértem papírt és leírtam a drága kórusos élményeim legszebb helyszíneit, s még egy két elengedhetetlen szót:
PÁLINKA, TÖLTÖTTKÁPOSZTA, stb. (a káposzta szót - a legnagyobb meglepetésemre - ismerte)
Sajnos nem tudom rábeszélni, hogy csináljunk valamit a hangszerével, ugyanis olyan éles annak a hangja, mint egy cimbalomnak. Jót nevetett is rajta, mikor félszegen közöltem, hogy ilyen meg olyan csúnya, s már nem is zongoraszerű igazán...
Na de a történetem nem erről szeretne szólni.
Kérdezte, mikor voltam utoljára Romániában. Nagyon furán néztem rá, mert azt hittem, összekeverte, honnan való vagyok. Ám mint kiderült, másnap utaztak Erdélybe a családjával, s kíváncsi volt, mint javasolnék.
Gyorsan kértem papírt és leírtam a drága kórusos élményeim legszebb helyszíneit, s még egy két elengedhetetlen szót:
PÁLINKA, TÖLTÖTTKÁPOSZTA, stb. (a káposzta szót - a legnagyobb meglepetésemre - ismerte)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése