Bizony, bizony, ez nem más, mint az élet. Mai témánk az élet lesz, mégpedig a mi itteni életünk. Közkívánatra is, hogy ne csak Londonról hallhassatok, hanem rólunk is. Izgalmas témakör, folyamatos változások, fejlemények, folytatásos bejegyzések, tenyeremet dörzsölgetve gondolok a következő percekre…
Nos, valahol ottan hagytuk félbe, hogy Babus az itt töltött második napunkon munkához jutott, mégpedig hangszerészként, és ez semmilyen szempontból sem semmi! Mit tehettem, nekem is munka után kellett néznem. Ennek sok oka volt, csak néhányat hadd említsek meg:
-Otthon túl sokáig voltam vagy munka nélkül, vagy olyan munkával megáldva, amire sem nem alapozhattam, sem büszke nem lehettem. Ezután is mélyen hallgatok ezekről. Ugyan már, ki újságolná: egy hónap a Mekinél…!?
-Milyen dolog az, hogy az ember a felesége ( pardon, a kedves felesége ) pénzéből él? A férfi dolga, hogy eltartsa a nőt, akit szeret, nem? Nna! Ráadásul otthon meg is nyugtattam kedves Apósom ( is ), hogy nyugi, a helyzet Ura leszek.
-És Babus főnöke, Balázs megnyugtatott minket: Londonban csak a hülye nem kap munkát. ( Bár már elég sokan vannak itt… )
Készültünk tervvel, meg sok hasonló életrajzzal, és már az érkezésünk napján kiszórtunk a belvárosban vagy 20 ( húsz )CV –t, ami itt a Curriculum Vitae hivatalos rövidítése. Csupa színház meg koncertterem, majdhogynem jobbnál jobb helyek. Még lesz róla szó, de Gyerekek! Hogy itt mennyi mjuzikel megy! Rendes, éneklős musical-ek! Azta! De mindenféle is! Pomádé? Muzsika hangja? Ááh! Gyűrűk Ura, hallod?! Gyalog galopp!! Királyok lehetnek!
Sajnos aztán egy kicsit le kellett állnom az albikeresés miatt, aztán meg bejött a pubos – csapos vonulat, végül meg a hoteles vágányra is gondoltunk. Persze mindhez kellett szép, az új ötlethez passzoló, de legfőképp az adott munkához tökéletes előmenetelt bemutató életrajz is. Nyomtatva, naná! Szóval, mint mondtam már, dolgozom, heti hat nap.
De Babus meg is ölne, ha itt mellettem felébredve azt látná, hogy még ugyanebbe a bejegyzésbe akarnám beleszuszakolni azt is, hogyan kerültem be a hotelba, negyvennyolc órában, el akarnám magyarázni, mi az az F&B, mit csinál egy ilyen, hány magyar van még ott, és hogy mennyi tip jut egy embernek, ha az egész staff kapott 20 fontot. Lényeg, hogy szeretem csinálni, engem is bírnak, a többi meg ráér még egy két bejegyzést.
Legközelebb Babus munkájáról is szó lesz…
További szép estét!
/sza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése