Csak én nevettem

Nincsenek kulcsaim a zeneiskolához. Mindig kérnem kell, ha a másik épületben nincs senki, s arra van dolgom.
Így volt ez tegnap is, mikor a főnökasszonyomtól kértem a kulcsot. Nem lett túl vidám, mondhatni rendesen begurult... Ugyanis azt valahogy abban a pillanatban elfelejtettem, hogy a lakás-, BMW-, iskolakulcsát már két napja lázasan keresi mindenki az épületben, mert elhagyta valahol.
Eztán ki kellett mennem az udvarra, annyira rámjött a nevetés.

1 megjegyzés: