Tegnap reggel már megmosolyogtam a barna homokot látván az utcákon. Gondoltam, milyen előrelátóak, mert tényleg nagy havazást ígértek hétfőtől és máris készülnek rá.
Aztán eljött a reggel, s a tegnapi lepcsánkos vacsora maradványainak elmosogatása közben jön egy telefon (stílszerűen száncsengő hanggal). Szabi az. Figyelmeztet, hogy nem biztos, hogy eljutok a munkába, mert nem járnak a buszok, és úgy alapjában halott minden a havazás miatt.
Kérdem, hol van. Vár taxira, egy vendégnek a hotelből. De hogy jutottál el munkába? Elgyalogolt a metróig, mondja.
A tévében azt mondják nem láttak ilyen hóesést már vagy 20-30 éve. Az iskolákat bezárják, amíg ilyen az idő. Téligumit még csak nem is árulnak, így most vajon meg kell várni, amíg el is olvad a hó?
Szóval nagyon érdekes, hogy hogy megállt az élet.
Mindenesetre SZABI A NAP HŐSE!
(amúgy az életem hőse is egyben)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése