Szóval itt most déli 11.48 van, s én itthon ülök. Kényszerből, és mert két táskám van.
Az egyiket mindig a suliban hagyom, így mindig van, amit ottfelejtek. Tegnap épp a lakáskulcsot, amit ma realizáltam, miután behúztam magam mögött a (kifele kulcs nélkül is működő) lakásajtót és jobbra fordulva szembesülvén a kulcsra zárt bejárati ajtóval (amit Szabi intéz minden reggel a biztonságom érdekében).
Így egy körülbelül 1×1,5 méteres előszobában pislogtam úgy 1 órát, hol Szabit hívva, hol a főbérlőt. (Szabi nem tudott hazajönni munkából, Steve meg ki volt kapcsolva, bár a hangposta elindulása így is szinte lenullázta a telefonom egyenlegét.)
Azonban az a totálisan érthetetlen dolog, hogy a retikülömben egy csavarhúzó hevert megmentett a további kilátástalanságból.
Szétszereltem a roppant biztonságosnak tűnő lakásajtó előtti léceket, ahonnan már hozzáfértem a zárhoz, s hipp-hopp 2 óra múltán visszakerültem a lakásba.
A sulit felhívtam, megpróbáltam elmagyarázni, hogy miért nem tudok menni tanítani délelőtt.
Szerintem még most is röhögnek.
Nem csak ők, én is!!!
VálaszTörlésÜgyi vagy hugi!!!