Múltkor jövök haza a metrón este, beletemetkezve a könyvembe, egyszerre csak azt hallom, hogy valaki hangosan beszél. Előfordul ez, pláne errefelé, pláne estefelé, pláne tömegközlekedésen. Valakik vitatkoznak. Csakhogy nem jött válasz, hanem a valaki folyamatosan beszélt. Odasandítottam, nehogy én legyek a vita másik fele, de láttam, hogy a valaki nem valaki máshoz, hanem mindenkihez beszél. Aztán rájöttem, hogy pénzt szeretne. Ez is előfordul. Nade!
Éppen a mellettem levő ajtóhoz ért, ahol kicsit nagyobb a hely. Megállt. Egyszer csak elkezdett a cipőtalpával ütemesen csapkodni. Jó kemény gumitalpa volt a cipőnek, jó hangos. Mint tanult zenész, rögtön megéreztem a ritmust is. Forgott, kopogott, a karját felemelve ütötte a ritmust a lábával.
Szteppelt.
Próbáltam nem figyelni, ahogy a többiek is, de muszáj volt mosolyognom.
Pont az én megállóm előtt fejezte be. Hajlongva megköszönte a nemlétező tapsot, majd megint beszélt, és kért pénzt.
Lehet, hogy igazából talán el akart adni valamit...? Miközben már szálltunk kifelé, azt hallottam, hogy "Nagyon olcsó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése