BABUS és az egyik munkatársa, akivel egyébként egyszer már voltunk "beülni", a múlt hét elején beszélgettek, és szóba került az , hogy Aziz ( ez a rendes neve ) nem szereti a zenés darabokat, vagyis musicaleket. Tudjátok, azt, amiben sokat énekelnek, mégsem opera, és ami itt Londonban egy raklappal van. Babus pedig meggyőzte, hogy de, azért meg kéne próbálnia, mert tök jók, mi pedig már amúgy is régesréges elterveztük, hogy megnézünk 1-et. Már Csillával szerettük volna, ha eljutunk a színházba, én pedig, mint cocncierge, hatalmas tudattárral rendelkezem a West End-en ( a londoni "nyugatvég", minden kultúra és érdekesség abszolút csúcsa ) történő, zajló musikal-ekről, főleg.
Egyből tudtam, mi a teendő, és azt is már rég megbeszéltük, mit nézünk meg, ha egyszer. Magamnál nem rendelhettem, mert, bár árulunk ilyen jegyeket (is), jegyvásárlásra a legjobb hely a Leicester Square, ami nagyon közel is van a színházakhoz, meg van ott egy - eszt figyeld - Hivatalos Féláras Pénztár, ahol mindig olcsóbb, akár az előadás napján is, de néha tényleg a teljes ár töredékéért(!) lehet jegyet szerezni.
No, szumma-szummárum, pénteken, az előadás előtti napon, elmentem, és vettem három jegyet, de nem akármire, hanem a híres
címűre, amiből egy-két éve film is készült.Kitűnő muzsika, nagyszerű szereplők ( bár többen beugrók voltak, a Velma Kelly-t alakító nő nem annyira brillírozott, Roxy-t viszont imádtam ), és az egész tánc-, és énekkar, profik, profik. Amiről előtte elfeledkeztem, ezért meglepetés lett: élőzene volt, mi több, a zenészek színpadon ültek, emelvényen!
Érdekesség: ez a darab immár tíz éve színpadon van, s közben olyan hírességek is felléptek, mint David Hasselhoff!
Nagyon jól szórakoztunk. Egyedül a parkolással és az esernyővel volt bajunk, de ez nem befolyásolta a hangulatot. Legalább tudjuk már, hogy legközelebb hol tudjuk hagyni a kocsit ( Aziz kocsiját, persze... )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése