Várok egy megállóban. Este van. Nyugalmas, de amolyan csendesen hömpölygő.
Közelit egy néni. Egy árva szavát sem értem, de gondolom talán román. Elkezd mutogatni valamit, de mintha egyúttal dugdosná is azt. Nyakláncok.
Mondom neki angolul, nem értem, mit mond, de nem szeretnek vásárolni. Ezt megértette, mert visszakérdezte angolul, honnan való vagyok. Mondom. Mire ő magyarul:
-Ez büztos arony. Occsón adom.
Erre rámjött a nevetés. Mondtam, immár magyarul,
-köszönöm nem kell.
-De nüncs pénz.
-Sajnálom.
-De utazni kell.
-Mondom, nem.
-Mennyid van?
-Biztos nem adok pénzt!
Erre egy szó nélkül lelepett. Én meg ottmaradtam egyedül nevetgélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése