A buszmegállóban várakozván egy kedves, nagyon apró nénike beszélgetésbe kezd a körüle állókkal. Mondja, milyen szép az idő, és mennyivel vidámabb így minden. Csak bólogattam rá. Majd meséli, ő eredetileg görög, és hát most biztos ott is csudajó idő lehet. Bólogatok, hogy igen. Folytatja, hogy érdemes mindenen inkább csak mosolygni, úgy könnyebb elviselni a dolgokat, különösen lányoknak, hisz annyi mindent lát az ember... mondja kifejezetten felém fordulva.
És akkor elkezdett beszélni a női fenekekről. Még mutogatott is hozzá.
Ez olyannyira leblokkolta az agyamat, hogy egy pillanat alatt elvesztettem a fonalat, és onnantól egy kukkot sem értettem abból, amit mondott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése