A minap voltam (zongora)óralátogatáson a zenesuliban. Ecco:
Itt csoportos oktatás folyik. Ahhoz nem fér kétség, hogy pusztán anyagi megfontolásból. Ebben eddig is biztos voltam, de véglegesen csak az órákon jöttem rá...Egy teremben 5 pianínó, vagy 5 digitális zongora van. Általában teljes a csoportlétszám, vagyis mindenhol ül egy-egy gyerek. A koruk eltérő: 6-12 évesig is akár. Ebből adódóan különböző nehézségű darabokat játszanak (figyelem!) EGYSZERRE!
Az első öt percben még talán mosolyogtam a tanárra, a gyerekekre... aztán már csak azt tudtam mondani, hogy ezt nem hiszem el. Minden eddigi elméletem megdőlt: milyen jót tesz a léleknek, ha zenét tanul valaki, és a hallást is mennyire alakítja, stb. Ehhez ennek semmi köze. Olyan darabot is játszottak, amit nem ismertem, s ha nem nézem a kezét, akkor nem tudom megállapítani, hogy jó hangot ütött-e le, hiszen akkora a zaj. És akkor számoljunk egy kicsit: 5 gyerekre 45 perc jut. A tanár, hol az egyik mellé ül, hol a másik mellé. Hány percet is marad? 9perc egy gyerek! Persze be lehet fizetni egyéni órára is, de még a csoportost is drágálják a szülők (tényleg drága). Az dupla annyiba kerül(Ł14,5) és fél óra.
Mindent csoportosan oktatnak; lehet vizsgára is jelentkezni az ügyesebbeknek, de azt is komoly elhatározás kell megelőzze, mert az is sok pénz... És még sorolhatnám.
Azóta tanítottam is egy kicsit a suliban, de inkább csak sajnáltam a picikéket, ahogy ott ülnek és próbálják túlpüfölni a mellettük ülőt, s közben árgus szemekkel néznek rám, hogy mikor megyek már oda hozzájuk is.
Egyelőre titkolom nemtetszésemet, mert azt hiszem hamar kipenderítenének, ha elmondanám a véleményem.
/babus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése