Leeds Castle - szóval

A egy héttel ezelőtti hétvégén megkaptam szombatra a szünnapomat, mellé meg a szünnapomat, amiből összesen nyolc van itt egy évben. Így a teljes hétvége szabad lett, saját - és persze Babus - nem kis örömére. Sajnos csak pár napunk volt felkészülni, hova menjünk, mert ilyenkor ( most már általában ) elutazunk valahova. Barátok ajánlották, én is láttam képeket, bár a vonat kicsit borsos, dehát régen ruccantunk ki, meg nincs is "olyan" messze. (Körülbelül 60 km.)
Egyszerűbb az interneten jegyet venni, és olcsóbb is, bár néha eléggé utána kell járni. Dehát most nem volt idő. Nem is emlékszem, mikor vettem menetjegyet pénztárban, sorban állva. Kicsit nosztalgikus volt.
Ülünk a vonaton izgatottan. Nagyjából egy óra múlva jön a mi megállónk, Hollingbourne. A kastélyhoz a legközelebbi megálló, gyalog talán 20-30 perc lehet. Gyönyörű sétálóidő, pont alkalmas ámulatba esni a hely láttán. Döbbenetes, mikor az ember rájön, London tényleg nem Anglia. Az csak egy hatalmas város benne. Itt mindenki mosolyog, minden sarkon új mesehőst tudsz elképzelni a házakban, elöl hátul kert, ide jöjjünk lakni, oda menjünk lakni... De a kastélyt még nem látjuk.
Sétálunk tovább, terv szerint. És fél óra elteltével végre meglátjuk a kaput, ami bevezet a kastélyhoz. De, mint kiderül, nem csak ez tartozik a területhez, hanem egy hatalmas park is. Mezővel, erdővel, tóval. A belépőjegy kicsit drága, de valójában egy évig meg egy napig érvényes! Hátul a hely az aláírásnak, de szerencsére nem nézik meg, úgyhogy legközelebb másnak is oda tudjuk adni. De mielőtt egy tapodtat beljebb haladnánk, valami macskanyávogáshoz hasonló, elnyújtott hangot hallunk. Aztán a hang irányából kisvártatva "elővonul" egy igazi páva, aztán a párja is.

( folyt. köv. )