Vetítőterem

Történt, hogy mikor legutóbb ( ejtsd: augusztusban ) otthon jártunk, vettünk egy nagy memóriájú adathordozót, mert már nagyon hiányzott a filmnézés itt Londonban, és Pisti, legkedvesebb sógorom tudott segíteni filmekkel is. Ezt a kis dobozt csak össze kell dugni a laptoppal, és máris lehet mozizni!
Igenám, de teltmúlt az idő, és rájöttünk, nem csak az a fontos, mit nézünk, hanem az is, ahogyan! Mert a laptop képernyője ugye túl kicsi, meg nem olyan, meg minden, értitek, igaze? Úgyhogy gondoltuk, váltani kéne. Szumma szummárum, megnéztünk egy-két tévét, de Babusnak ( aztán már nekem is ) bizergálta a csőrét, mi lenne, ha inkább olyat vennénk, aminek állítható mérete, meg ami jobban hasonlít az eredeti mozira: vagyis projektort? Jó! Menjünk és nézzük meg, milyen is a projektor képe!
Hm...
HÁTEZAZ!
- Hát, nem árulunk.
- Talán a szemközti boltban.
- Projektort használat közben? Áááh! Olyan nincs!
Aztán múlt szerdán végre mégis lett, nem messze a hoteltől. Egy nagyon hozzáértő, készséges srác, Sean segített, aki 5 ( öt ) éve árul ilyeneket, szóval ért hozzá. Néhány rövid kérdés után - a legnagyobb magától értetődéssel - mutatott is egy kis fehér gépet, NEC márkájút. Kicsit húzódoztunk, mivel ez volt valójában az első, amit láttunk, de viszonylag baráti ára, és hogy a srác - nagyszerű üzleti érzékkel - elengedte az adót, kb. 10-12 % -ot, plusz a kép sem volt rossz, ( így utólag, valószínűleg a kellő sötétség hiánya miatt nem annyira éltek a színek nekem ), és a végén még pénzvisszafizetési izémizét is ígért, ha nem jönne be a cucc.
No, végülis kötélnek álltunk, megvettük. Este ki is próbáltuk.
A Galaxis útikalauz-t néztük meg.
Nagyon jó.
Most is sokat nevettünk rajta.
Ja, a proji? Nagyon tuti!
Maradhat!