Egy éve volt tényleg, hogy kijöttünk. Te jó ég!
Nagyon sok olyan pillanat volt, amit mindenkinek szívesen kívánnék.
Például mikor Szabit visszahívták az interjú után az utcáról, hogy jöjjön csak vissza egy pillanatra, mert mégiscsak lenne itt máris valami állás (a mai napig is ott van). Vagy amikor egy este felhívott a zeneiskola igazgatója, hogy inkább hagyjam ott a szobalány munkát, felvesz egész állásba.
Vagy, mikor első este a saját albérletünkben megpróbáltam megfőzni az aznap vásárolt lábasban egy kétfogásos vacsorát.
S akadt olyanból is bőven, amit senkinek sem kívánnék. Mikor még nem tudtuk, hol fogunk aludni aznap, nincs munkánk, nincs pénzünk, éhesek vagyunk, kóválygunk az utcákon, s én sírva megyek Szabi után az utcán...
Akárhogyis, minden egyes pillanatért hálás vagyok, mert megérte.
ez a "sírva megyek Szabi után az utcán" megnyilatkozás a nehéz időkről annyira helyes...:-))és annyira értem miről szól...
VálaszTörlésde nagyon ügyik vagytok!!
molnartimi(most már mindig így írom alá, mert nincs türelmem regisztrálni)