Hajdanában-danában, mikor még kedves kórustársunk, Kristóf vendégségben járt nálunk, elmentünk a moziba, megnézni egy jó kis filmet. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, lassanként új dolgok történtek, ezért aztán elmaradt a jelentés. Aztán otthoni utunk során valaki rákérdezett, és ennek az eredménye egy rövid kritika.
Szóval a film tetszett. Eléggé. Sajnos nem annyira, mint a Casino Royale, amibe azóta is gyakran belepillantok ( vagy inkább belebámulok... ) Tetszett, hogy ugyanott kezdődik a film, mint ahol az előző rész abbamaradt, gyakorlatilag egymás után nézhetnénk meg a két filmet. Én személy szerint bírom az "új" Bondot, aki előbb üt, mint kérdez. A legjóképűbb még mindíg Sean, a legsármosabb Pierce, de a könyvekhez talán a mostani áll a legközelebb. A film mozgalmas volt, élvezhető, minőségben nem maradt el az előzőtől. Talán nem volt annyira erőszakos sem. Tetszett továbbá, hogy a főhősnő szakított a hagyományokkal, és nem feküdtek össze a film végéig. Persze akadt azért erre más, de az csak egy mellékes szál.
De amiről érdemes írnom, az a film zenéje. Három nappal a bemutató előtt már megvettem, és azóta is egyfolytában hallgatom. Egyik kedvencem, nagyon ügyesen rejtegeti a Bond-témát, és érdekesen használja például a gitárt.
Katt a képre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése